Nagylöttyös csőcselék

A romló-bomló, idegen szóval a korrumpálódó társadalom végállapota a csőcselék, melyet „nagylöttyös indulatok” vezérelnek. Az ál-fociszurkolók arról ismerszenek föl, hogy nem tudják elsorolni állítólagos csapatuk játékosait, vagy az éppen látott mérkőzés eredményét. A politikai csőcseléknek hazája helyzetéről nincsen sejtelme, miként az általa harsogott követelések hatásáról sincs. Nem is érdekli. Ő győzni akar: szétrúgni, kinyírni, rombolni. Ölni.
Azt az embert kerítik hatalmukba a nagylöttyös indulatok, akinek baj van az azonosságtudatával. A szellemit, nemzetit, erkölcsit, családit nem találja. Lénye egyre lejjebb szorul, a zsigerei közé, amiken nem tud uralkodni. Mivel nem ismeri magát, a világ is sötét számára, hiába csapja föl a villanyt. Fél, nem tudja, mi történik benne és körülötte. Miért? Mert – ne csűrjük-csavarjuk – buta. Azért buta, mert nincs értesülése önmagáról. Weöres írta: „KARESZ HÜJE/ GYÖNGYI HÜJE/ csak én vagyok okos/ énnekem a segembe is felyem van.”
A butaság a szellemileg, azaz erkölcsileg és értelmileg tunya lélek állapota. Kiskorúság? Tanulatlanság? Az eszközhasználat túltengése a megértés rovására? Iránytű-vesztés a mérhetetlenül elszaporodott tárgyak tengerén? Üres indulat? Kütyüfüggés? Apahiány? Ugyan, az apák még kevésbé értik a kütyüket! A fiak meg a lányok ülnek a villamoson a párjuk (?) mellett és nyomogatják a gépüket. „Kockulnak.” Sose vennék észre, ha a tatárok Buda várát ostromolnák, hanem az internet adó hírétől azonnal elfutotta őket a nagylöttyös, és kivont kütyüvel utcára vonultak.
Ha szabad egy zavaros képpel élni, a csőcselék-ember eszményien korrupt, romlott, semmilyen értékbe nem kapaszkodik, mert gőze sincs ilyenről. Éppen ezért állandóan külső segítséget keres: gépet, tekintélyt, erőt, aminek alávetheti magát. Ő a konzumidióta, a barbi: alteste zsarnokoskodik fölötte. Nem új fiú a történelemben.
Madách Tragédiájában Miltiádesz, a maratoni győző, súlyos sebbel hazatér Athénba Phárosz sikertelen ostromából. Nagy tömeg fogadja.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Uram, rekedt vagyok, s kiáltani
Szeretnék.
MÁSODIK POLGÁR
Itt van, kend meg torkodat.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Aztán mit mondjak?
MÁSODIK POLGÁR
Mondj halált fejére.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Halál! halál!
Ez az örök lényege a tömegóhajnak: – Háromszoros bármi a parancs tökéletes szabadságának!
A részletek remekül tanulmányozhatók a kommunista parancsuralomban, ikrében a fasisztában, a régi jakobinusban, a mai pénzhatalomban, az iszlám fanatizmusban és így tovább. Az irattárak polcai roskadoznak azoknak a jelentéseitől, akik minden zsarnokot buzgón szolgáltak. Ki lehet zsarnok? Ki meri vitatni, hogy a gazdaság, a Pénz – a Führer – érdeke-döntése nem elsődleges? Azonnal kikergetik a szabad világból. Hogy a Pénz nem demokratikus – mitől is volna az? – nem kérdezhető. Naná, hogy a sajtószabadság a tőke által fönntartott vélemény- és hírgyárak szabadsága.
A népet a nemzeti kultúra és a vallás teszi. Előbbiből ered – többek közt – a nyelv, az ének, a tánc, az evés-ivás, az otthon, a föld, az ég, az idő tudománya, Utóbbiból a hit bölcsessége, a természetfölötti megismerése, a születés, az élet és a halál titkainak tudása, a művelés, az igazság, a szépség, a jóság és a szeretetkapcsolatok megértése és megélése, a művészet. Mindez persze összenőtt az évezredek során, leginkább a család intézményében.
Hamvas szerint a „Nép az égi közösség mása, szellemi uralom alatt áll; a közösség intimitása; az uralomból mindig kizárt többség; mindenki a népen uralkodott, de akadt, aki a népért; ellenpólusa a királynak, nélküle a nép csonka: kettejük közös hűsége teremti a nemzetet; nem szükséges, hogy közös nyelve legyen; nagysága a sensus communisban rejlik; a nép ellenkezője a tömeg.” (Cz. G.: Hamvas Szótár)
A nép ezért ellenség. A világ urai, Gazdaságkor megjelenése óta céltudatosan zúzzák, aprítják, hogy tömeggé, csőcselékké málljék. A tömeg a latinban massa. Eredetileg ’tészta, gyúrható anyag.’ Innen az angol massmédia, ami a sokaság lelkét gyúrja, s közben kitépi kultúrájából, vallásából, családjából. A Czuczor-Fogarasi Szótárban a csőcselék: „elegy-belegy sokaság; alávaló, iminnen-amonnan összecsődült hitvány emberek öszvege; gyülevészség. Csőcselék ember, azaz ily hitvány társaságból való. Csőcselék beszéd, azaz zavart, kevert, hiábavaló beszéd. A székelyeknél: csődelék, minélfogva törzse azon csőd volna, melyből csődül, csődít származnak.” Ide vág a nyelvújítási ’csőd’, „am. hitelezők összejövetele közös adós, vagy adósok elleni perben.” Gatyára is vetkőztetik a nyomorultakat.
A vezérek és „rendszereik” legfőbb dolga a sokaságot összefogó és megtartó, társsá, társadalommá tévő szövedéket eltépni, szétrothasztani áltudással, szétszóró ’demiurgoszi’ szórakoztatóiparral, az értékek viszonylagossá, majd semmivé tételével. Aki véletlenül nem tudja, hogyan és mit kell tönkretenni a lelkekben, kattintgassa végig televíziója csatornáit, kapcsolódjék be a világháló egyéneinek hőbörgésébe. Ha egy messzi csillagvilágból érkezett űrhajó észlelné a Föld éterében habzó szörnyűségeket, azonnal elmenekülne, de előbb idepörkölne, majd a hajónaplóját is elégetné, nehogy más gyanútlan utazó hűlt helyünkre tévedjen.
Mit is jelent ez közelebbről?
A választ talán a Charlie Hebdo-ügy adja. Mint napjainkban közismert, a nevezett izé egy párizsi szennylap, melynek fő tevékenysége vallási, nemzeti, családi és más közösségalkotó értékek gyalázása. Mondhatjuk úgy is, hogy a Földön jelenleg létező kultúrák rombolása. Leginkább az iszlámé és a kereszténységé. Az előbbiről elsősorban Mohamed prófétát fikázó rajzok gondoskodnak, utóbbi örvén egyenesen a Mindenhatót támadták: pl. az Atya és a töviskoronás Üdvözítő közti anális koituszt ábrázoló címlap-firkájukkal. A Szentháromságos Egy Istent természetesen képtelenség támadni, különösen nem egy szennylap pokol-szintjén. Lehet viszont sérteni a Benne hívőket, és az ő Isten-szeretetüket. Azaz, emberszeretetüket, vagy egyáltalán a szeretetüket, ami által mi, emberek, egymáshoz és a Léthez kapcsolódunk. És máris a célnál vagyunk, a csőcselékesítésnél. A kiadó máris bejelentette, hogy a következő lapszám egymillió példányban fog megjelenni. Előre, legyek!
És előre, gyilkosok, mert ugyan mi jöhet ki két csőcselék összecsapásából? A csőcselék-értelmiség világszerte a demokrácia mártírjaként ünnepelte szegény zuglapszerkesztőket, és ugyanígy dicsőítik majd a világ egy másik sarkában a gyilkosaikat.
Ugyanazok?
A tömeg erkölcsi és értelmi színvonala mindig a benne megnyilatkozó legalacsonyabbhoz igazodik. (Gustave le Bon: A tömegek lélektana) A csőcselék akkor se ocsúdik föl, ha rájön: becsapták. Ilyenkor dühöng, mígnem fordul a kocka, át lehet állni a következő vezérhez.
Írhattam volna új vezért, aki győzelme után új rendszert, új korszakot, mi több, új világot fog teremteni. Ez a leggyakoribb ígéret. Korosztályom emlékezete rengeteg ilyen esetről tud. Természetesen mind győzött, mind megvalósult, mind megbukott.
A csőcselék olykor győzhet a Pénz, a gyűlölet, a haszon, a hazugság démonainak zászlai alatt, de csak szabadosságot nyerhet tőlük. Létezni csak a Nagy Négyes: az igazság, a jóság, a szeretet és a szépség rendjében lehet. Egyedül az igazság tesz szabaddá. A világ csőcselékei leginkább elemészteni tudják egymást, mert hazugság örök harag, és gyűlölködés.
Az ember nem szabadosságra, hanem szabadságra teremtetett.
Nagylöttyös csőcselék

A romló-bomló, idegen szóval a korrumpálódó társadalom végállapota a csőcselék, melyet „nagylöttyös indulatok” vezérelnek. Az ál-fociszurkolók arról ismerszenek föl, hogy nem tudják elsorolni állítólagos csapatuk játékosait, vagy az éppen látott mérkőzés eredményét. A politikai csőcseléknek hazája helyzetéről nincsen sejtelme, miként az általa harsogott követelések hatásáról sincs. Nem is érdekli. Ő győzni akar: szétrúgni, kinyírni, rombolni. Ölni.
Azt az embert kerítik hatalmukba a nagylöttyös indulatok, akinek baj van az azonosságtudatával. A szellemit, nemzetit, erkölcsit, családit nem találja. Lénye egyre lejjebb szorul, a zsigerei közé, amiken nem tud uralkodni. Mivel nem ismeri magát, a világ is sötét számára, hiába csapja föl a villanyt. Fél, nem tudja, mi történik benne és körülötte. Miért? Mert – ne csűrjük-csavarjuk – buta. Azért buta, mert nincs értesülése önmagáról. Weöres írta: „KARESZ HÜJE/ GYÖNGYI HÜJE/ csak én vagyok okos/ énnekem a segembe is felyem van.”
A butaság a szellemileg, azaz erkölcsileg és értelmileg tunya lélek állapota. Kiskorúság? Tanulatlanság? Az eszközhasználat túltengése a megértés rovására? Iránytű-vesztés a mérhetetlenül elszaporodott tárgyak tengerén? Üres indulat? Kütyüfüggés? Apahiány? Ugyan, az apák még kevésbé értik a kütyüket! A fiak meg a lányok ülnek a villamoson a párjuk (?) mellett és nyomogatják a gépüket. „Kockulnak.” Sose vennék észre, ha a tatárok Buda várát ostromolnák, hanem az internet adó hírétől azonnal elfutotta őket a nagylöttyös, és kivont kütyüvel utcára vonultak.
Ha szabad egy zavaros képpel élni, a csőcselék-ember eszményien korrupt, romlott, semmilyen értékbe nem kapaszkodik, mert gőze sincs ilyenről. Éppen ezért állandóan külső segítséget keres: gépet, tekintélyt, erőt, aminek alávetheti magát. Ő a konzumidióta, a barbi: alteste zsarnokoskodik fölötte. Nem új fiú a történelemben.
Madách Tragédiájában Miltiádesz, a maratoni győző, súlyos sebbel hazatér Athénba Phárosz sikertelen ostromából. Nagy tömeg fogadja.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Uram, rekedt vagyok, s kiáltani
Szeretnék.
MÁSODIK POLGÁR
Itt van, kend meg torkodat.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Aztán mit mondjak?
MÁSODIK POLGÁR
Mondj halált fejére.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Halál! halál!
Ez az örök lényege a tömegóhajnak: – Háromszoros bármi a parancs tökéletes szabadságának!
A részletek remekül tanulmányozhatók a kommunista parancsuralomban, ikrében a fasisztában, a régi jakobinusban, a mai pénzhatalomban, az iszlám fanatizmusban és így tovább. Az irattárak polcai roskadoznak azoknak a jelentéseitől, akik minden zsarnokot buzgón szolgáltak. Ki lehet zsarnok? Ki meri vitatni, hogy a gazdaság, a Pénz – a Führer – érdeke-döntése nem elsődleges? Azonnal kikergetik a szabad világból. Hogy a Pénz nem demokratikus – mitől is volna az? – nem kérdezhető. Naná, hogy a sajtószabadság a tőke által fönntartott vélemény- és hírgyárak szabadsága.
A népet a nemzeti kultúra és a vallás teszi. Előbbiből ered – többek közt – a nyelv, az ének, a tánc, az evés-ivás, az otthon, a föld, az ég, az idő tudománya, Utóbbiból a hit bölcsessége, a természetfölötti megismerése, a születés, az élet és a halál titkainak tudása, a művelés, az igazság, a szépség, a jóság és a szeretetkapcsolatok megértése és megélése, a művészet. Mindez persze összenőtt az évezredek során, leginkább a család intézményében.
Hamvas szerint a „Nép az égi közösség mása, szellemi uralom alatt áll; a közösség intimitása; az uralomból mindig kizárt többség; mindenki a népen uralkodott, de akadt, aki a népért; ellenpólusa a királynak, nélküle a nép csonka: kettejük közös hűsége teremti a nemzetet; nem szükséges, hogy közös nyelve legyen; nagysága a sensus communisban rejlik; a nép ellenkezője a tömeg.” (Cz. G.: Hamvas Szótár)
A nép ezért ellenség. A világ urai, Gazdaságkor megjelenése óta céltudatosan zúzzák, aprítják, hogy tömeggé, csőcselékké málljék. A tömeg a latinban massa. Eredetileg ’tészta, gyúrható anyag.’ Innen az angol massmédia, ami a sokaság lelkét gyúrja, s közben kitépi kultúrájából, vallásából, családjából. A Czuczor-Fogarasi Szótárban a csőcselék: „elegy-belegy sokaság; alávaló, iminnen-amonnan összecsődült hitvány emberek öszvege; gyülevészség. Csőcselék ember, azaz ily hitvány társaságból való. Csőcselék beszéd, azaz zavart, kevert, hiábavaló beszéd. A székelyeknél: csődelék, minélfogva törzse azon csőd volna, melyből csődül, csődít származnak.” Ide vág a nyelvújítási ’csőd’, „am. hitelezők összejövetele közös adós, vagy adósok elleni perben.” Gatyára is vetkőztetik a nyomorultakat.
A vezérek és „rendszereik” legfőbb dolga a sokaságot összefogó és megtartó, társsá, társadalommá tévő szövedéket eltépni, szétrothasztani áltudással, szétszóró ’demiurgoszi’ szórakoztatóiparral, az értékek viszonylagossá, majd semmivé tételével. Aki véletlenül nem tudja, hogyan és mit kell tönkretenni a lelkekben, kattintgassa végig televíziója csatornáit, kapcsolódjék be a világháló egyéneinek hőbörgésébe. Ha egy messzi csillagvilágból érkezett űrhajó észlelné a Föld éterében habzó szörnyűségeket, azonnal elmenekülne, de előbb idepörkölne, majd a hajónaplóját is elégetné, nehogy más gyanútlan utazó hűlt helyünkre tévedjen.
Mit is jelent ez közelebbről?
A választ talán a Charlie Hebdo-ügy adja. Mint napjainkban közismert, a nevezett izé egy párizsi szennylap, melynek fő tevékenysége vallási, nemzeti, családi és más közösségalkotó értékek gyalázása. Mondhatjuk úgy is, hogy a Földön jelenleg létező kultúrák rombolása. Leginkább az iszlámé és a kereszténységé. Az előbbiről elsősorban Mohamed prófétát fikázó rajzok gondoskodnak, utóbbi örvén egyenesen a Mindenhatót támadták: pl. az Atya és a töviskoronás Üdvözítő közti anális koituszt ábrázoló címlap-firkájukkal. A Szentháromságos Egy Istent természetesen képtelenség támadni, különösen nem egy szennylap pokol-szintjén. Lehet viszont sérteni a Benne hívőket, és az ő Isten-szeretetüket. Azaz, emberszeretetüket, vagy egyáltalán a szeretetüket, ami által mi, emberek, egymáshoz és a Léthez kapcsolódunk. És máris a célnál vagyunk, a csőcselékesítésnél. A kiadó máris bejelentette, hogy a következő lapszám egymillió példányban fog megjelenni. Előre, legyek!
És előre, gyilkosok, mert ugyan mi jöhet ki két csőcselék összecsapásából? A csőcselék-értelmiség világszerte a demokrácia mártírjaként ünnepelte szegény zuglapszerkesztőket, és ugyanígy dicsőítik majd a világ egy másik sarkában a gyilkosaikat.
Ugyanazok?
A tömeg erkölcsi és értelmi színvonala mindig a benne megnyilatkozó legalacsonyabbhoz igazodik. (Gustave le Bon: A tömegek lélektana) A csőcselék akkor se ocsúdik föl, ha rájön: becsapták. Ilyenkor dühöng, mígnem fordul a kocka, át lehet állni a következő vezérhez.
Írhattam volna új vezért, aki győzelme után új rendszert, új korszakot, mi több, új világot fog teremteni. Ez a leggyakoribb ígéret. Korosztályom emlékezete rengeteg ilyen esetről tud. Természetesen mind győzött, mind megvalósult, mind megbukott.
A csőcselék olykor győzhet a Pénz, a gyűlölet, a haszon, a hazugság démonainak zászlai alatt, de csak szabadosságot nyerhet tőlük. Létezni csak a Nagy Négyes: az igazság, a jóság, a szeretet és a szépség rendjében lehet. Egyedül az igazság tesz szabaddá. A világ csőcselékei leginkább elemészteni tudják egymást, mert hazugság örök harag, és gyűlölködés.
Az ember nem szabadosságra, hanem szabadságra teremtetett.
 


2015-01-14 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.