Béhm András

Ahogy a mesék is kezdődnek, távol a körutak hangzavarától, még a főváros határain belül, áll egy felújított, régies jellegét őrző XVIII. századi parasztház. Itt él Czakó Gábor író, családjával. Legnagyobb szerencsémre itt látott vendégül, így egy rövidke időre én is a család tagja lehettem.
A 64 éves író számos lap szerkesztőségében dolgozott - Új Tükör, az igazi Mozgó Világ, Négy Évszak, Igen, stb. - sok helyen publikált, ezen kívül több mint negyven önálló műve látott napvilágot. Írt színjátékot, mesét, szótárt, számos regényt, novellát, kiadott esszékötetet, és még sokáig lehetne sorolni, hogy mi mindent. Érkezésem előtt fejeződött be a Beavatás című televíziós esszé-sorozat új darabjának forgatása, mely a Duna Televízió műsorán látható.

-Mi volt a Beavatás felvételén, miről szól a következő rész? Meg lehet tudni előre a részleteket?
-Persze, hiszen nem titok. Az imént felvett televíziós esszé a képek nyelvéről fog szólni. A nyelvnek különböző szintjei vannak, ezek közül az egyik a képeknek a nyelve. Míg a nyelv egyes fogalmai elavulhatnak, addig képek nyelve maradandó. Ilyen például a szent könyvek nyelve is, ahogy Szent Pál írja az Újszövetségben, hogy "tükör által homályosabban látunk". Ezt Platón úgy fogalmazta meg, hogy "az ideának csak az árnyékát látjuk". Az "árnyék" fogalmának a megnevezése, különböző nyelvekben más és más. A tükröt is másképpen mondják magyarul, mint más nyelveken. Azonban a kép, amit jelentenek, az egy és ugyanaz. A kép a szív nyelve, a szerelem nyelve, a művészeteké és a misztikusoké.
-Melyik művészet közelíti meg leginkább ezt a képet?
-Pavel Florenszkij orosz művészettörténész az Ikonosztáz című könyvében írja, hogy a kép elsősorban az ikon, mivel ez valójában az istentapasztalóknak a műve. Azoknak, akik az éggel, vagyis Istennel, érintkezésbe tudnak lépni. Ennek az érintkezésnek nincs nyelvileg megfogható tartalma és módja, mert az alkotó, nem tudja elmondani a látottakat. Hanem amikor visszatér a tapasztalásból, képek keletkeznek benne. Ikont nem lehet akárhogy készíteni, csak ahogyan évezredek óta festik, egyformára, mert az ikon a természetfelettit ábrázolja. Az ember lénye a szerelemben, a barátságban is egy magasabb szférába emelkedik. Az ember az egyetlen lény, aki az "ötödik dimenziót" meg tudja közelíteni. Ebben van az élet felfoghatatlan érdeme, a magasabb értékek, az igazság, a hűség, a barátság, a szeretet és a szerelem. A többi lény számára ez nem létezik. A költői kép, a zenei kép, és mindenféle kép ideértendő. A kép tehát mindig valami mélyebbet fejez ki. Ezek nem szimbólumok, hanem az a valóság, melyet megragad a művész az alkotás során.
-Ez a magasabb érték a mai világban nem sok helyen tapasztalható és nem könnyű rátalálni.
- Úgynevezett vizuális kultúrában élünk, melyben az emberek alig értik a képeket. Egyre kevesebb ember képes egy verset, egy szent szöveget felfogni. Sajnos, ritka az olyan ember is, aki képes lenne szerelmet vallani. Jékely Zoltán, a kiváló költő, a szépnem nagy rajongója volt. Egyszer megkérdeztem tőle: "Mi van Zoli, hogy mindig ugyanazzal a barátnőddel látlak?", mire Ő: "Tudod, ma már nem lehet udvarolni a hölgyeknek." Amit szeretett az udvarlásban, hogy sétálni vitte, virágot vett neki, beszélt hozzá, arra már nem buknak a mai nők. A szerelem nyelve az emberiségnél dadogni kezdett.
-Gondolom, a hiba nem a képben van, hanem az emberben.
- A képek nyelvéhez meg kell nyílni. A képet nem csak nézzük, a kép is néz bennünket.
Ha tisztán látnánk, akkor a képben mi magunk is feltárulkoznánk, és a megismerő megismerné önmagát. A benne rejlő titkokat, szépségeket, gazságokat.
-A történelmet szemlélve mikor valamilyen rendellenesség felerősödik, akkor idővel a másik oldal visszavág. Vajon a világ nem veszi észre saját torzulásait?
-A világ nem mindig tudja egyensúlyban tartani magát, sok civilizáció megbukott már. Az egyiptomi kultúra három ezer évig állt fenn, Róma ezer évig uralkodott. A reformációval, a fölvilágosodással, a polgári forradalmakkal összeomlott a keresztény kultúra. A vallásos kort felváltotta egy ateista kor. A folyamat a reneszánsszal kezdődött. Gazdaságkornak nevezem az új világrendszert, amely kiiktatta a társadalomból a szellemi törekvéseket és igényeket, megszakította az ember istenkapcsolatait, és az embert az állatvilágból származtatta, céljait is állatokéhoz igazította. A kultúra, a művészet, a család, a nemzet, minden, amiért érdemes élni, alárendelődött az érdeknek.  
-A jelenkorra minden felgyorsult, az uralkodó kulturális hatás is folytonosan változik.
-Érdekes dolog, hogy a régi civilizációk sokáig álltak fönn. A szocializmus már nem bírt ki többet hetven évnél. Nem tudni, hogy a mi civilizációnknak mennyi van még hátra, de egészen biztosan nem tarthat örökké. Nem lehet megmondani, hogy mikor és miként fog kimúlni. Korunk a szakadatlan növekedésre van beállítva, ami nem növekedik, az elpusztul. Ám aki azt képzeli, hogy véges rendszerben bármi korlátlanul növekedhet, az vagy őrült, vagy közgazdász, mondja Kenneth Boulding. Nyilvánvaló, hogy a szakadatlan növekedés, a rák, nem tartható vég nélkül, mert a Föld véges rendszer.
-Egyben a vezetők felelőssége, hogy segítsék az igaz értékek felfedezését.
-A vallási társadalmak mindig valamilyen erkölcsi nemességet próbáltak felmutatni, és ezt szerették volna utánoztatni a többiekkel, ilyen volt például a hősiesség, a szentség. A vezető embereknek rendelkezniük kellett erőteljes erkölcsi, közösségi vonásokkal. Gazdaságkorban az egyén uralkodik. A kor embertípusa, ahogy én szoktam nevezni a "konzumidióta", vagyis a "barbi". A barbit bárki befolyásolni tudja; a marketingtechnika pontos leírást ad arról, hogy miként.
-Mi ennek a módszere?
-Adolf Hitler a Mein Kampf-ban ír a gyűlölet fontosságáról. A társadalmat úgy kell felépíteni, hogy mindig lehessen valakit utálni. Egyvalakit, mert az emberek buták, két ellenségnél megoszlanak az erők. A bolsevizmusban az osztálygyűlölet, a nácizmusban a fajgyűlölet volt az alap. Csak a jelzőt kell kivenni, és gyűlölet mindig ott marad. Ez egy új módja a kormányzásnak, és gyökeresen ellentétes a vallási korszak szeretetelvével.
-Hazaszeretet nem létezik manapság, mert hiányzik az egyetértés, mely a nemzet köteléke.
-A gyűlölet felszámolja a szolidaritást az emberek között. A társadalmat a bizalomra kell építeni, azonban a bizalom minden tekintetben vallásos elv, és nem üzleti. Miért bízzak én egy másik emberben? Ez visszavezet egy teológiai alapelvhez, hogy a másik ember is Isten képmása, ha nem bízom benne, vagy becsapom, Istent ütöm meg. Korunk erre a fölismerésner egyelőre képtelen, mert célját éppen az ellenkező irányban tűzte ki. Így bizalomról sem lehet szó.
-Önnek, mint katolikus írónak, mi a véleménye a kereszténység jelenéről és jövőjéről?
-Ez egy nehéz és érdekes kérdés. A kereszténységnek Európában rossz a helyzete. De másképpen van ez Afrikában vagy Dél-Amerikában. Ott virágoznak az új keresztény csoportok. Ez egy másik világ, amit mi európaiak már nem is értünk.
De ez nem számszerű kérdés: a nagy szentek: Szent Bernát, Assisi Ferenc és a többiek egyedül vágtak neki koruk megjavításával, mert tudták, hogy Jézussal ketten abszolút többségben vannak.
-A vallási keveredés és félreértelmezés veszélyeztetheti a hitet.
-Akit legjobban ismerek és tisztelek, Hamvas Béla, több vallással is foglalkozott munkássága során. Tanulmányozta az egyiptomi, perzsa, héber, kínai, indiai bölcseleteket és vallásokat. Annyira, hogy latinul, héberül, kínaiul, szanszkritul tanult is. Nagyon nagy hatást gyakoroltak rá ezek a nézetek, azonban végül öregkorában ezt írta: "Atyám, bocsásd meg, hogy valaha is személytelennek hittelek, és Jézus valóban Isten fia volt, én erről meggyőződtem." A különböző hagyományok számtalan értéket tartalmaznak, de igazából a kereszténység az, ami nem hagyomány, hanem maga az igazság. Így élete végén visszatért a kereszténységhez. A hagyományok viszonylagosak, azonban a kereszténységben a bölcsesség és a teljesség egyesül.
-Mi a helyzet a modern vallásokkal és hitszemlélettel?
-Az új áramlatok mind az ég felé mutogatnak, hiszen az ég minden gondolkodásban a természetfelettit szimbolizálja. Ellenben ezek az irányzatok nem emelkednek fel az égig, hanem az eget akarják lehozni. Az istentapasztalat, vagyis amit misztikának nevezünk, ezen az úton nem közelíthető meg, sőt, teljesen ellenkezik ezzel a felfogással. Az egyén lebontásán van a hangsúly, csakhogy ez a civilizáció teljesen az egyénben hisz. Minden keresztény, zsidó és iszlám misztikus útmutató azt mondja, hogy a legnagyobb ellenséged az éned. A modern nézetek éppen az én-t próbálják megtartani, és nem egy természetfeletti úton indulnak el.
-Azt szokták mondani, hogy az írók koruk profétái.
-Nincs már igazából írói társadalmi réteg. Az önkifejezés legtöbbször rossz úton halad. Az istentapasztaló útja nem az önkifejező egyén útja. Sok jó író, költő, művész van, viszont a világ főerői befogták a művészeket is a maguk szekere elé. A művészet is olyan úton jár, amit a piac diktál. A könyvek, festmények, alkotások többsége is ennek van alárendelve. Ezek a művek nem találkoznak sem Istennel, sem természetfelettivel, se az emberrel, aki szintén természetfeletti.
-Igazság párosulhat sikerrel?
-Én az gondolom, nem. Néha előfordulhat, ha találkoznak üzleti érdekkel. A lényeg, hogy az irodalmi mű közösséget jelent, és az alkotó a barátom. Korunkban az egyén hirdetője kiöli a közösséget. Az a személy, aki kapcsolataiban létezik, az egyén az, aki a kapcsolatai nélkül. A műnek személyesnek kell lenni. Minden más az egyénről szól, az ember elfogyasztja, aztán vesz egy másikat. Nem beszélve arról, hogy az igazi mű katarzist idéz elő. Mi volna, ha katarzis törne ki a világban? Akkor összeomlana az egész világkereskedelem. Ezért vigyáznak az ilyen típusú művekkel.
-Pedig nagy szükség lenne a katarzist előidéző alkotásokra.
-A katarzis előidézi a belső megtisztulást az emberben. A mai írásokból hiányzik a lélekrobbanást keltő katarzis. Műveltségi elemnek számít, amikor valamit csupán szellemileg értünk meg. Ezzel szemben áll a misztikus tapasztalás, amikor a lélek megrendül, és sírni kezd. Manapság ez leginkább a kamaszoknál fordul elő, mert a felnőttek már közönyössé váltak. A megrendüléshez nem kell semmilyen műveltség, csak tiszta szív és nyitottság. Néha velem is előfordul, hogy elérzékenyülök. Lehet, hogy újraélem a kamaszkoromat?
Béhm András


0000-00-00 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.