Időutazás sehova

 

 
Ezt írja egy barátom-olvasóm: „Az Arvisura a magyarság szent bibliája. Most hozzáteszem: minden létező közül a legnagyobb szellemi kincse! Korai életének, történelmének évezredek során lerótt, elképesztően gazdag, lélegzetelállítóan hiteles, a maga nemében - szó szerint -páratlan gyűjteménye. Nincs a világon még egy olyan nép (most a rokon népeket, a hajdani törzsszövetségeseket nem számítva), amely akár csak hasonlóval büszkélkedhetne. De olyan sincs, amelynek ha hasonlója volna, büszkélkedés helyett ilyen mélységes mélyen elrejtené, vagy ha épp nem tehetné, akkor magasról lesajnálná.”
Az Arvisura a „hun törzsszövetség” múltjának aprólékos leltára a kezdetektől, Kaltes Anyónak a Szíriuszról való érkezésétől. Paál Zoltán ózdi kohász koholta. Bár ő a könyv elején azt állítja, hogy egy Szalaváré Tura nevű szovjet-manysi ejtőernyős diverzáns hozta neki a magyar őstörténetet manysi sámán nagypapájától. Ám a mutatványoldalon szereplő rovásírt fatábla Magyar Adorján újmódi betűivel készült. Magyarul. Honnan vette a sámán nagyapó az adatokat? Hol tanulta nyelvünket? A manysi nyelv ugyan közeli rokon, de egy tucat szavát, ha értjük. Ha a 2000 nyomtatott oldalt kitevő mű valóban fatáblákon érkezett volna, vagy száz köbmétert kellett volna Tura vitéznek a kenyérzsákjába gyömöszölnie. Nem véletlen, hogy a könyvet a szerző leánya is „mesének” tartja. Nyilván ő sem látta az eredetit. Hogy meseként, regényként, vagyis szépirodalomként megállja-e a helyét, arra Gárdonyi, Jókai, Herczeg, Kodolányi illetékes. Ha valaki véletlenül olvasta az ő könyveiket a hun-magyar mondákról, regés előidőkről, netán egy kötet magyar népmesét, az biztos abban, hogy nem. Az Arvisura, mint történet és szöveg, bizony silány.
Példa. Paál azt írja, hogy Pósa András – mármint Anonymus – a Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Testvérét, Gyulát Pósa Pál országbíró, a szentgyörgyi és bazini gróf fogadott fia, tehát főúr, II. András bizalmasa, titkos tanácsosa, fősámán, a jászvásári domonkosoknál neveltette, András pedig a rimaszombati cserepesekhez került„mesterséget tanulni”. Amikor András a nagybátyjánál járt Budán, gyakran találkozott Béla kiskirállyal, akinek hamar elnyerte a bizalmát. Később a nagybátyja kancelláriájában dolgozott, majd 1236. január 25-én feleségül vette Radnóti Piroskát.
A mondott időben hazánkban még nem léteztek vezetéknevek, grófok, titkos tanácsosok. A főúri csemeték mestersége a politika és a hadakozás volt, tehát tűrést, engedelmességet, parancsolást, hadvezetést tanultak kicsi koruktól kezdve. A kancelláriákon papok dolgoztak, akik ekkoriban már nem nősülhettek. A Radnai havasok nem a Székelyföldön fekszik. Az inasgyerek barátkozik Béla kiskirállyal? Ráadásul Budán? E várat IV. Béla 1247-ben, a tatárjárás után kezdte építeni! Hab a tortán, hogy Anonymus legalább egy Bélával korábban élt, ha nem korábban. Porcukor a habon a kommunizmus vonalasságának tömérdek jegye: a kétkezi munka és a nehézipar dicsérete, a kereszténygyűlölet, a központosított világhatalom ábrándja, stb.
Paál Zoltánnak a történelem mellett a magyar nyelv sem volt az erőssége. Rimalánynak hívja sámánasszony-jelölteket. A rima a ringy-rongy-rossz szóbokor hajtása, jelentése ringyó.
Elemi fogalmai sem voltak a földrajzról. Szereplői gyakran elnyargalnak Ordoszba lóversenyezni, sámántanfolyamra. Légvonalban kb. hétezer kilométer! Légvonal lovasnak nincs, csak hegyek-völgyek, folyók, erdők, sivatagok, meg különféle, gyakorta hadakozó országok. Vajon hány hónap oda az út? Mi marad egy versenylóból, ha elüget Ordoszig?
E „szent biblia” mélységesen materialista-ateista. Szellemi sekélysége kb. egy hollywoodi fanti film szintjén áll. Ebben bizonyára részes Paál Zoltán eredetileg zagyva, csapongó, szót szóba öltő szövegének átírója, bizonyos Bolyky-Úr nevű amerikai pénzember. Hogy e „bibliából” mi a Paál, mi a Bolyky, manó tudja.
„Ekkora könyvet lehetetlen egy kútfőből összehordani.” – írja kedves barátom-olvasóm.
Balzac kilencvenöt! hosszabb-rövidebb regényt és elbeszélést írt Emberi színjáték gyűjtőcímen. Francsics Károly borbély 150 íves emlékiratot hagyott ránk a XIX. századból. 1973-ban a Magvető kiadott belőle 29 ívnyi válogatnem tást: Kis kamorámban gyertyát gyújték címmel. Remek! Várkonyi Nándor – Kodolányi és Weöres mestere – az emberiség ősműveltségéről írott egybefüggő három műve: Szíriat oszlopai, Az ötödik ember és a Varázstudomány legalább kétszerese az Arvisurának… Természetesen bőségesen adatolva!
Az Arvisura egy vasmunkás kitörhetnékjének emlékműve. Rajongóival megtörtént az, amit az állítólag Napóleonnak adott tanács mond: „Vedd el a múltjukat, és azt teszel velük, amit csak akarsz!” Az Arvisura a magyar múlt, a történelmi tudat és a józan ész ostobaságra váltása. Nem holmi nemzetközi összeesküvők bütykölték, hanem tudatlanságszomjas magyari rajongók, akik szeretnék megúszni a műveltség megszerzésével járó fáradalmakat, és amcsi barbik módjára tablettában kívánják bekapni az egész világot.
 
 

2011-06-23 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.