Bankálom

 

 
A nagy sikerű Lugánói tanulmány szerzője ezúttal haragos, zavart és rémült: haragos, mert oly sok ember szenved szükségtelenül a gazdasági, társadalmi és környezeti válság miatt, és a világ vezetői semmi jelét nem mutatják annak, hogy valódi változást akarnának; zavart, mert úgy tűnik, ezek a vezetők egyáltalán nem értik, vagy nem érdekli őket a közösség lelkiállapota, a széles körű kiábrándultság; rémült, mert ha hamarosan nem cselekszünk, végérvényesen elkéshetünk, különösen, ami a klímaváltozást illeti.
*
Fontos könyvet adott ki a Kairosz kiadó Susan George amerikai politikatudóstól, melynek címe Börtön vagy szabadság. A szerző előadás keretében is bemutatta művét Budapesten a Munkástanácsok konferenciáján. A könyv gondolatainak különös érdekessége, hogy korábbiak, de mégis beleszólnak a mostani magyar bankadó vitába. Mint emlékezetes, a válság kirobbanásakor hazánk jelentős kölcsönt vett föl, a nálunk működő multibankokat is segélyzendő. A bankok már a következő évben, s azóta is hatalmas nyereségeket könyveltek el. Most, az új kormány – választói elemi érdekét szolgálva – úgy döntött, hogy adót vet ki rájuk, mérleg-főösszegük parányi része, 5%-a erejéig, hogy segítsenek magyari bennszülött ügyfeleiken, akik két éve megtámogatták őket. Magyarán viszontszolgáljanak a társadalmi együttműködés legelemibb törvényét követve.
Régi, e hasábokon is sokszor érintett gondolat a mű alapja: „a pénzvilágnak vissza kell térnie az eredeti feladatához, a vállalkozások működését segítő hitelezéshez.  Ezért véget kell vetni a jelenlegi helyzetnek, amelyben a pénzvilág uralkodik a reálgazdaság és a társadalom felett. Éppen fordítva helyes működnie a világnak: a pénzvilágnak kell  kiszolgálnia a reálgazdaság és az emberek, a társadalom érdekeit.”
Igen, Gazdaságkor antikrisztusi rendszere ezért börtön az emberiség számára. Gazdagok és szegények egyaránt a hamis Mammon, a Pénz, a Semmi rabjai. A Pénz Molochként elnyel minden emberi, természeti értéket és nem ad vissza semmit. Mára sokunk agyában elérte, hogy elhiggyék: a pénzből és a pénzért élnek, holott a legbutább tyúk sem téveszti össze egy bankszámla múlékony számait a sárga kukoricával. George könyve és előadása is kitér a buborékgazdaságra, miszerint „spekulatív pénzmozgások megsokszorozódtak, és jóval túlhaladják a termelőszféra igényelte pénzmozgásokat.” Némely számítások szerint hatvanszor!!! több pénz kavarog a tőzsdéken a ténylegesen létező értékeknél. Ez a feszültség a világválság alapja, és újabb, még súlyosabb összeomlások elindítója, hiszen ez az állapot nem tartható fönn sokáig.
A szerző nem ismeri a magyar modellt, 56-os forradalmunk legnagyobb társadalmi vívmányát és követelését, amelyet az akkori Munkástanácsok képviseltek, s ahol sikerült, megtestesítettek. Ennek lényege, hogy minden üzem legyen az ott dolgozók tulajdona, és a munkavállalók maguk vezessék cégüket. Ezt az alapcélt már a mi Munkástanácsaink is elfeledték. George javasolja, hogy a bankvilágnak társadalmi ellenőrzés alá kellene kerülnie, és önigazgató vállalkozások kialakításával kellene foglalkoznia. Így jöhetne létre tisztességes, környezetbarát és fönntartható gazdaság. Ez igen szép álom, csak hát Gazdaságkor nem erre lett kitalálva. Inkább arra, amire a jóhiszemű szerző által is pártolt, sőt díszelnökölt francia Attac nevű szervezet: a liberálisok által szigorúan kézben tartott ál-antikapitalista szervezet.
Szerény véleményem szerint Susan George jó szándékához kétség nem fér, könyve, az előzővel, a Lugánói tanulmánnyal együtt érdekes és értékes adatokat tartalmaz, de a lényeget nem érinti. Ez pedig egy szó: istentelenség. Erre épül Gazdaságkor, az Antikrisztus rendszere, a buborékgazdaság, a gazdasági és környezeti válság, az értéktelenségi törvény, a társadalmak bomlása, a háborúk és a többi. Helyes dolog a környezetvédelem, magam is gyakorlom, de nem orvosság, csak lelkiismeretfurdalás-csillapító. A gyógyszer a megtérés. Fölhagyni azzal, hogy Isten nélkül, sőt ellenére bánjunk egymással és a ránk bízott teremtéssel, és raboljuk szakadatlan, mert ha mi nem tesszük, megteszi más. Csak a Krisztushoz, az Élet és az Igazság Útjára tért társadalom képes a maga szolgálatára kényszeríteni, megszelídíteni a pénzt, a termelést, és önigazgatni saját magát.
 

2011-08-19 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.