Látók és vakok

Jézus csodái mind jók, mert Ő maga is jó. Ezért sosem átkozott, nem rontott meg senkit, nem tett vakká, süketté. Látszólagos kivétel Saul időleges vaksága a damaszkuszi úton. Ő ténylegesen elvesztette a szeme világát, de csak egy időre, amíg meg nem tanult valóban látni, a káprázatokon túli, az igazi valóságot érzékelni.
A jót.
Nyelvünk csodái közé tartozik tanító ereje. Például az, hogy a gyó gyökelem a jó elváltozásával állt elő. Régen hajmát mondtunk, mert a hagyma héjakból áll, mély hangon hajakból. Jer – hívtunk hajdan valakit; ebből lett a gyere. A hajma, jön, jöszte, jere, helyett: hagyma, gyön v. gyün, gyünni, gyüttem, gyöszte, gyere stb. „A székelyeknél gyavúl am. javúl, azaz gyógyúl. A gyógyít szóban a második gy a j (= v) módosulatának tekinthető, pl. ja-v-úl vagy jó-v-úl = jó-j-úl = gyó-gy-úl.” (Czuczor-Fogarasi Szótár nyomán) A gyógyulás tehát javulás.
A vakon született esete azért különleges, mert ő nem egyszerűen beteg lett, mintha elveszett volna a látása pl. hályogtól, vagy trachomás fertőzéstől. Neki születésétől kezdve nem volt látásra alkalmas szeme. Tehát valódi szeme. Nem tudjuk pontosan, hogy mi volt a szemüregében.
Jézus tehát két látó szemet teremtett neki! Valószínűleg ez verte ki a biztosítékot a farizeusokban, ezért próbálták, úgymond, kivizsgálni az esetet. De nem juthattak semmire, mert az Igazság (Jn 14,6) lehetőségét eleve kizárták. Például úgy kérdezgették, mintha valaha is látott volna: „Hogy adta vissza látásodat?" Szóhasználatukat a vakon szülei is átvették, noha nem tagadták a tényt: fiuk eredendő vakságát. Sőt, maga a vakon született is belegabalyodott a farizeusok keltette fogalomzavarba, ám az igazsághoz kitartóan ragaszkodott. A farizeusoknak el kellett volna ismerniök, hogy Jézus olyan csodát tett, amilyent a Teremtés óta soha senki, tehát ő a Messiás. De ők nem ilyen Megváltót akartak…
„Jézus meghallotta, hogy kidobták – a vakon születettet. Mikor találkozott vele, megszólította: "Hiszel az Emberfiában?"
"Ki az, Uram? – kérdezte. Hinni akarok benne."
"Előtted áll, felelte Jézus, ő az, aki veled beszél."
"Hiszek, Uram!" – kiáltotta és leborult előtte.
Jézus megjegyezte: "Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak; Akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, elvakuljanak." Jézus tehát elfogadta, hogy a vakon született Istennek járó Uram névvel illesse, leboruljon előtte, és egyúttal kijelentette, hogy ítéletet fog tartani: helyreigazítja az eltorzult világot, amit a farizeusok és más elbizakodottak a Valóság helyett látnak és helyreállítja a paradicsomi rendet. A Teremtés eredeti rendjét.
„Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus és megkérdezte: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök." (Jn 9,35-41) A farizeusok bűne nem a vakság, miként a vakon született történetében is szóbajön, hogy a testi hiba a bűnök következménye. Ők, a nép irányítói tényleg nem láttak, hiszen nem ismerték el az egyszerű, tapasztalati tényeket sem. Csupán szemlátással, ha úgy tetszi optikai látással bírtak, lelkivel nem. Ez azokból a szemesekből hiányzik, akik nem „éhezik és szomjazzák az igazságot.” (Mt 5,6) Az igazság Isten, az Egyetlen Valóság, a Világ Világosságának megnyilvánulása. Szent János Pál megfogalmazásában Splendor Veritas – az Igazság Ragyogása – tehát nem a fényé, a villanyé, hanem a Léleké.
Ennek okán Messiás-várásuk is hazugság volt. Látóságuk is, ezért jelentették ki ugyene fejezetben: „Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Mi volt az Üdvözítő bűne? Önmaga. Az, hogy ő a Világ világossága, ő „az út az igazság és az élet”. A farizeusok lelkük mélyén ennek a fölismerésnek álltak ellen: Isten akaratának, hívásának, az Igazságnak. Látónak adták ki magukat, de valójában semmit sem vettek észre, mert irtóztak az Igazságtól, így szándékosan vakok maradtak.
Nekünk való tanítás álvalóságok sziporkázásával vakító korunkban.
 


2015-05-04 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.