Gyógyítható-e a pénzizmus és a Harmadik Bolygó?

Föl-föllobbannak válságügyi vagy környezetvédelmi viták a szegény országok gyorsuló elnyomorodásáról, a sivatagok terjedéséről, a növekvő vízhiányról, a Csendes óceán műanyag-kontinenseiről, a lények kihalásáról, a bolygó fölmelegedéséről és hasonlókról. Újságolvasó felebarátaink bármikor kiegészíthetik a listát. Röviden összefoglalva a baljós jelek mind egy irányba mutatnak: a Naprendszer harmadik, ugyanakkor egyetlen élethordozó bolygója,a Föld hovatovább lakhatatlanná válik. Nem csekély környezetrontást előidézve, bolygónk sóhivatala, az ENSZ, gyakorta tart világkonferenciákat a politikai hatalom gyakorlásától eltiltott köztársasági elnököknek, hogy szedjék végre össze magukat, és tegyenek már valamit.
A kérdéshez Ferenc pápa is hozzászólt Laudatosi’ kezdetű enciklikájában.
„Földanya nővérünk kiáltozik hozzánk a miatt a kár miatt, amelyet az Isten által beléje helyezett javak felelőtlen használatával és a velük való visszaéléssel okozunk neki… Az erőszak, mely a bűn által megsebzett emberi szívben lakozik, azokban a betegségtünetekben is megnyilvánul, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényeken észlelünk… Elfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is föld vagyunk…”
A rövid részlet komoly és megfontolandó. Vezérszavai roppant időszerűek: „felelőtlen”, „visszaélés”, „erőszak”, „bűn.” Manapság nem szokás így beszélni.
Miért válik lakhatatlanná a Föld? Ha összegezzük az eseményeket és kihüvelyezzük a lényegüket, akkor arra jutunk, hogy Teremtőnk iránti engedetlenségünkben először alkalmatlanná váltunk arra, hogy az Édenben lakjunk és az „Úrral járjunk”. Másodszor – nagyjából fél évezreddel ezelőtt, az eredendő bűnnel mélyen összefüggő döntést megújítva szembefordultunk a Megváltással. Ebben az újonnan választott életszögben elkezdtük fejre állítani Istenhez, egymáshoz és a természethez fűződő viszonyunkat.
Ha az időt nézzük, akkor történt mindez a reneszánsz idején, a XV-XVI századfordulóján. Már előtte is csírázott, de utána szinte kirobbant. Ha a történelmi események felől közelítünk, akkor a fölfedezések korához, a gyarmatosításhoz, a bennszülött népek kifosztásához, rabszolgasorba taszításához, kiirtásához jutunk. Továbbá a Török Birodalom vezette, valamint a legkeresztényibb királyság, a francia által támogatott második nagy iszlám rohamhoz, meg a reformációhoz, a vallásháborúkhoz. Ugyanakkor– sutyiban, pszt! – a kamatgazdálkodás bevezetéséhez, mélyebben: az áldozat irányának megfordításához, a gazdaságkori fordulathoz.
Az új világrendben nem javainkat áldozzuk Istennek, hazának, hitünknek, hanem fordítva: utóbbiakat áldozzuk anyagi érdekeinkért.A főkérdés: megéri-e? Ér-e a tulajdon gyerekem ennyi fizetéspótlékot, annyi lakástámogatást? Mit kóstál édesanyám? És a haza?
Jézus nyilván előre látta ezt a veszélyt, ezért tiltotta meg a kamatszedést, a pénz mintegy önerőből történő gyarapodását. Sőt, még ennél is tovább ment: „És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.” (Luk 6, 34-35) Jézus és Egyháza ezen az alapon tiltotta a kamatszedést. Az Evangélium azóta sem változott, de a most hatályos egyházi törvénykönyv bizonyos határok közt engedélyezi.
Luther és Kálvin az uzsorát elítélte, a kamatszedést megengedte: „A pénz arra való, hogy dolgozzék.”. Mellesleg a középkori ünnepek kétharmadát is eltörölték, hogy több idő jusson munkára, kizsákmányolásra…
A kamatszedés következtében születése pillanatában leváltatott a szabadpiac demokratikus eszméje, mert az egyik tényező, a piac lelke és mozgatója, a pénz, sokkalta egyenlőbb lett a többinél, hiszen valamennyi áru romlik és avul, míg a pénz a kamatos kamat jóvoltából mind gyarapszik. Ráadásul a sok pénz nem is adózik: a nagy vagyonok régóta alapítványokban híznak. Pl. a Rothschildoké 1812 óta.
Csoda-e, hogy minden, ami emberi, alárendelődött a főhatalomnak, a pénznek: család, oktatás, erkölcs, nemzet stb. A gazdaság pedig állandóan növekedni kényszerül, hogy kielégítse a Pénz mohóságát. A nagyobb pénz ugyanis könyörtelenül bekebelezi a kisebbet. Ezért kicsi és nagy egyaránt a növekedésre törekszik, mégpedig úgy, hogy fölfalja a természet istenadta javait és az ember ugyancsak istenadta lelki kincseit. Ez az alapvető oka a környezetszennyezésnek és -rombolásnak, meg az ember hitetlenedésének, barbivá, konzumidiótává: fogyasztói hülyévé silányulásának.
Gazdaságkorban ami „felelőtlen, visszaélés, erőszak, bűn”, az mind haladó, mivel nyereség végett történik.
Tudjuk: az Úr a Lét, „Aki van”, rajta kívül nincs más valóság. A pénz pedig csak a „bankrendszer fizetési ígérete…” Ha nem teljesül, akkor némelyek vagy sokak biz’ vesztenek.
1994 óta több tanulmányt és két könyvet írtam a kérdésről: Mi a helyzet? – Gazdaságkor titkai, Az Antikrisztus és mi, stb. Tudtommal a keresztény sajtó sem kapta föl a témát…
A nagy lapok és televíziók nem értesíthetik helyzetükről az áldozatokat, mert a sajtószabadság nem az övék: a tőke tulajdona, azaz szabadsága. A bennük tobzódó művészetipar pedig barbiképző. A Semmi élvezetére képzi ki fogyasztóit. Egy mai ún. „műveltségi” vetélkedőn simán megbukna a mai Shakespeare, a „teremtés fele”.
Néhai Adolf Hitler jócskán megelőzte korát, amikor majd száz éve, a Mein Kampfban, megírta, hogy propagandát mindig a legalacsonyabb értelmi színvonalú népréteghez kell igazítani.
 


2016-03-07 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.