A Gumigolyós


Mottó: 2020-ra olyan készülékek lesznek forgalomban, amelyek az arckifejezésünkből megállapítják, hogy hazudunk-e.


Sokféle neve lehet az embernek: keresztneve, családneve, előneve, gúny-, bece- és ragadványneve. Van olyan neve is, amit nem őseitől örökölt, hanem tetteivel érdemelt ki. Ez mindegyik közül a legértékesebb, mert nem a kósza szél hozta-vitte, nem is az utcán hevert, hanem ki-ki magának vívta ki, gyakorta élete kockáztatásával. Ilyen a törökverő, Hunyadi János neve előtt, mert bizony a XV. században kevesen tudták legyőzni a muszlim seregeket.
De hogy kisebbet mondjunk, a versenypályákon föl-fölbukkannak villámléptű szélsők, aranylábú góllövők, az operaházakban fülemületorkú énekesek, a villamosokon enyveskezű zsebtolvajok, némely iskolákban begolyózott tanárok.
A mi Gumigolyósunk termetre meglehetősen hosszúkás, sudárnak is mondható. Alakra tehát kiemelkedik a honi politikai mezőnyből, legföljebb néhány liberális vezér állhatna mellé a hajdani sorozásokon alkalmazott újoncmérce alá. De nem ezzel írta be magát a politikai tényezők közé, ahol nem a testmérethez igazodik a kiválóság, inkább fordítva: a kiválóságot nyesik a többi tulajdonsághoz. Szent Lászlóról tudjuk, hogy „fejjel kiemelkedett a seregből.” Nincs megírva, hogy melyikből. Mivel sok hadjáratot volt kénytelen vezetni, így pl. az országba gyakorta betörő kunok ellen többször is, tehát a hadfiak testmérete változott, ám László király fej-előnye maradt, mert a nép mindig többnek látta az ő személyét, mint amennyit a mércék mutatni képesek.
A mi Gumigolyós emberünk nagyságát kristálytisztán a „százszor törpék” vélik látni – hogy Ady Endre szellemétől kölcsönzött kifejezéssel éljünk. A százszor törpe Gazdaságkor szüleménye. Akkorika, hogy kényelmesen beférjen a maroktelefonjába. Az meg az ingzsebébe. Nem is fog tovább nőni, mert akkor elvesztené vezércsillagát, a friss infót, amit készüléke ereget, egyenest az ő fejébe és szívébe, s amit ilyeténképpen teljes egészében sajátjának tudhat. Mi több, lénye lényegének. Rájött, hogy ez az információs társadalom: ki-ki annyit ér, amennyi infót birtokol.
A gazdagabbaknak nagyobb befogadóképességű készülékük van, ezért több és frissebb az infójuk, meg a zsebük is tágasabb. Tehát ők az okosabbak. A szegények kicsi tárhelyére jó, ha az időjárásjelentés meg a friss dugó- és celebhírek beférnek. De kis embernek bőven elég ennyi infóka! Egyelőre. Előbb-utóbb kerül nagyobb telcsi, több és szaftosabb hírrel. Így lépegetünk előre, ez a haladás. Gumigolyós is szegényen kezdte, s infóról infóra, feleségről-feleségre próbálgatta a zsombékos utat, mígnem eljutott oda, hogyha kedve szottyan rá, a saját népe közé lövethessen.
Ez pillanatnyilag tilos neki, ezért aztán el is keseredett, de nagyon. De nem mutatja. Összeszorítja száját és mosolyog.
Lehet, hogy a lövetés meg a gumibotozás nem volt túl szép, de a haladás élére kell valaki, aki szigorú döntést hoz különösen zavaros időkben, amikor némely izgágák kibújnak meghitt és biztonságos kiber-terükből és összecsődülnek az utcán. Az ilyenek nem rendes emberek, hanem akárkik, mert rendes ember haladó ugyan, de mégsem ugrál ki a telefonjából. Végképp nem az utcára, ahol eshet eső, fújhat szél, roboghat lovasrendőr-osztag. Miért, miért nem… Miért ne? A lovasrendőrnek ez a szakmája: a robogás, a gumigolyó eregetés, meg a kardozás. Épeszű ember ilyenkor még beljebb bújik a készülékébe, mert bolond volna lemaradni a hírekről-eseményekről. Ott mondják meg, hogy mi történik vele kint az utcán. Talán éppen Gumigolyós fogja a nemzet fülbe búgni a maga ártatlan, behízelgő modorában, miközben egyik kezével hitvesét öleli, a másikkal egy jó kehely vörösbort emel a magasba. A háttérből a vásárosnaményi játszótérről véletlenül a Rózsadombra tévedt gyermekek kacagása hallik: ők éppen érett banánt eszegetnek, az érett szociál-kíber-liberkapitalizmus gyümölcsét.
Gumigolyós, mint mindig, messzebbre tekint. A szomszéd utcasarokra, ahol már gyülekeznek az esti vendégek, az ő támaszai, következő kormányának tagjai, akik oly könnyedséggel mondják a fehéret feketének és viszont, ami a lejárt időben még elképzelhetetlennek számított.
Gumigolyós sokat tapasztalt apakotlós büszkeségével tekintett végig rajtuk. Messziről is gyönyörűségét lelte bennük tudván, hogy az ifjak ugyan tisztelik őt és mesterüknek tekintik, de holnap, vagy holnapután – az ő tanítását híven követve – úgy lépnek keresztül rajta, mintha sosem találkoztak volna. Még a késüket is benne hagyják a hátában.


 


2017-12-13 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.