Háború van most a nagyvilágban…

 

 
Demokráciarengető hír jár az országban, miszerint az IMF kimutatta a foga fehérét már megint. Így néz ki követeléseinek listája: nyugdíjak, utazási kedvezmények, családi pótlék, önkormányzati kiadások, hivatalnoki kar csökkentése, nyugdíjkorhatár- és személyi jövedelemadó-emelés; általános ingatlanadó, privatizáció, ugyanakkor töröltessék el a bankadó, jegybanki tranzakciós illeték, és egyáltalán: kapjanak közpénzt a bankok.
Elég világos világszemlélet. A lehető legtöbbet ártani embernek, nemzetnek, fosztogatni az életet, amennyire lehet, ugyanakkor támogatni a pénzintézeteket. Itt érdemes megállni egy szóra. Ez a szó a kapitalizmus. Ha magunktól nem jöttünk volna rá, a magyar nyelv szemléletes, tudhatjuk pl. Karácsony Sándor  A magyar észjárás c. könyvéből, és ebben nagy erő rejlik. Nyelvünk képiségét a Czuczor-Fogarasi Szótár bontotta ki a gyökrendszerből. Hihetetlenül érdekes, hogy pár száz év alatt vendégszavaink is képpé válnak, pl. font – fontolgat, stb. Nos a kapitalizmus nem túl régen érkezett, még nincs képe. A latin capitalis ≈ ’fejre vonatkozó, főbenjáró, halált hozó’ már világosabb. A kapitalizmus így a világ fejét, halált hozó fejét jelenti. Más szögből közelítve Marx főművének címe: Das Kapital magyarul A Tőke, nálunk ismét több értelmű. Közülük az egyik a tőke, amire az elítélt fejt lehajtja, a másik a pénz. Mégpedig a rengeteg pénz. A pénz szó ugyan szintén latin eredetű – penso, pensa – de már oly régen honos, hogy senkinek sem kell magyarázni a kapitalizmus = pénzizmus fordítást. Ajánlom mindenkinek. Ha így, magyarosan, kapitalizmus helyett mindig pénzizmust mondanánk, minden honfitársunk számára világos lenne, hol is élünk, ki a világ ura, mire való a demokrácia, mire megy ki az életünk. Ha gyönge a szívünk és hagyjuk.
Itt most nem részletezhető, hogy Marx miért nem tárta föl, hogy a tőkés – pénzista –  világrend kizárólag a korlátlan növekedés állapotában képes létezni, amit a Föld bolygó véges rendszere nem bír elhordozni. Arra sem tért ki, hogy ennek oka maga a pénzizmus, mivel a pénzt a kamat öntermékennyé, szüntelen gyarapodóvá tette, az emberiséget pedig összes gazdasági erőfeszítése és „fejlődése” ellenére mind reménytelenebb adósrabszolgává.
A pénzizmus mai politikai alakzatai a pénzhez – mint megfoghatatlan elektronikus jelhez – igazodtak. A szocializmus és a liberalizmus láthatóan a demokrácia fogalmának példátlan megcsúfolása: mindkét rendszer az irányítást pár tucat rejtőzködő ember kezére játszotta, akik teljhatalmat kaptak – nem a gazdaság vagy a politika, ugyan! – hanem a gyomrok és az agyak ellenőrzésére. Nem választotta őket soha senki, semmiért felelősséget nem viselnek, általában azt sem tudjuk, hogy kik ők. Akkor sem, ha egyiknek-másiknak olykor fölröppen a neve vagy a képe. Lepár Zoli bácsi azt mondja, hogy azokról az illetőkről van szó, akik Nobel díjat osztogattatnak. Például Barack Obamának még elnöki működése megkezdése hajnalán…
„Bár a franciák ennek nincsenek tudatában, de háborúban állnak. Permanens és öldöklő háborúban. Az ellenfél kíméletlen és vérszomjas, korlátlan világuralomra tör.” Idézi Vass Csaba Globalizációs világrendszerváltás és létmódváltás c. tanulmányában (Valóság, 1997/9. sz.) a volt francia köztársasági elnököt. Fran

2012-09-13 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.