Merkelizmus

Minden kornak megvan a maga sajátos létszemlélete. A vallásos korszak embere az üdvösségére tekintett, s annak reményéhez igazította viselkedését, cselekedeteit. Ilyesformán, a külső, vagy a mai szódivat szerint: az anyagi érdekek alárendelődtek benső, túlvilági céloknak. Az oda vezető utakat mindenkor a vallások írták le. Használhatnánk egyes számot is, mert a világvallások eszmevilágában sok a közös. Legkivált az, hogy mindig benső. Alapja a lelki tanulás és előrehaladás, lényege a külső világ változékony, romlékony, tehát nem igazán valóságos javainak örök értékekre cserélése, a tökéletesség, a Teljesség elérése végett.
A gazdaságkori ember lelketlen anyagi jelenségnek tekinti magát, akinek (aminek?)elsősorban – s valljuk meg őszintén, hisz egymás közt vagyunk – kizárólag e körbe tartozó céljai vannak. Ezeket talán a jólét szó foglalja össze a legjobban. Gazdaságember is tudná, ha akarná, hogy a külső javak mulandóak, ám ezzel nem gondol, mivel a jólét eszközeire összpontosít, azok pedig láthatónak, tapinthatónak, sőt, élvezhetőnek mutatkoznak! Ezért keményen markolja őket, minden benső erejével rájuk összpontosít. Markolni kell, vaskézzel, mert a többiek mind az ő zsákmányára pályáznak. A Teljességgel, vagy miként a vallások mondják, az üdvösséggel nem foglalkozik. Azt hiszi ugyanis, – ha egyáltalán eszébe jut ilyesmi haldoklása előtt – hogy amit megszerez, elkap, az az övé. A halál pedig megsemmisülés, vagy ha akarjuk, maga a nagy megúszás.
A világban úgy jár-kel, mint egy áruházban, amelyben részvényes és vevő egyszerre, mivel ez a belső, kettős létállapot számára egy. Éles szemmel vizslatja, mit kaparinthat meg, s mi hiányzik a még pörgőbb üzletmenethez. Például eladó, áruföltöltő, takarító, pénztáros, szerelő, igazgató, hú, de hányféle! És vevő! Abból hibádzik a legtöbb! Ajaj! A vevők szakadatlan gyarapodása nélkül nem fog az Egyesült Német Mindent-bele Áruház a Bugtól a Rajnáig érni! Sőt Calais-ig! Vagy inkább Dowerig! Londonig? Miért ne tovább?
Ne firtassuk! Összpontosítsunk inkább a soron következő lépésre, nehogy hasra essünk.
A Nagy Testvér, mint mindig, most is segített: háborúvá szította a szunnita-siita viszályt, a sivatag porából meg némi olajból összegyúrta az ISIS-t, a kurd fölkelést és hasonlókat. Ó milyen tökéletesek is voltak a Versailles környéki békék! Kizárólag sanyargató határokat találtak ki, melyek fölszabdalták a népeket és egymás ellen hergelték őket. Ó ezek az elbűvölő, viszálytermő határok! Többet hoznak a konyhára annál a sáros földnél! Holott mind megfoghatatlan, akár a tőzsde-árfolyam. Ráadásul mintha vonalzóval húzták volna őket a merész építőmesterek, akárcsak Amerikában meg Afrikában!
De vissza a lényegre! A vonalzóval rajzolt „országokban” hogy-hogy nem népmozgalmak támadtak, melynek vitézei bombákat hajigálnak, géppuskáznak, a televíziózás nagyobb dicsőségére keresztényeket nyakaznak kamerák előtt.
Mindenünnen millió szám iszkoltak a jövendő áruföltöltők, takarítók, sőt vevők, akik az előbbieket mozgásban tartották s tartják mindmáig.
A nagy német Munkaerő-Áru Feltöltő elemében van. Mindent bele! Ha ő és hasonszőrű elődei uralma alatt a férfiak és a nők nem nemzettek gyermekeket, sőt, inkább átálltak heterónak meg hetérának, majd ő szerez helyettük elegendő termelő-fogyasztót!
Mohóságában először még ezt kiáltotta: Mindet ide! Mostanára egy hangyányit lehiggadt. Látja, hogy nem fér be az ő boltjába az összes jelentkező: Hoppá! Már megint nem ér a pult a Bugtól Calais-ig? Sőt, az is kiderült, hogy a vendégek se heterók, se hetérák, se örökmozgó munkaerő-áruk nem akarnak lenni – az ilyesmit tiltja a vallásuk. Utóbbi szót Őnagysága nem érti, de a helyzet az helyzet: a bevonulóknak hajszálra annyi a szakértelme meg a munkakedve, amennyi az európaiaknak a hite. Errefelé a vallás már leginkább csak nyomokban létezik, a Karácsonyi, Húsvéti üzletelések díszleteként. Persze bizonyára lappanganak igazi keresztények a hegyekben és más, eldugott helyeken, de az jól látható, hogy ma már a középkori papokat játszó színészek sem tudnak keresztet vetni a filmekben.
Másoknak is részt kínál a zsákmányból, sőt, tukmálja, hogy tettestársakat találjon Európa megsemmisítéséhez.
 


2016-01-28 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.