Kérdések Czakó Gáborhoz az Irodalmi Jelentől

 

 
 
A Duna Televízió 2012. szeptember 23-án sugárzott Klubszoba című műsorában egy történetet mondott el Örzsi néniről, akit férje a rendszeres pofonokkal „nevelt meg”. Ennek nyomán az Interneten ismeretlenek petíciót indítottak azzal a címmel: Vonják vissza a Kossuth-díjat Czakó Gábortól! (http://www.peticiok.com/vonjak_vissza_a_kossuth-dijat_czako_gabortol) Elmondaná pontosan olvasóink kedvéért, hogy mit szeretett volna bemutatni Örzsi néni példájával?
 
Egy emberi arcot, amely most kezd elhatalmasodni. Természetesen mindig létezett a társai fölött hatalmaskodó, másokat gyötrő, mindkét nembeli zsarnok, aki tudta, hogy fájdalmat okozni, a másik életét pokollá tenni ütleg, vagy a szó szoros értelmében vett erőszak nélkül is lehet.  Ötven éve, amikor Örzsi néni vitézkedett, még létezett Dávid bácsi, aki meg- megfékezte a maga és a környék közveszélyes despotáját.
Konrad Lorenz írja A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében: „…rangsor nélküli csoportban a gyermek teljességgel természetellenes helyzetben találja magát. Nem tudja elnyomni saját, ösztöneiben lévő magasabb rangra való törekvését, és ellenállás nélküli szülei felett zsarnokoskodva a csoportvezető szerepébe kényszerül, ahol egyáltalán nem is érzi jól magát.
Erősebb főnök nélkül védtelennek érzi magát az ellenséges világban, mivel a "nonfrustration"
gyereket senki sem szereti. Ha érthető izgalommal, szüleit provokálva "pofonért koldul", ahogyan a bajorok és osztrákok találóan mondják, nem kapja meg az ösztönösen elvárt és tudat alatt remélt ellenagressziót, hanem nyugodtabb, látszólag az értelmére hatni akaró frázisok gumifalába ütközik.
Egy szolgaian gyáva emberrel senki sem hajlandó azonosulni, sem viselkedési normáit,
még kevésbé az általa tiszteletben tartott kulturális értékeket magáévá tenni. Csak akkor vagyunk  képesek valakinek a kulturális tradícióit magunkévá tenni, ha az illetőt lelkünk mélyéből szeretjük és fel is nézünk rá. (Kiemelés: Cz. G.) A ma felnövő fiatal generáció megdöbbentően nagy többségének életéből szemmel láthatóan hiányzik egy ilyen apafigura."
E neveletlenség következményei mindenütt láthatók, ahol gyermekek köpdösik, rugdossák szüleiket, tanítóikat.
 
Akik az Ön által elmondott példát és az azzal sugallt nőképet kifogásolják, erkölcsi alapon ítélik meg kijelentését. A Kossuth-díjat pedig főként írói érdemei miatt kapta, amelyek megítélése esztétikai feladat. Mit gondol, mennyire tud hiteles írószemélyiség maradni olvasók, kritikusok előtt a Duna televízióban elmondott véleménye miatt? Elválaszthatók-e egymástól a fenti szempontok?
 
Örzsi néni archetípus. Szerepel A rest macska c. népmesében, vagy „öreganyám olyan vót,/nem szerette az orsót./ Csak a pálinkás korsót,/ Csak a pálinkás korsót.” A figurát legjobban tán Shakespeare rajzolta meg Jágó alakjában. Egyesek szerint Hamvas Béla Karneváljának Lalája fölülmúlja. Az ilyen jellemek azért kapnak az irodalomban többnyire női alakot, mert a „gyönge nőnek” ily módon jut erős fegyverzet.
Aki azt gondolja, hogy a családban, vagy bárhol megmutatkozó erőszak az erő megnyilvánulása miatt kárhozatos, az még sohasem próbált gondolkodni. Nincs adat arról, hogy a világtörténelem legnagyobb gyilkosa, J. V. Sztalin államvezetői éveiben saját kezűleg bárkit kinyírt volna. 1956június 4.-től 2012-ig Magyarországon a megfogant gyermekek 44%-át, összesen mintegy 5 785 000 gyermeket gyilkoltak le előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból, gondozásra bízott kiskorú rovására, bűnszövetkezetben, különös kegyetlenséggel. Ilyen sokszorosan minősített eset a büntetőjogban – amúgy – ritkaság. A mai feministák ezt a példátlan mészárlást – ellentétben 19. századi elődeikkel – helyeslik miközben sírnak Örzsi néni ötven éve kiharcolt fülesei miatt.
Az erőszak is lehet néha jó szándékú: minden épeszű szülő ráüt a forró kályhát fogdosni akaró kisgyermeke kezére, s lehet aljas: kezeletlen indulatból, vagy ártó szándékból, sanda előnylesésből fakadó.  A mindenütt előforduló aljas beszédben viszont szikrája sincs a jónak. A gonosz szó az aljas filmek és műsorok társaságában a legbutább gyereket is kitanítja, hogyan kell a rosszat tenni.
A szívben tanyázó aljasságot kell legyőzni, kiszorítani és jóval helyettesíteni. Az üres, gondozatlan szívbe ugyanis azonnal visszatér a gonosz.
A – bevallom – fölületesen átnézett szövegelésben rengeteg félelmet, indulatot, szenvedést találtam, de „erkölcsi alapot” nem. Ilyesmit a névtelen levelezés spicli műfaja elvileg sem ismer. A névtelen levélírás „tömegkultúrája” minden elmond korunk szellemi szintjéről.
Az esztétika tudománya az izmusok – ISO – hatalomátvétele óta föladta a szép iránti érdeklődését, ezért nincs közös témánk. Abban biztos vagyok, hogy a „jó” mű mindig hiteles, személyes, őszinte és igaz. Ezért szép. Valószínűtlen, hogy mostani gyalázóim közt bárki elolvasta volna a legvékonyabb könyvemet. Meglehet, hogyha – ne adj’ Isten – Örzsi nénit hagynak neveletlenedni gyermekükből, aki majd ütlegelni fogja őket, végül egy igazi műtől kérnek tanácsot.
Ami a kitüntetéseket illeti, remélem, hogy helyükön kezelem őket: soha egyikért nem kunyiztam, viszont többször szóltam a fölterjesztés időszakában: ne! Általában ott viselem őket, ahol Kós Károly.
 
Kapott-e valamilyen visszajelzést „Örzsi néni történetére”? Ön szerint ez emberek többsége egyetért Önnel?
 
Marosvásárhelyi olvasóm írta: „Az ördög nem bírja a tömjénfüstöt...” Egy győri: „Volt egy munkatársam, aki 15-20 éve is még bevitte a rossz gyereket a szertárba, adott neki két pofont, és azt mondta, (nem írt az ellenőrzőbe!) holnap küldd be apád ! És másnap az apuka bement és megköszönte a tanár úrnak… (Az egyik ilyen gyerek, ma az iskola igazgatója…)
Ma megverik a tanár urat a tisztelt szülők, sőt a gyerekek is, esetleg le is lövik…”
Mindazonáltal az igazság sosem szavazás kérdése. Llanos Manolot a spanyol Actio Catholica elnökét a kommunisták halálra ítélték 1937-ben „a proletár többség” nevében. Az utolsó szó jogán ennyit mondott: „Krisztus és én, mi ketten, veletek szemben abszolút többségben vagyunk.”
Az igazság, a szépség, a jóság a szeretet nem „véleményes,” mert a lét fundamentuma. Le lehet térni róla, az Antikrisztus erre csábít valamennyiünket, különösen mostanában. Hazudozni, rágalmazni, a gonosz oldalára állni, gyűlölködni, csúfkodni, mocskosan beszélni azt jelenti, hogy az ember rossz útra tért. Zsákutcába, ahol csak elhazudott életet lehet élni. Ismétlés pedig nincs: visszük a túloldalra mindazt, amit itt gyűjtöttünk a lelkünkben.
 
Mi a véleménye a családon és párkapcsolaton belüli erőszakot szabályozó törvényi kezdeményezésekről? Szükség van rájuk? Elérik a céljukat?
 
Álszent ötlet.
A bűncselekmények az elkövetés helyétől függetlenül büntethetők. Az ilyen jogszabályok megmérgezik a családot, hiszen a gonoszkodás rejtőzködik, és betilthatatlan, akár a pofon. Nota bene, a szeretetet sem lehet kikényszeríteni. A jóra való nevelés, a régi pedagógiában a szívképzés, segíthetne, de – minő véletlen! – sajnos kiszorult a tanrendből. Lorenz is a képzetlen szívűekről beszélt.
Amíg létezik a gyermekek apró darabokra vagdosásának, megmérgezésének, szétrobbantásának s ki tudja miféle módon való öldösésének joga, addig miről beszélünk?
Édes anyaöl? Vesztőhely?
 
Miért gondolja fontosnak szépíróként véleményt nyilvánítani (aktuál)politikai kérdésekben?
 
Általában kerülöm a napi politizálást. Ha valahol előadást tartok, vagy olvasókkal találkozom, sosem teszem, mert a világ, az ország, az emberi személy gondjai a politikai eszközeivel nem oldhatók meg. Mélyebben gyökereznek. Néha mégis belevágok, még pedig azért, mert nincsenek politikusi, vagy anyagi, netán érvényesülési céljaim, ezért – jó esetben – olyan szempontokat tudok bevinni a közbeszédbe, amelyek kívül esnek mások látókörén. Újságcikkeimben is ezt az utat követem.
A világválság, az országos, vagy személyes gondok csakis megtéréssel oldhatók meg. Az enyémmel. Mindig, mindent magamon kell kezdeni, mert az ellenség a bennem rejtőzködő gonosz indulat, irigység, mohóság, butaság. Az út a Nagy Négyes, az igazság, a szépség, a jóság, a szeretet körébe való belépéssel kezdődik. Isten természetét nem tudjuk kiismerni, de ezek bizonyára az Ő tulajdonságai. S ha belekóstolunk akármelyikbe, sőt le is nyeljük, hogy a sorsunkká legyen, akkor a többi ízét is megérezzük, és már itt, földi életünkben elkezdünk Hozzá tartozni, aminél nagyobb boldogság nincsen. Munkánk, életmódunk révén talán mások is megéreznek belőle valamit.
 
 

2012-10-09 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.