Magyar Hírlap: Haláltáncból kell kivezetni a nemzetet

 

"HALÁLTÁNCBÓL KELL KIVEZETNI A NEMZETET"
http://www.magyarhirlap.hu/hullamter/az_antikrisztus_bukni_fog.html

 

Martin Heidegger szerint a legfontosabb létfeladatunk: tudni, mi történik velünk.
A hatalom általában nem szeretné, hogy ez megtudjuk.

Kitűnő írónkat és „beavatónkat”, Czakó Gábort időről időre fölkeressük, hogy megkérdezzük tőle, mi történik velünk.
Például most, két választás között.

– Politizáló íróként az elmúlt nyolc évben is gyakran ostoroztad a kormányt. Szerencsére most elhúznak. Te mennyire bízol a szebb jövőben? Egyáltalán: mi most a tét?

– Könyvben s több folyóiratban is elemeztem a „Nagy Semmi Terv” kialakulását, amely a mostani általános – ökológiai, gazdasági és kultúrák közti – világválsághoz vezetett, amelynek középpontja az emberválság, távvezérlője az Antikrisztus, célja pedig az egész Teremtés megsemmisítése.
A világtörténelemben példátlanul istentelen gazdaságkori civilizáció fekete lyukként működik, mindent elemészt.
Jellemző, hogy csúcsán a Pénz áll, amely maga is semmi: a Föld összes pénzéből nem lehet egyetlen megölt földigilisztát sem föltámasztani.
A folyamat megteremtője és egyelőre még irányítója, a fehér ember hitehagyásával együtt elvesztette szellemi identitását,
melyet az elmúlt évezredekben Teremtője képmásaként és Jézus társörököseként élt meg.
Most jut el oda, hogy az Antikrisztus jelöltjeként végrehajtja önmagán a gender mainstreaminget, ezzel biológiai önazonosságát is elveszíti;
hamarosan nem fogja tudni többé, hogy fiú-e vagy lány…
E kettő közt őrlődik a családi, nemzeti, kulturális, táplálkozási és a többi kisebb-nagyobb közösségszervező, emberlelket építő érték világ – s persze mi.
A helyzet persze nem reménytelen, mert a megváltás megtörtént, s az Antikrisztus bukni fog – olvassuk János jelenéseiben.
A politikára térve: a kormányváltás semmi.
A vázolt és beláthatatlan következményekkel fenyegető globális haláltáncból kell kivezetnie Orbán Viktornak és szövetségeseinek a nemzetet.
Azt a magyarságot, amely súlyosan szenvedi az imént jelzett összes társas és személyes válság sebeit.

– Némelyek szerint a szellem menekül a politikától, tehát aki nem akarja szellemileg kompromittálni magát, annak távol kell maradnia.
Mások azt mondják, hogy a politika sokkal fontosabb annál, hogy a politikusokra bízzuk.

– Szókratész halála jól példázza, hogy a szellem nem menekül a politikától, mivel a polisz a mindene; ha kell, az életét adja érte.
A bűnön kívül semmi sem idegen tőle.
Ellenben a bűnös politika menekül a szellemtől, az igazságtól, a szépségtől, a jóságtól, a szeretettől, a Nagy Négyestől, ami minden érték foglalata.
Amennyire én ismerem a politikusokat, az MSZP–SZDSZ-képlet sokat okoskodott meg ideologizált ugyan,
de semmi jelét nem adta a szellemi tájékozódóképességnek, sőt ilyes érzékenységnek sem, így a politikai, bűnügyi, gazdasági stb. bajokra akarva sem talált volna orvosságot. Ugyanis, mint föntebb említettem, a világválság okai szellemiek, amelyeket leginkább szellemi ember foghatja föl.
Aki azt hiszi, hogy „a dolgoknak anyagi alapjaik vannak”, hogy a jó élethez „először a gazdaságot kell rendbe hozni”,
annak rengeteget kell tanulnia ahhoz, hogy buta lehessen.
A szocikomcsik – mindig álneveken élnek – belenyomták 1948 után az úgynevezett népgazdaságba az államosítással összerabolt mérhetetlen vagyont,
a kisemberek zsebóráját, vérét, verejtékét, s mi jött ki belőle?
Semmi.
Mekkora különbség támadt Ausztria és Magyarország vagy a két Németország között?
A szellemidegen politika szükségképpen elsodródik az értéktől az érdekhez – milyen érdekes, hogy a magyarban ezek közös gyökből erednek!
– és egykettőre megromlik, korrumpálódik.
Más kérdés, hogy szellemi ember maga nem áll politikusnak.
Próbáltam. Láttam, nem megy.
A politika a kompromisszumok művészete, mert külső föltételektől is függ.
Számba kell venni pénzt, paripát, fegyvert, hogy mit lehet, s mit nem.
A gondolkodás, és egyik eszköze, az írás, más térben történik: ugyan ki vagy mi késztethet téged arra, hogy elronts egy rímet, vagy ne azt gondold, ami igaz.
A szellemi ember csak ahhoz igazodik, Aki Van, földi szavakkal a Nagy Négyeshez.
Véleményét megírja, elmondja, vagy ha úgy adódik, elsírja, leginkább pedig él: ez az ő cselekvési köre.
Persze, ha gondolat, szó és tett, vagy Hamvassal szólva az élet és mű elszakad egymástól, akkor nincsen mű, azaz találkozás a szellemivel, legföljebb siker.

– Hamvas Béla szellemében próbálod megértetni az emberekkel, hogyan kellene emberi módon élni. Milyenek a visszajelzések? Ment-e a Beavatás által a világ elébb?

– Amióta az eszemet tudom, keresztényként próbálom használni, a szívemmel együtt.
Hol sikerül, hol nem, hol jobban, hol kevésbé.
Hamvas életemhez és gondolkodásomhoz nagy segítséget adott, mert testvérem.
A szent ügyeket hozzám hasonló esendőséggel, humorral éli és szemléli.
Igen találó, hogy még a nevét sem hallottam, amikor magam is karneválszerkezetű regényeket írtam.
Ami a Beavatást illeti, a tizenharmadik évfolyamában jár, túl a háromszázadik adáson.
Hála Istennek, induláskor nagy szakmai segítséget kaptam Sára Sándortól és Lugossy Lászlótól, a Duna Tv akkori vezetőitől.
Még nagyobb hála illeti a Gondviselést, amiért a szaksajtó úgy fogadta, ahogy,
mondjuk, miként Magyarországon magyar tehetséget szokás, ahogy pl. Hamvast egész életében.
Ily módon nem eshettem a hiú ság vétkébe.
Ugyanakkor a világ számos pontjáról kapok leveleket olyan emberektől, akik a Beavatás tíz percét életük nélkülözhetetlen benső eseményének tekintik.
Az elmondott esszék eddig nyolc kötetben jelentek meg, és szép csöndben megértek egyenként két-három kiadást.

– Új könyved jelenik meg. Mi ez?

– A Beavatásban sokat foglalkoztam anyanyelvünkkel, legnagyobb nemzeti kincsünkkel, amely – természetesen? – roppant elhanyagolt állapotban van
a ráépült hatalomtudomány jó-, azaz rosszvoltából.
Az első idevágó könyvem a Beavatás a magyar észjárásba már a címében is mutatja, hogy a mindannyiunk által ismert és használt magyar észjárás,
amiről először – tudtommal – Karácsony Sándor írt – a magyar nyelvre épül.
Az ereszkedő lejtés, az ellentétek egybenlátásáig menő mellérendelés, pl.: jön-megy, süt-főz, él-hal, sőt: köz, megjárja stb.,
a szemléletesség, a gyökhangsúly, a deduktivitás, a rokonító – analógiás – gondolkodás, hálószerű szemlélet,
a kétféltekés gondolkodás és a többi föltárása során végzett kutatás számos nyelvrégészeti eredményt hozott:
például a magyarban máig eleven a püthagoreusnak nevezett számfölfogás.
Új könyvünkben, melynek címe Beljebb a magyar észjárásba, Juhász Zoltán furulyaművész, népzene és mesterségesintelligencia-kutatóval
matematikai eszközökkel vizsgáltuk nyelvünk és népzenénk külkapcsolatait, belső szerkezetét, s összeszedtük a magyar nyelv elemzésének fontos elveit.
Hatalmas adattömegünket igyekeztünk a lehető legolvasmányosabbá tenni.
Úgy vélem, hogy ez a könyv híd lehet a nyelvészetünk és a magyarul beszélők között.
A bemutató április 21-én, este 19 órakor lesz Békásmegyer-Ófalu, Templom u. 20. alatt.
A könyvet Bencze Lóránt nyelvész, egyetemi tanár, és Horváth Katalin nyelvész, egyetemi docens mutatja be.
A Juhász családi zenekar pedig elmuzsikálja népzenénk bámulatos, eddig ismeretlen külkapcsolatait.

Rákh Géza

 


2010-04-22 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.