Tallián Hedvig

Televíziós Beavatás
beszélgetés Czakó Gábor íróval

Áll egy ember egy szék mögött és megosztja a gondolatait az érdeklődő tévénézőkkel. Hosszú évtizedek óta figyeli a világ történéseit, és a tarthatatlan visszásságokra könyveiben, színdarabjaiban, olykor ironikus szobrai által próbálja az arra nyitottak figyelmét felhívni. Néhány éve pedig a Duna televízióban tart Beavatást kétheti rendszerességgel az arra érzékenyeknek Czakó Gábor. Az íróval otthona kertjében beszélgettünk, a műsorról és Gazdaságkor tarthatatlanságáról.

- Az őrjítően gyors vágásokkal dolgozó mainstream médiának szembemenve, Ön provokatív módon kiáll egy letisztult, mozdulatlan térbe és elmondja a gondolatait. A befogadást csupán lassú és finom képi aláfestések segítik. Az érték közvetítés lehet provokatív?
- Emlékszem mennyire szidták a hatvanas években a televíziót és a beat zenét, mert agresszív és durva. Hová jutott azóta!
De én nem akarok provokálni. Bizonyos gondolatok csak csöndben és nyugodtan mondhatók el. Olyan ez, mint a szerelem; szerelmi vallomás közben az ember nem fütyörészik, nem mászik a fára. Ma, egy modern képernyőn a beszélő háta mögött valami bugyborékol, a képernyő alján két szövegszalag fut a tőzsdei és bűnügyi hírekkel, és felül még egy bevágás integet, hogy Koppenhágában nyolc fokot mértek az előbb. Ilyen közegben lehetetlen értelmesen társalogni.
Jó tudni, hogy az ismeret kétféle. Az egyik az információ közli, hogy hány fok van Koppenhágában, és mikor volt a Mohácsi vész. A másik ismeret az élmény, amit megélünk és megmarad.
- Valamennyi érzékszerv szükséges a felfogásához?
- És a lélek, ugyanis odaadottság kell a megéléséhez, mert egyébként csak csupasz információ marad. De a sok "információ" szerencsére kimosódik, különben adatokkal lenne tele a fejünk, mint az autistáknak. Most autista televíziózásban élünk és a Beavatás sziget ebben a világban.
- Kik a nézői a műsornak? És milyen reakciókat vált ki az emberekből?
- Szerte Európában és persze a határon túli magyar nyelvterületeken is nézik. A fél tizenegyes kezdési időpontja már egy orvosnak is késő, akinek hatkor fel kell kelni. Az internet segítségével Japánban, Ausztráliában, és Kanadában is figyelik. Időnként gyalázkodó leveleket is kapok, de általában azt szokták mondani, hogy ez a műsor példátlan a világ televíziózásában. Sehol nem láttak még ilyet.
- Hogy született meg a Beavatás gondolata?
- Sokat köszönhetek Sára Sándornak és Lugossy Lászlónak. Sára Sándor nagyon jól fogadta a gondolatot, hogy létrehozzunk egy olyan műsort, ami ha nem is avat be, de bevisz a fölszín mögé. Lugossy alelnökként nagyon kemény szakmai bírálatokkal illette az első próbálkozást. Bár volt fogalmam a televíziózásról mert sok televízió és rádióműsorban szerepeltem korábban, és írtam is tévéjátékokat, ám mégis igen sokat törtük a fejünket, míg a végeredményhez eljutottunk. Nem könnyű azt a csöndet megteremteni, amiben működnek és eljutnak a nézőkhöz azok a gondolatok, melyeket az enyémek mellett különféle szerzőktől idézek - részint egyezve, részint vitatkozva velük. Az általam negatívnak tartott gondolkodókhoz - mint Hitler, akit a közelmúltban idéztem - is csönd kell. Különben nem értjük meg azt a sötétséget, ami belőle árad. Nehéz volt a környezetet megteremteni, de szerencsém volt, mert Babos Tamás a fiatal nemzedéknek talán a legjobbja, lett az operatőre a Beavatásnak. Az első fölvételt a gödöllői Grassalkovich-kastély lovardájában vettük föl. Úgy gondoltuk, hogy egy nagy térbe kell a széket behelyezni, ami mögött állok, és akkoriban még egy távirányítónak vagy könyvnek is jutott szerep. Egy alkalommal egy poharat elejtettem el. Amióta szűkösek a Duna tévében is a források, azóta itthon a házamban vesszük föl az adásokat. Most épp a 211-re készülünk.
- A Beavatás olyan mintha a szószék és az egyetemi katedra keveréke jelenne meg a képernyőn.
- Nem gondolnám magam sem papnak, sem egyetemi tanárnak, bár fordult már elő velem, hogy meghívtak prédikálni és tartottam órákat felsőoktatási intézményekben is. De ezek a szerepek távol állnak tőlem, mert sokkal esendőbb és tudatlanabb ember vagyok annál, mint hogy akármelyik lehetnék.
- Jogásznak tanult, végül író lett. Mi volt az a hatás, ami irányváltásra indította?
- Azért lettem jogász, mert nem akartam két évre elmenni katonának. A szívem mélyén sosem akartam jogász lenni. Képzőművésznek, elsősorban szobrásznak készültem. Ma is csinálok kis vicces szobrokat, ott látja A magyar huszár emléművet? Vagy Leninorgonát a fán?? Nagy ócskapiac látogatók vagyunk a feleségemmel. A festetlen porcelán Iljicset Moszkvában vásároltuk. Lenin alatt lógó tojásra kötött golyó egy igazi dobtáras géppisztoly lőszere. Ez például a Rendszerváltás emlékműve.
- Egy hatalmas súlyzó, és alatta egy pici műanyag emberke nyújtózkodik, de nem éri föl a terhet. Drasztikus.
- Itt pedig egy igazi pár ávóscsizma szokott állni egy ronggyal. A tisztelők letérdelhetnek és kisuvickolhatják a csizmát. Ez pedig a "buzi emlékmű", A meleg mindenkié címmel. Persze ezek csak tréfák.
Az eredeti kérdésre válaszolva: a megoldatlan kérdések indítottak arra, hogy színdarabokat írjak. A Térszínházban most játsszák a Disznójáték című darabomat, benne a disznók forradalmat csinálnak a disznóvágás hajnalán.
- Az orwelli Állatfarm jut szembe, mint analógia.
- Negyvennégy éve, húsz éves koromban de amikor ezt írtam, még nem is halottunk Orwellről. Viszont nélküle is, mindennapos tapasztalatból tudtunk egyet-mást. Ráadásul az én darabom egy komédiába ojtott misztériumjáték, az élet és halál örök kérdéseit feszegeti.
Igazából ugyanaz a szellemi probléma vitt arra, hogy szobrokat készítsek, színdarabot, regényt írjak.
- Erre a beszélgetésre készülve, barátoknak feltettem a kérdést ímélben, hogy ismerik-e a Beavatás című műsort, és mi a véleményük róla.  A válaszokból kiderült, hogy bár csak néhányan ismerik, de akik igen, azok valamennyien mély elismeréssel írtak róla. Név nélkül, egyikük ezt írta: "Mindenkor élvezettel hallgatom egy régi vágású, kivesző fajta, a doctus bölcselését - sajnálatos, hogy páratlan..." és végül hozzáteszi, hogy Ön vagy Weöres Sándor jobban megérdemelte volna a Nobel-díjat, mint Kertész Imre.
- Ismerjük Kertész történetét, profi előkészítés előzte meg a díját. Egy Amerikában élő nő elvált a férjétől hazajött Magyarországra, megismerte és lefordíttatta a Sorstalanságot egyszer, majd még egyszer, s remekül megszervezte a nemzetközi sajtót. Ahhoz, hogy magyar írónak külföldön jó fordításban, megfelelő hírveréssel jelenjék meg könyve, az politikai és gazdasági erők összjátéka. Semmi köze a művészetéhez. Semmi esély nincs rá, hogy én megjelenjek külföldön, nem is próbálkozom. Pontosan ugyanaz a helyzet mint a kommunizmusban: akkor is csak a kiválasztotta könyvei jelentek meg Nyugaton.
Nem akarok senkit csődbe vinni. Színdarabokat sem írok már, mivel nem akarom kitenni a színészeket annak, hogy játékukat agyon hallgassák vagy a legbrutálisabban szidalmazzák. Ezt nincs jogom megtenni.
- 1989-ben az Igen főszerkesztője lett. Hogyan lehetséges ma szellemi műhelyként működtetni egy szerkesztőséget?
- Szellemi műhely ebben a korban már nincs. Legutoljára a reneszánsz idején működtek ilyenek. Azon múlik, hogy van-e mester és olyan tanítványok, akik a mestertől tanulni akarnak. Szerintem mindkettő hiányzik.
Az Igen megalapításakor kiderült, hogy nincsenek keresztény újságírók. Olyanok sem, akik nem keverik össze a papot az egyházfival, s akik nem mondják azt, hogy "szoktam bérmálkozni rendszeresen". 1989 szeptemberében indítottunk egy újságíró tanfolyamot, ami több éven át működött.
- Mégsem csak a reneszánszban létezett!?
- Ez más. Könnyű dolga volt a tanítóknak, köztük nekem is, hogy sok tehetséges fiatallal találkozhattunk. Az újságírás és az egyetemi tanárság és más értelmiségi tömegszakmák mind intellektuális munkák. Lényegében információn alapulnak. Igazán szellemi életet élő ember viszont nincs túlságosan sok. Ezt a szó szoros értelmében kell venni! Olyanokra gondolok, akik rendszeres utazásokat tesznek a szellemük világába. A kor sajátosságai miatt az a kevés, aki van, az magányos. Ők nem tudnak iskolát alapítani és nem is akarnak. A szellemi munka ma magányosságot kíván.
- Remetséget?
- Bizonyos értelemben remeteséget. Ismerek néhány embert, akivel nagyon nagy boldogság találkozni! Velük az első pillanattól kezdve az ember a legmagasabb hőfokon van. Magányosak mind és önként vállalják ezt az életformát. Ma a szellemnek nincs nyilvános tere. Annak idején a homousion és a homoiusion vitán egész Konstantinápoly részt vett, és azon, hogy egylényegű-e vagy csak hasonló lényegű Jézus Krisztus az Atyával a pincérek és a borbély segédek összeverekedtek. Ez nem egy i betűről szólt. Nagy kérdése volt az emberiségnek, hogy vajon Isten halt meg a kereszten, vagy csak egy ember. A vitatkozók az ügyet sorskérdésüknek tekintették. A mai izmus gondolkodás nem is érinti a szellem kérdéseit.
Katolikus újságíró iskolát szervezni szellemi kihívás. A diákok benső élményeiről nem szólhatok, de számomra gyümölcsöző volt, természetesen ingyen dolgoztam. Ma a helyi lapoktól az országosig, az MTI-ben, rádiókban mindenfelé vannak tanítványaim.
A dolgok természetéből adódóan a mesterek közül csak egy-kettő akad, aki mesterként tud dolgozni. Például a két ferences, Zatykó László és Barsi Balázs novícius mesterek ilyenek, ők húsz gyereknek a lélekvezetői, olyanoké, akik szerzetessé akarnak válni: Istenkutatókká, Istent megélőkké. Igazi magas szellemi életet élő tanítók, szent emberek.
- Szavaiból azt érzem ki, mintha lenne egy föld alatti Magyarország?
- Hogyne lenne. Csekély számú társaság ez. Bár földalattinak nem nevezném őket, mert nyilvános a működésük. Például Böjte Csaba a misztikát a gyakorlatban tudja hihetetlen magas szinten megvalósítani. A misztika istentapasztalat. Benne az ember a megfelelő tisztaságot, csöndességet, alázatot elérve rendszeres érintkezést tart fenn az Atyával. Egyesek ezt imával, szemlélődéssel érik el, Böjte Csaba pedig tettekkel. Ő tudja mik a tervei Istennek a gyerekekkel és gondjukat viseli. Nem találkoztam akadémikusok és művészek közt sem e néhány emberhez fogható világos szellemi lénnyel.
- Honlapján a Beavatásról ez áll: kísérlet arra, hogy a gondolkodás egyedáruságát kisajátítók szándékával szemben kiutat mutasson. Mit jelent a gondolkodás egyedárusága?
- Gazdaságkornak nevezem a kort, amiben élünk, ahol a gondolatok megszűntek közös kincs lenni. Korábban fel sem merült az emberiségben, hogy aláírják az alkotók a műveiket. MS mester már önző alak volt, mert odapingálta e két betűt: MS. Az anonymusok úgy gondolták, a gondolatot mindenki ingyen kapja, ezért nem alázható magántulajdonná. Ez az elképzelés mára kiveszett, a múzsák csókja áruvá és magántulajdonná vált és a piac, a piaci befolyásolás szabályai érvényesülnek. Kialakultak a különféle izmusok, melyek nem a gondolkodásból, hanem a piaci emberektől jönnek. A festészeti izmusokat nem a festők találják ki, hanem a műkereskedők. Különben nem lehetne eladni az új képeket.
A bölcselkedés történetében is vannak izmusok: strukturalizmus, egzisztencializmus, posztmodernizmus, stb. Közülük egyik pár évig a csúcson áll, és kereskedelmi filozófusok majmolják. Ahelyett, hogy élveznék a gondolkodás örömét.
- Miért ez a próbálkozás, ez az igyekezet? Mert kifizetődő?
- Persze. Ez az oka, hogy a művészet és az irodalom elvesztette a közönségét. Vásárlóközönség van, de igazi olvasó csak akkor keletkezik, ha egy írónak akár egyetlen könyvét odateszi az éjjeliszekrényére, és éjjel fölriadva leveszi és olvassa, mert úgy érzi, hogy a szerzőben őszinte barátra lelt. Valójában a meghitt, bensőséges lelki kapcsolat megteremtése lenne az irodalom, s egyáltalán a művészet, a bölcselet szerepe. Hálószobám falára is úgy rakom a képet, hogy szemlélődhessem, amikor lefekszem. Az a művész, aki odaadja magát az izmusnak, az megszakította kapcsolatát embertársával, és piaci tényező lesz, mert e szerint termel. Ez rettenetes csapás az emberiségre nézve, mert az embereknek és nekem is szükségem van arra, hogy legyenek az éjjeliszekrényen vigaszt és emelkedést nyújtó könyvek.
Ne mondja nekem senki, hogy a főáramú divatot követő zeneműveket örömből hallgatja. Lehet, hogy elmegy a feleségével a Zeneakadémiára, ahol megmutatja az asszony új kosztümjét. Tudjuk, hogy miket kell ilyen helyeken megmutatni. Ám amikor, hazamegy, Bachot hallgat, mert ki akarja mosni a fülét és a lelkét, és akinek a művét bemutatták, az is Bachot hallgat otthon!
A tanításban is megvannak az irányzatok, amiket könyörtelenül végrehajtanak a gyerekeken. A példák sorát bárki folytathatja a végtelenségig.
Julien Benda mondta az Írástudók árulása című művében azt, hogy nagyon mély árulás szőtte be mindazt, amit az értelmiségi munkához kötünk. A Beavatás ezzel teljes egészében szemben áll, nem valamelyikkel, hanem a piacra termelő gondolkodással, és az áru-emberrel.
- A kereskedelmi ember nem érti a befele figyelőt, mert a nyelv is meghasadt. Sőt Magyarország is kettészakadt nem érti az egyik, hogy mit mond a másik. Gyurkovics Tibor mondta egy helyütt: a magyar kultúrát művelő írókat nem támogatják.
- Van egy általánosabb helyzetkép. A Gazdaságkori civilizáció nyilvánvalóan a végét járja. A globalisták úgy vélik, ha ez a folyamat már úgyis megállíthatatlan, akkor álljunk a keselyűk oldalára és szerezzünk minél dúsabb prédát. Gonoszságból? Gyakran idézem Keneth Boulding-ot, aki azt mondja: aki azt hiszi, hogy egy véges rendszerben bármi korlátlanul növekedhet, az vagy őrült vagy közgazdász. A Föld bizony véges rendszer. Civilizációnk a korlátlan gazdasági növekedésre épül, ami rettenetes igénybevételt jelent a bolygó számára. Keneth Boulding másik mondata: a Föld nevű űrhajó utasai azon fáradoznak, hogy ki tud minél gyorsabban és minél többet elpusztítani a rendelkezésre álló készletekből. Ismerem az egyik magyarországi multi vezetőjét, aki elmondta, hogy 2000-ben rendeztek az elmondottak fényében egy konferenciát, ahol mindenki osztotta a Boulding által felvetett gondolatot, de senki nem találta a megoldást, mert tudták, ha bármelyikük abbahagyná a versengést, a többiek fölfalnák. Aspirituális társadalmunk szellemi törekvéseit, s vele a kultúrát fölszámolta; a ragadozók hordája lett. A magyar társadalom is lépést tart a világ "fejlődésével". Az egyik irányzat a globalizmust szolgálja, ha minket is kirabolnak, a mi is fosszuk ki a nálunk gyengébbeket, például a türkméneket. Sokan bekapcsolódnak ebbe, mert a nemzetközi multicégek nem tudnak meglenni helyi komprádor burzsoázia nélkül. Ők irányítják a kultúrát is és az egész szórakoztató ipar az övék. A multicégek birtokában van a magyarországi sajtó többsége.
- E Dávid Góliát harcban a kicsiny Dávid, hogy áll? Kik segíthetik még őt, a média világában, kelhet-e segítségére az internet, avagy a józan ész és a tapasztalat?
- Nem hinném, hogy nekem támadhatnának szövetségeseim. A Beavatás olyan műsor, amire nem lehet hirdetést fűzni. Lányi Andrásnak találó mondata szerint a televízió műsor egyetlen funkciója, hogy reklámhordozó legyen. Nos, ez szakma receptje, amit eredetileg a hitler írt. A Mein kampfban olvasható, hogy a propagandát mindig a legalacsonyabb szellemi színvonalra kell beállítani, mert így érhetjük el a legtöbb embert. De ezeket a tömegeket állandóan újra is kell termelni. Az athéni állam azt mondta, hogy ma este mindenkinek színházban a helye, meg kell nézni az Antigonét! Céljuk az volt, hogy fölemeljék az embereket. Most az a cél, hogy lenyomják az embereket, és ne ismerjék föl, hogy mi történik velük. Miközben ma harmincöt százalék körül van a nyolc osztályt végzettek között a funkcionális analfabéta, a magyar oktatás politika ideája a buktatásmentesség. A multik és bizonyos politikai erők által támogatott drog-rock-szex "szubkultúra"áldozatai nem értenek semmit abból, ami velük történik. Így féken lehet tartani őket. Ezért kell elterjeszteni a lágy drogokat aztán átszoktatni a kemény drogokra, mert a kettő között nincs különbség. Ez a panem et circenzes ősreceptje.
- Tagja és szóvivője a Sánta Kutya Díjat odaítélő kuratóriumnak, melyet a közvélemény félretájékoztatásában elért "kimagaslóan eredményes" munkáért minden évben odaítélnek.
- Somogyi Győzőnek volt egy kiállítása a Néprajzi Múzeumban, a Magyar hősök arcképcsarnoka című portrésorozat. Katonai érdemek és erények alapján a magasbeli haza alakjait festette meg Árpádig visszamenően. Egy román politikus látogatásakor levétettek hat képet. Köztük volt Horthy Miklósé is, aki Magyarország történetében az egyetlen tengeri csatát, az Ottrantói csatát nyerte meg. Ekkor többen felháborodtunk, és ülősztrájkot szerveztünk a múzeumban. Ez péntek 13-ára esett és a Segesdi Gyuri barátomnál elköltött vacsorán fogalmazódott meg bennünk, hogy a hozzánk hasonló gondolkodású, de különféle foglalkozású emberekkel - akik nem szeretik, ha félrevezetik és cenzúrázzák őket - megalapítjuk e díjat.
Szoktam idézni Kung fu-ce történetét, akit Vej herceg kinevez miniszterévé, mire egy tanítványa megkérdi tőle mi lesz az első intézkedése? Azt válaszolja, a szavak helyes használatának helyreállítása. Mert ha nem értjük a szavakat nem értjük meg egymást sem. Mondok egy politikai példát. Szoktam írni a Keresztény Élet című lapba. Kaptam egy levelet egy nénitől, melyben fölháborodik, hogy én a baloldalt bírálom, és kisbetűvel írom e szót: "emeszempé." Ő baloldali érzelmű keresztény ember és őt ez mélyen sérti. Azt is írta, hogy a "Drága Jézus a szegényekért jött a földre". Ez tipikus példája annak, amikor valakinek őszinték a gondolatai. Én is mindig a szegények pártján álltam. Azonban ma Magyarországon nincs politikai értelemben vett baloldal! Az a párt, amelyik baloldalinak mondja magát az a kizsákmányolók gyülekezete. Éppenséggel a multik érdekeit képviseli a szegényekkel szemben -főnöke az eszdéesz útmutatása szerint. A levélíró itt szocializálódott: Kádár alatt, Horn alatt, Medgyessy alatt. Svájcban egy ilyen levelet mindenki aláírna. De őbelé - éppenséggel a szeretett szocialistái - beléverték, hogy ne írja alá a levelet, mert abból baja lehet, még ha a Keresztény Élet szerkesztőségébe ír, akkor is.
Gazdaságkor egyik alappillére, hogy létrejött egy olyan technikai rendszer, ami lehetővé teszi a valóság leváltását, és ezen keresztül a nép leváltását.
- De a népet nem lehet leváltani.
- De! A valóságot kicserélik, és azt gondoltaták valóságnak, amit a Mónika show-ban mutatnak, és az emberek arról kezdenek el beszélni, aki egyébként nem is létezik.
- A Mátrix című filmet látta?
- Láttam.
- Mondhatni, hogy egy mátrixban élünk?
- Mondhatjuk ezt is. Olyanban, amit állandóan cserélgetnek körülöttünk.
- Ez úgy hangzik, mintha lenne a néhány ezer ember, aki a saját önérdekét szem előtt tartva nyomja el a többit.
- Összeesküvés elmélet nincs. A világ gazdasági hatalmasságai, akik ismerik a saját érdekeiket. és tudják, hogy a szórakoztató iparból nagyon nagy pénzt lehet szerezni, ismerik a mondatot: panem et circenses. Ők találták ki az összeesküvés elméletet is, hogy bírálóikat diszkreditálják. Képesek lecserélni a valóságot és kicserélni a problémákat az emberek fejében, és levinni őket a hitleri lehető legalacsonyabb szellemi szintre. Isaura javára a világ számos országában gyűjtöttek, hogy kiváltsák a rabszolgaságból. A Dallas című filmben azért született csak egyetlen gyermek, mert elárasztotta a filmgyárat a tápszer és a pelenka. Göbbels mondta: bármit elhisznek az emberek, csak eleget kell mondani. Persze jómódba, erőszakba, zajba és szexusba ágyazottan.
Visszatérve az összeesküvés-elméletre. A világ krőzusainak túlnyomó többsége nem most lett gazdag. Persze mindig akad egy-két kezdő, mint a Bill Gates a maga száz milliárd dollárkájával. A nagy családok a XVIII-XIX. század óta ellenőrzik a világ gazdasági életét. Magánállamaik vagyona meghaladja történelmi államokét, és ellenőrzik azokat, hiszen szinte mindegyikük az adósuk. Nemzedékek óta tervezik üzleti stratégiájukat, gyermekeik is ugyanazon legjobb iskolákba járnak, s össze-össze házasodnak. Bolondok volnánk nem beszélni egymással, nem egyeztetni üzleteiket, s kitalálni nekik hasznos politikai-jogi kereteket. Például a nemzetközi szabad kereskedelmet. Ami azt jelenti, hogy az amerikai vállalatok Magyarországgal és Guatemalával egyenrangú szereplők. A Cora és a Gábor nevű fűszeres itt a sarkon szintén egyenrangú. A demokrácia azt jelenti, hogy a két farkas és egy bárány szavaz a vacsoráról. A Coca és Pepsi Cola, mint halálos ellenségek állnak egymással szemben, de képviselőik már egy harmadik cég felügyelő bizottságában együtt szerepelnek.
- A kínai kommunista vezetők gyerekei is amerikai egyetemeken tanulnak.
- .és a magyaroké is. Ezen nagy dinasztiák generációról generációra építik a maguk stratégiáit, míg a demokratikus államok négy-öt évente változtatják csapataikat. A világ legnagyobb gazdasági tényezői között az ötödik már nem állam, hanem egy magánállam. Országként működő konglomerátumok, de nincs hazájuk, népük, kultúrájuk, hitük, emberi felelősségük. .
- Ön Antall József miniszterelnök tanácsadói közé tartozott. Most különösen sokat veszik szájukra a haza szót a közszereplők. Önnek mit jelent a haza?
- Amiben élek, az mind az én hazám: ember, táj, halászlé, múlt, nyelv, jövő. Németh Lászlótól származik a mélymagyar és a hígmagyar kifejezés-pár. Ezt szándékosan és gonoszul fajelméleti tételnek állítják be, holott az író szerint mélymagyar az, aki benne él a hagyományban, a nyelvben, a kultúrában. Aki nem él e hármasságban, az a hígmagyar, függetlenül származásától, iskoláitól és minden egyébtől.
Illyés Gyula szerint "magyar az, aki vállalja." Neki van egy szép verse és egyben metaforája is: Haza a magasban. Általában a nehéz sorsú népeknek van spirituális hazája, ahol Szent Erzsébetek, Csontváryk és Petőfi Sándorok élnek. Ők az elfoglalhatatlanok.
Napjainkban a főáramú izmusok szolgaságába szegődött intellektuális foglalkozású emberek "nem vállalják". Nem törekszenek a szellemi hazába, mert nem Petőfi Sándorok akarnak lenni, hanem üzleti sikerükön dolgoznak.
E magasbeli haza azonban továbbra is gyarapszik. Ott lakik már Kondor Béla, Hamvas Béla és Weöres Sándor is.

Tallián Hedvig


0000-00-00 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.