Miért nem integrálódnak a bevándorlók?

Azért, mert nincs mihez. Európa szellemhiányos terében nemigen akad kínálat egy kereső léleknek. Pénz van dögivel, de az csak dolog, akár a technika csodái, az ép lélek többre vágyik.
E könnyű választ némileg színezi a történelem: a muzulmánná lett bosnyákok, macedónok, albánok közül nagyon kevesen tértek vissza a kereszténységhez, amikor fölszabadultak az iszlám uralom alól. Talán azért nem, mert a Balkánon igen sokáig – 1878-ig – tartó török uralom sok nemzedéken át kedvezett a muszlimoknak, és nem érte meg. A Jugoszláv Királyság a szerbek uralmát hozta. A II. Világháború után Titó országlása következett, amely különös kéjjel üldözte a nem pravoszláv keresztényeket. Megint az előbbi ok lépett érvénybe. A széthullóban lévő kényszerállam már a 70-es-80-as években jobban tűrte a liberál-anarchizmust a kereszténységnél. Ezért engedélyezte, sőt, támogatta a korabeli kultúrpolitika az avittgard „kísérleti művészetet”. Az izmusdivatok ugyanis elvetik a nemzeti eszmét, és ez kapóra jött a kisebbségeket elnyomó Titónak és utódainak.
Sokat mond, ha utánanézünk a térképen annak, honnan jönnek a mostani beáramlók. Jobbára az I. Világháború után kitalált államokból, vonalzóval meghúzott országhatárok közül. A vonalzókezelők ugyanazok valának, akik a mi trianoni határunkat kijelölték, miközben harsányan fütyültek a népek önrendelkezési jogára. Szinte természetes, hogy nem kaptak államot, azaz hazát pl. a Szaharában évezredes történelmű tuaregek, vagy a Közel-Kelet ókori birodalmainak maradékai, a kb. 40 milliónyi kurd.
E műhazákban nép- és kultúrakevercsek vergődnek, az egyes csoportok folyton összeugrasztódnak egymással. Az al-Kaida és az Iszlám Állam számára nem lehetett volna jobbat kitalálni. Az Európába érkezők hozzák magukkal sérelmeiket és harckészültségüket. A lappangó mozgatóknak elég olykor némi rőzsét vetni a parázsra: „Ölj, halj, s üdvözülni fogsz!” Mintha Allahnak lehetne így parancsolgatni! Az egyre változatosabb és szörnyűbb terrorista merényletek többek közt azt a célt is szolgálják, hogy a jövevények ne tudjanak beilleszkedni.
A beáramlók olyan kultúrából jönnek, amely az európai fölvilágosodás szabadságfogalmát nem ismeri, sőt, a belőle kifejlődött liberál-anarchista elképzeléseket sem a családról, a férfi-nő-gyermek viszonyról, az ún. fejlődésről, a munkáról, vagy éppen az élet értelméről. El is veti őket, mert a muszlim ember a házasságot szentnek tartja, a homoszexualitást, a házasságtörést, a szabados életet, az alkoholfogyasztást, a nyilvános pucérkodást a bűnök közé sorolja.
A hírek szerint a tavaly Németországba érkezett kb. fél millió szíriai, iraki, afganisztáni stb. beáramlónak kb. 20 százaléka eltűnt a hatóságok szeme elől. Hova? Miért?
A német hivatalnokok találgatnak. Érthető, hiszen Európa annyira belegabalyodott saját eszméibe, hogy nem látja tőlük azt a néhány tényt sem, ami nyilvánvaló az érkezőkről.
Most hagyjuk ki, de ne feledjük azokat, akik katonaként harcolni vonultak Európába. Föladatukat teljesítik, azért is, hogy jámborabb társaik tudják, merre hány centi.
Közismert, hogy civilek is a miénktől különböző, többféle (!) kultúrából jönnek. Mit jelent ez?
Kezdjük azzal, hogy ilyen lovat akartak-e? Mivel oltották őket az embercsempészek, a küldők és a társak? Persze, ők maguk is észrevették, hogy ami otthon tudás és szokás, az itt butaság, vagy illetlen. Mit ér a Rajna bármelyik partján az Afrikából, vagy Ázsiából hozott hagyomány? A most zárult kölni perben a bíróság becslése szerint ezer (!) újonnan érkezett fiatalember támadta meg a szilveszterező német nőket a Dóm melletti téren. Barbárok? Vagy a lányok öltözetét, viselkedését kihívásként értékelték? Mind az ezren tévedtek?
Aki hazájában megtanult írni-olvasni, az ismeri-e a mifelénk használatos latin betűvetést? Aki otthon rendesen dolgozott a családi gazdaságban, az föltalálja-e magát bármelyik német üzemben? Ízlik-e neki a technológiai rabszolgaság a futószalagnál? Tetszenek-e neki a helyi emberek? A szokások? A lányok? Mit tart róluk, s azok őróla?
Minden Allahon múlik. A jó muszlim az „öt oszlop” előírásai szerint él.
„Egy az Isten, Allah, és Mohamed az ő prófétája. „Allah – rajta kívül nincs más Isten – az Élő, és Gondoskodó.” (Korán, 2. szúra 255. vers) A fölvilágosult európai – F. E. – ezen mosolyog.
A második oszlop a napi ötszöri ima: hajnalban, délben, kora délután, alkonyatkor és éjszaka. Az imákat leborulva, arccal Mekka felé fordulva kell elvégezni. A szalát elsődleges célja az, hogy az imádkozó gondolatait Allahra összpontosítsa. Ugyan mi a csudának? Kérdi F. E.
Harmadik a zakat. Szegényadónak is mondják: ki-ki vagyonának 2,5 százalékát kell, hogy kiossza egy bizonyos napon, lehetőleg a saját közösségében és Allah nevében. Majd én eldöntöm, mibe fektetem a pénzem – mondja F. E.
Negyedik a ramadán, az iszlám holdnaptár 9. havában tartott böjt. A hívőknek tartózkodniuk kell ételtől-italtól, nemi együttléttől hajnaltól napnyugtáig. Nem szabad elkövetni bűnt, és Allahra kell gondolni. F. E.: az én életem az enyém, senki ne ugasson bele!
Ötödik a mekkai zarándoklat. Mindenkinek kötelező, akinek anyagi helyzete megengedi az utazást, meg az egy heti ott tartózkodást. F. E.: Én döntöm el, hogy mikor és hol nyaralok!
Összefoglalva: az európai civilizációt irányító liberál-anarchista eszmevilág nem ismer imát, Istent, böjtöt, közösségért hozott áldozatot, ilyenformán a világ, az élet szellemi megközelítése számára képtelenség. Ezért vetette el a kereszténységet, s ezért sem békülhet meg soha az iszlámmal. Természetesen a muzulmánok sem a liberál-anarchista ateizmussal.
A terrorizmussal meg majd elleszünk valahogy? Megvéd bennünket a Merkel-Schulz-Junkerháromság és honi lakájseregük?

 


2016-07-19 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.