Menekültgyártás

Az Európai Unió vezetése azt szeretné, hogy tagállamai fogadjanak be menekülteket a világ minden pontjáról. A létszámot is meghatározták az egyes országok mérete, vagy ki tudja, mi szerint. Nekünk 300 ember jutna. Talán és egyelőre, mert oly kevés hazátlanra számítanak évente, amennyi egy nap alatt hajóra száll valamelyik szétvert észak-afrikai országban? Nagyjából ugyanennyi hagyja el Koszovót, Afganisztánt, Irakot és más ázsiai országokat. Tehát mostani számadatokat beetető célzattal inkább alulbecsülték, hogy egyúttal példát teremtsenek. Pici lyukat fúrnak a gáton, amin lassan, de biztosan hamarosan az egész ár betör.
Mi az oka ennek az újkori népvándorlásnak?
A délszláv háború idején – 1991. június és 2001. augusztus között – hazánk sok tízezer földönfutót fogadott be a volt Jugoszlávia területéről. Zömmel magyarokat, akiknek nagy része, különösen a katonaköteles ifjak itt maradtak. Miért tört ki a harc? Azért, mert az EU mai irányítóinak elődei demokratikusan nem kérdezték az érintett embereket, hanem létrehoztak az I. Világháború után egy életképtelen államot – részben a nyolcszáz évet kibírt Horvát-Magyar Királyság helyén. Jugoszlávia népei a II. világháború alatt egymás ellen fordultak, ám a nyugati hatalmak azért olyan okosok, mert nem tanulnak. Nem terhelik magukat szívtudással…
Minden támogatás ellenére Tito halála után a második Jugoszlávia is fölbomlott, és megismétlődtek az iszonyatos ’45-ös bácskai, horvátországi vérengzések Szrebrenyicában, Vukovárott és másutt. Jugoszláviával részint saját népei, részint a NATO bombázások végeztek.
A híres anekdota szerint az egyik állami fogadáson a részeg szerb miniszter e szavakkal lapogatta szlovén kollégája hátát: Az a nagy baj elvtársam, hogy ti, szlovének, nem vagytok még egyszer ennyien, mert akkor egy szerbnek se kéne dolgoznia!
Most leginkább a sorsukra hagyott koszovóiak bujdosnak. Kaptak ugyan „államot”, de hozzá való gazdaságot, rendet, politikai műveltséget és szabadságot nem. Albániával jelesül nem egyesülhetnek… Tombol a bűnözés, a korrupció, a kábítószer-kereskedés, meg ami velük jár.
Minő érdekes, ugyanez a helyzet számos menekült-kibocsátó országgal is. Az első Nagy Háború után a volt gyarmatosítók, Amerikával egyetértve, vonalzóval rajzoltak országokat Ázsia és Afrika térképére. Meg lehet nézni! A sosem létezett országok urai engedelmes lakájok lettek, a valóságos nemzetek, például a 15 milliós kurdok viszont négy államba kerültek.
Eléggé közismert, hogy a volt francia gyarmatok hivatalos nyelve a francia maradt, tisztjeiket, értelmiségüket Franciaországban képzik. Párizs ragaszkodik ahhoz is, hogy bevételeiket őrizze, és csak korlátozott mértékben, kamat ellenében juthatnak hozzá. Adót is fizetnek, a gyarmati beruházások ellenértékeként. Guinea ezt megtagadta, mire a kivonuló franciák az iskoláktól az utakig mindent leromboltak. (Lásd bővebben: Jászberényi Sándor: franciaországgyarmatosításafrikamerényletcharlie hebdo 2015. jan. 14. 17:00, Hír 24)
Rövidre fogva: a volt gyarmatosítók nyomort hagytak maguk után, a nyomor pedig korrupciót szül, ami még nagyobb nyomort. Szinte természetes, hogy sokfelé iszlám és egyéb nekivadultak próbálnak „rendet tenni”. Afrika-szerte mindennaposak a polgárháborúk, a járványok. A földrész nyugalmasabb északi részén éppenséggel a mi barátaink intézték el, hogy ne legyen működő állam Egyiptomban, és semmilyen Líbiában. Nem tetszett nekik az ottani rendszer. Ilyenkor joguk van fölkelést kirobbantani, bombázni? A mostani rendtelen rendszer tetszik? Az embercsempészek szörnytettei?
Özönlenek az üldözöttek a mi barátaink működése következtében, akik most azt kérik, fogadjuk be a földönfutókat! Mi volna, ha barátaink a baj gyökeréhez, önmagukhoz fordulnának? Saját lelkükbe tekintenének a bankszámlájuk mellett, és megpróbálnák helyrehozni azt, amit elrontottak Szudánban, Csádban, Irakban, Afganisztánban, s mindenütt, ahová bedobták a bombáikat? Ha tényleg szabadon engednék a volt gyarmatokat? Ha engednék, hogy hazává váljanak lakóik számára? Ha megfizetnék a nekik okozott károkat? Ha segítenék őket, hogy Isten adta lehetőségeiket a maguk javára használják?
Ujjaim elszabadultak, s írták: vagy legalább békén hagynák őket! De nem, ez már nem lehetséges. Gazdaságkor euró-atlanti civilizációja lényegében kultúra nélküli képződmény, amely megfertőzte az általa leigázott világot, midőn óriási műszaki eredményeit kultúrája elsorvasztása árán érte el. Vallását, művészetét már szétverte, most veri szét maga alatt társadalmi-biológiai alapját. De erről majd máskor.
Nem kétséges, hogy az üldözötteket azoknak kellene befogadnia, aki bujdosóvá tették őket. Az sem, hogy mi befogadjuk a 300 üldözöttet.
Miért?
Mert a magyar nép „megtörve bár” de még mindig keresztény, és megért ezt-azt az Evangéliumból.
Amikor a Hegyi Beszéd után Jézus lejött a hegyről, akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." Jézus kinyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az tüstént megtisztult leprájától. (Mt 8,2-4)
Az élet kockázat. A leprás megfogása is, hiszen fertőzéssel és kiközösítéssel járt. Jézus érintése és szava befogadást jelentett. Roppant kockázat a szeretet, hiszen szamárfület mutat az érdeknek. Az egyetlen, ami megéri. Befogadni az tud, akiben van hely, mert Isten él benne, ezért énje nem tör ki szív- és agyzugaiból.
Istenben azért van hely, „sok lakás”, mert nem magányos, mivel Szentháromság: ezért a szeretet Istene.
A Gonosz, ha belénk száll, minden helyet elfoglal. Isten viszont helyet nyit.


 


2015-05-22 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.