Kérdések Czakó Gáborhoz a Príma díj kapcsán

 

 
 
Rendkívüli fontosságot tulajdonít anyanyelvünknek, ami egy szépíró estében nem is meglepő. 
 
Ahogy öregszik, úgy előbb-utóbb minden író anyanyelve tanulmányozója, mit ne mondjak, bolondja lesz. Ezt a szenvedélyt Mészöly Miklóstól kaptam el, aki állandóan bíztatott a Czuczor-Fogarasi szótár tanulmányozására, ami nélkül valóban nem lehet nyelvünk lényegét megérteni.
 
Mennyire határozza meg a nyelv általában a gondolkodásunkat?
 
Minden ember gondolkodását meghatározza anyanyelve – mondják az agykutatók. Tehát annál mélyebben tudunk gondolkodni, minél inkább otthon vagyunk nyelvünkben. A miénk kimutatható összefüggésben áll a mostanában kihaló népi kultúránkkal. Nem csak népdalaink és táncaink jó része, de beszédünk is ereszkedő lejtésű, tudjuk Karácsony Sándortól. Mégpedig azért, mert a szóhangsúly a „gyöktagra” esik, ami nálunk az egyszerű – elöl nem toldott szavakban – az első szótagra esik. (Fogarasi János) A gyök, a szónak a toldalék nélküli része, hordozza az egész szócsalád alapjelentését. Pl. a ker-kör-gur-gör-kor gyökcsalád több száz tagja valaminő kerekséget, körmozgást jelent. Ebből következik nyelvünk képisége, szemléletessége, továbbá összefüggés-mutató, analogikus képessége – példánk szerint a kerge, körző, guriga, gördül, korong kapcsolata. Továbbá innen a lényeglátó hajlamunk, hiszen a szó lényege a gyök. A gyökrend szóbokrai kapcsolják össze a nyelvet: egyrészt kiterjedtségükből eredő tehetetlenségükkel lassítják a változásokat, másrészt mindenkinek megmagyarázzák az először hallott szavakat. Ezért nem bomlott a magyar egymást nem értő nyelvjárásokra. A magyar beszélő szabad. Bárki alkothat mások számára is értelmes szavakat, szerkeszthet mondatokat, átjárhat a szófajhatárokon, nyelvünk képes bármilyen jelentés megalkotására.
 
Mennyire járul hozzá ez a kontinensünkön szigetszerűen létező nyelv ahhoz, hogy mi magunk is kicsit idegenül, sokszor alig-alig megértve élünk itt, Európában?
 
Korunk fő törekvése nem az értés, hanem az érdekérvényesítés.
 
Ön szerint valóban létezik a magyar észjárás? Ebből fakadhatnak a mi sajátosan magyar megoldásaink – és ezért nem ért meg minket gyakran a bennünket körülvevő világ?
 
Minden nép a maga nyelve szerint tanul meg gondolkodni, és a nyelv alakítja az agyat.
A beszéd bal féltekés, ám a képi látás, vagy a humor jobbos. Mi két féltekésen gondolkodunk, ha Nyelvédesanyánk útmutatását követjük.
Mi a lényegből, a nagyobb egységből kiindulva, deduktíve számolunk, nevezzük magunkat, címezzük leveleinket. Más népek fordítva, és így más eredményre jutnak.
Szent-Györgyi Albert mondta hajdanában: mi ugyanazt látjuk, mint önök, csak mást is észreveszünk. Magában a nyelvben rejlik egy bizonyos világértelmezés. Éljük át alaposan szavainkat: magyaráz: nyelvünket bocsátjuk a homályosra! Micsoda kapcsolatok, sőt ellentétek rejlenek köz, költ, bánt, szab stb. szavainkban! És tényleg: létezhet szabály nélkül szabadság? Csilicsala – filozófia lecke óvodásoknak!
Természetesen a nemzeti gondolkodásra számos természeti, néplélektani, történelmi stb. körülmény is hatást gyakorol.
Hogy nyelvrégészeti példát mondjak: a magyarban csaknem hiánytalanul kimutatható az ún. püthagoreus számelmélet. Ez a számokat „mennyiségszerű minőségnek” tekintette. Pl. az egy a mindent egyesítő szám: erre nálunk 500-nál több példa akad. A három a tökéletesség száma: ennyi nap egy esztendő, de a vicceinknek is három hősük-fordulatuk van.
 
Hol lesz a helye Magyarországnak a jövő Európájában? Érdemes-e, szabad-e – akár részben is – feladni nemzeti szuverenitásunkat az uniós illeszkedés során, vagy járjuk inkább a saját utunkat? Van-e választásunk ebben az ügyben? Érdemes önképünk megtartásáért súlyos áldozatokat vállalni?
 
Említettem, hogy a mi gondolkodásunk deduktív: az egészből indulunk, s haladunk a részek felé. Így keltezünk – no erről éppen most mondott le kormányunk az EU javára. Kis belső Trianon…
Súlyosabb baj, hogy a magyar nyelv természetéről semmit nem taníthatnak az iskolákban, következésképpen a nyelvtant diák és tanár együtt utálja, mellőzi.
 
A vezető hírek manapság szinte kizárólag a válságról, a gazdaságról szólnak. Ez már az Ön által megjósolt gazdaságkor vagy inkább már annak a vége?
 
Gazdaságkorban mi másról szólhatnának a hírek. Legföljebb bűncselekményekről. E kor a reneszánsz idején kezdődött, s azóta gyorsul. Forrása a kereszténység: a többi vallás, vagy kultúra nem ismeri a szabadságot, az istenazonosság lehetőségét, vagyis a személyt, a magántulajdont sem. Az új kor mindezt átvette, de Isten nélkül. Jézus azt tanítja, hogy Ő az igazság, és azt is, hogy az igazság tesz szabaddá. Nos, Gazdaságkor Istent csak egy sajátos fogyasztási-időzési formaként ismeri el. Az igazsággal sem tud mit kezdeni – jogászok kezére adta. A szabadságból így lett szabadosság.
 
Képesek leszünk-e valaha is átlépni önnön kapzsiságunkon, azon a tulajdonságon, amely minden eddiginél mélyebb gazdasági és társadalmi válságba sodort minket?
 
Gazdaságkor természete a válság, hiszen csakis a kapzsiság, a szakadatlan növekedés állapotában képes létezni. Az eddigi legirracionálisabb rendszer, amely maga a rák: kénytelen fölfalni a bolygó életfönntartó képességét. Ennek közgazdasági oka a kamatos kamat. Minden áru egyenlő a piacon, tehát ki van téve a természetes enyészetnek, ám a pénz egyenlőbb, mert a kamatos kamat jóvoltából állandóan gyarapszik. Ennek következménye az értéktelenségi törvény: Minél közelebb áll valaki az értékalkotáshoz, annál kevesebbet, minél távolabb áll, annál többet keres. Lásd a paraszt és a tőzsdés esetét.
 
Mi következik a gazdaságkor után?
 
Az Antikrisztus idejét éljük, tehát számíthatunk egy általános összeomlásra, de nem a világ végére. János Jelenései eligazítanak.
 
Merre tart 2012-ben Magyarország?
 
A világ kormányainak zöme a lefolyó felé tülekszik, a miénk megpróbálkozik ellen-evickéléssel.
         
Van-e az írónak olyan közösségi felelőssége, feladata, amit csak közéleti/politika szerepvállalással lehet teljesíteni? Nem elég az, ha a szépíró csak a művein keresztül üzen?
 
Az író nemigen alkalmas politikusnak. Próbáltam. A művész mindenért felel. A lehető legtökéletesebb gondolatot igyekszik megérteni és megformálni, a politikus a legkevésbé kellemetlen koalíciós társat keresi.
 
A bennünket körülvevő „médiazajban” eljutnak egyáltalán az üzenetek a címzettekhez? Képes-e a szépirodalom felvenni a versenyt a hírek, információk mindent uraló hatalmával?
 
Természetesen nem. De az irodalom és általában a művészet nem is próbálkozik a kereskedelmi versennyel. Más kérdés, hogy a gazdaság és a politika gyarmatosította a művészetet, s akit lehetett, izmusok, vagyis politikai-kereskedelmi szabványok követésére kötelezett. Így keletkezett pl. a szocreál, a náci művészet, vagy a posztmodern. Semmi közük a kultúrához. Valaha minden társadalom kultúrában létezett, mert életében, viselkedésében, tárgyaiban kereste azt, ami igaz, jó, szép, szeretetteljes, és volt civilizációja, hisz öltözött, épített, gazdálkodott, hadakozott. A civilizáció a kultúra árnyéka. Léteztek kultúrák rövid civilizációs árnyékkal, meg hosszúval. Például a gyarmatosítók hosszú árnyéka ledöntötte a kisebb civilizációjú magaskultúrákat.
 
A hétköznapjainkban – a médiában, a közéletben – tapasztalható értékválság összefügg-e a keresztény etika háttérbe szorulásával?
 
Szent Ágoston azt mondta, hogy szeresd az Istent és az embert, s tégy, amit akarsz. Ennyi a keresztény etika. Mivel Gazdaságkor tökéletesen érdekelvű, tehát értékmentes – milyen érdekes, hogy e két szó az érttel együtt az ér gyökből ered! – nincsen értékválságban. Ám ebből következően állandó és fokozódó érdekválságban szenved, ezért az eddigi civilizációkat követve
 
Mit jelentett Önnek a Príma Díj?
 
Jól esett, mint minden elismerés, ami élő emberektől való.
 
Mi a legfőbb díj, amit az élet adhat?
Az, hogy az ember félig-meddig haldokolva is képes imádkozni.
 
Min dolgozik most?
Majd kiderül…
 
 

2012-11-05 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.