Pár szó Jézus humoráról

A humor az emberi tehetségek legjavához tartozik. Árpádházi Erzsébet, a középkor sokat szenvedett nagy szentje így határozta meg hivatását: „azért vagyok, hogy vidámmá tegyem az embereket.” Gazdaságkor sötét erői nem véletlenül küzdenek a humor ellen tűzzel-vassal. Leginkább úgynevezett humoristákkal, akiket azért fizetnek, hogy a humor derűs kettős látása helyére baromságokat és ocsmányságokat csempésszenek.
Mi a humor derűs kettős látása? A dolognak és a róla való beszédnek az átvilágítása; látszatának és fonákjának fölmutatása, összevetése.
Vannak keresztények, nem is kevesen, akik egész héten vidám, mosolygós emberek, ám ha fölveszik ünneplő ruhájukat, menten elkomorodnak, mert vallásukat keserves szenvedésként élik meg. Holott a mise szent szertartása örömünnep, ugyanis nem a halálról szól, hanem a mindenkor győzedelmes Krisztus föltámadásáról, akit egyszerűen lehetetlen elpusztítani.Tanítása a lehető legkomolyabb bölcsesség, de csöppet sem komor, hiszen ő maga sem volt az. Derűje igen gyakran átragyog szavain, és azokon az élethelyzeteken, amelyekben sötét lelkű ellenségei megpróbáltak csapdát állítani neki.
Éppen a második kenyérszaporítás hatalmas csodája után vagyunk, mielőtt az Úr „sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget” gyógyított meg, majd – az asszonyokat és gyermekeket nem számítva – négyezer férfit lakatott jól hét kenyérrel s néhány apró hallal, majd Magadán vidékére ment. (Mt 15, 30-39) Ott farizeusok és szadduceusok lestek rá, és követelték, hogy „…égi jelet mutasson nekik. De ő így felelt: "Napszálltakor azt mondjátok: Jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik.” Ironikusan megdicséri és leleplezi őket: ugyanabból a jelből hol ezt olvassák ki, hol az ellenkezőjét. Ha akarják, vemhes, ha akarják, nem vemhes. Össze-vissza locsognak, és ez nem zavarja őket. Továbbra is igen okosnak tartják egymást és magukat.
Fergeteges vígjátéki jelenet!
Jézus mesterien vált át a természetfölöttire: „Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek?” Nevessetek már végre magatokon, hogy kiszabaduljatok ostobaságotokból! A cselvetők azonban nem kacagnak, nem is sírnak, nem is borulnak le a Mester előtt, aki végre megszabadítaná őket butaságuk sötétségéből és teljes szellemi érzéketlenségükből. Őket, a korabeli zsidó szellemiség bajnokait! Nevén nevezi a humortalan és tudatlan társaságot: „gonosz és hűtlen nemzedék… –és ez a méltatlan csőcselék – jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás (prófétáét)". (Mt 16, 1-4)
Kaphatna-e más jelet? Az imént ott állt a katarzis előtt, de nem akart megtisztulni! Csak azt ne! Természetesen nem értették Jónás jelét, holott nyilván kívülről fújták Jónás könyvét, el tudták volna matekozni a szöveg betűinek számértékét, de nem jöttek rá, hogy a cethal gyomrában töltött három nap maga volt a jel: a Megváltó is éppen ennyi időt fog tölteni a Föld gyomrában, mielőtt föltámadna…
A jelenlévők látni, hallani, tapasztalni fogják, de képesek lesznek-e kitörni élet helyett élt komédiájukból, megtanulnak-e hinni?
 


2016-07-18 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.