Lehoczky Leopoldina

Czakó Gábor József Attila díjas író, újságíró, televíziós esszészerző - a Duna TV Beavatás című műsorának szerzője. Sajátos tükör ő, aki korunkat, annak történéseit láttatja velünk úgy, ahogyan azzal többnyire nem szívesen szembesülünk. Gondolkodásra, válasz- és útkeresésre késztet. Czakó Gábort olvasva, hallgatva, kérdések fogalmazódnak: mi történik velünk, merre tartunk, s az az út, amelyen éppen járunk, vajon vezet-e valahova, vagy zsákutca?

-Csakugyan: merre tartunk? Úgy tűnik föl, jó ideje csak sodródunk...

-Önmagukra adó nemzeteket mindig tartottak fenn maguknak intézményeket, melyek nemzetük jó hírét öregbíteni voltak hivatottak - például követeket küldtek a világ különböző tájaira. Az Antall kormány idején a Szentkorona holografikus képét több ország magyar követségén helyezték el - így a tokióiban is. Amely egyszerre hirdette Gábor Dénes -Angliában élő- hazánkfia találmányát, s a Szentkorona, a magyarság történetiségét, és magának a műtárgynak a szépségét. Nos, ezek a Horn kormány idején eltűntek a követségekről. Azt hallottam - magától a készítőtől!-, hogy ezeket azért szüntették meg, mert "elromlott az alkatrészük." (Egy térben lebegő képről van szó, melynek nincsenek "alkatrészei".)

A magyar kultúrpolitika 1948 óta folyamatos, ugyanazok az erők állnak mögötte ma is. Az úgynevezett rendszerváltás után volt némi változás a két nemzeti kormány idején, de ezek kérészéletű dolgok voltak. A nemzeti kormányok nem tudták kiterjeszteni befolyásukat értékeket közvetítő médiumokra. Ha 1948 után vizsgáljuk a történelmet, azt látjuk, bizony akkor váltak szitokszavakká nemzeti identitásunk kulcsszavai. Fő veszély a nacionalizmus volt. Például a táncház mozgalmat elárasztották a besúgók, akik jelentették: magyar fiatalok magyar táncokat táncolnak. A nemzeti érzés kiirtása a gyökértelenítés fő eszköze volt: bele tartozott minden közösség fölszámolása.

-Ezzel párhuzamosan történt és történik a legkisebb közösségek, a családok tudatos felbomlasztása.

-Ez ugyanoda nyúlik vissza. Aki az ötvenes években iskolába járt, s ráadásul oroszt is tanult, emlékezhet a Morozov gyerekre, a Szovjetunió hősére. Arról volt nevezetes, hogy a saját szüleit jelentette fel, mert - állítólag - elrejtettek egy zsák gabonát a padláson. A szülők ezért életükkel fizettek. A Morozov gyereket - ugyancsak állítólag - a falusiak meglincselték. Ezért neki Szovjetunió szerte szobrai álltak.

Ezzel csengett össze a jelszó: asszonynak szülni kötelesség, leánynak dicsőség. A családellenesség jegyében folyt a panelépítési politika; olyan lakásokat építeni, amelyekben nincs hely közösségi életre. A négyszobás panellakásnak is olyan pici konyhát terveztek, mint az egyszobásnak. A magyar ember számára a konyha a legfontosabb hely, hisz itt ülnek össze a családtagok esténként enni és élni. Az elképzelés abból indult ki, hogy a család meg fog szűnni, ezt igyekeztek gyorsítani a házi tűzhely fölszámolásával. Ma is százezrek szenvedik ennek a politikának a következményeit.

A családellenesség igen érdekes megnyilvánulása volt a hatvanas években a kommuna, a kis házi kommunizmus. A Lukács tanítványok is kipróbálták. A kommuna vagyoni és nemi közösséget jelentett. Az eszme már tíz éve eljutott oda, ahova igyekezett, a szektákhoz. A szektavezér jobb esetben csak kirabolta, de általában le is mészárolta híveit. Sok ilyen esetet ismerünk.

Most a szingli a favorizált életforma. A szingli, a nemi fogyasztó, nem alapít családot, legfeljebb együtt él valakivel.

- A tapasztalat az mutatja, lelkük mélyén az úgynevezett szinglik is vágynak a párkapcsolatra, hiszen ez a normális, az ember erre van "kitalálva". Ugyanakkor a vadházasság minden kötelmektől mentes együttélése vajon nem a felelősség elől való menekülést jelzi? Hiszen párkapcsolatban élni felelősség: önmagunkért, társunkért, az utódainkért. Egyfajta kihátrálás tapasztalható minden elől, aminek súlya, következménye van.

- Kétségtelen. Ahhoz, hogy az emberen jól lehessen uralkodni, előbb gyökérteleníteni kell. Ez is a manipuláció része. Ha az embernek például nincsenek családi kapcsolatai, gyökérzetének egy bizonyos része hiányzik. Idesorolhatjuk a vallási, nemzeti, esetleg baráti, kollegiális kötődést - mindazokat a különféle, működő kis közösségeket, melyeknek megtartó erejük volt. A "független" ember valójában függő: minden manipuláció befolyása alá rántja. Rajta a legkönnyebb uralkodni.

- Hova vezet ez a folyamat? Mintha nem számolna az ember természetével.

- De, kiműtik az ember üdvszomját. Korunknak, Gazdaságkornak az a lényege, hogy szellemi törekvéseket tagadja. A dolgok: a termelés, a pénz, az érdekek vették át az uralmat. A személytelenség, ha úgy tetszik, az Antikrisztus világában élünk. Az ember ebben a rendszerben aggat.

- Micsoda paradoxon! Miközben elvileg érte történik az egész.

- Elvileg. Ez a lózung. Igyekeznek az embert butává tenni, hogy elfogadja kisemmizettségét. Hadd mondjak egy egyszerű példát: az emberek hallják, mennyivel fejlettebb a termelés - mondjuk - Németországban. Mert magyar gyárban, ahol ugyanaz készül, mint a németben, száz ember dolgozik, amott meg tizenöt. Úgy gondolják, a német gyár ezért sokkal fejlettebb. Miért? Mert sok ember fölöslegessé vált és milyen remek, hogy ki tudtak rúgni nyolcvanöt darabot. Mindenütt ez a fejlődés fokmérője, és az emberek meghajtják a fejüket, s azt mondják, tényleg, milyen nagyszerű dolog, hogy fölöslegesek lettünk itt is meg ott is! Egyszerűen nincs senki, aki azt mondaná: álljon meg a menet! Ellenünk van az egész, úgy ahogy van!

-A hazai oktatás az utóbbi évtizedekben egy folyamatosan lefelé hatoló spirálra hasonlít. A mögöttes cél világos: az emberek lebutítása. Ez is egy folyamat, a könnyebb manipulálhatóság érdekében. Tessék mondani, hol a határ, meddig lehet még elmenni ez ügyben?

- Amíg az ember olyan buta nem lesz, mint az asztal. De azt hiszem roppant problémákat fog ez is felvetni. Nézze, körülbelül húsz éve nézegetem a túlnépesedettségről szóló tudósításokat. Mi az, hogy túlnépesedettség?! Azt jelenti, mennyi ember kapcsolható be a fogyasztói társadalomba - mint készítő, mint vásárló. Aki nem képes a világüzlet mókuskerekét hajtani, az fölösleges. Pillanatnyilag a hat milliárd embernek mintegy 15-20 százaléka "hasznos". A maradék kb öt milliárd, tehát az emberiség túlnyomó többsége tehertétel a gazdaságkori ipari civilizáció számára; nos ők, egész pontosan mi vagyunk a túlnépesedettség.
Ennek a tömegnek a féken tartására találták ki a drog-rock-sex szubkultúrát a bolygó javainak tulajdonosai, a multik, a magánállamok, amelyek természetesen a világ legnagyobb üzemét, a szórakoztatóipart birtokolják és irányítják. Ennek célja egyértelműen az, hogy félrevezesse közönségét a valós helyzetet illetően. Ezért ellenség a kereszténység, mert az embert fölvilágosítja méltóságáról, arról, hogy az Atya gyermeke és Krisztus társörököse, nem pedig konzumidióta.

Az oktatás különös gyöngyszeme a bukásmentes iskola. Lényege, hogy a gyerek ne tanuljon meg semmit. Ezt különösen annak fényében érdemes tudni, hogy a nyolc osztályt végzett magyar lakosság hozzávetőleg harminc százaléka funkcionális analfabétaként jön ki az iskolából. Ismeri a betűket, számokat, de gyakorlatilag nem nagyon tudja használni.

Boldogult Balogh János professzortól - akivel élete vége felé kicsit közelebbi viszonyba kerültem - hallottam: a legerősebb középiskolai oktatás Magyarországon volt. A Fasori Evangélikus a világ legjobb középiskolája volt, s alig maradt el tőle a pesti piarista. Nem is túl régen! Ennek a lerombolása folyik napjainkban. Ugyanis azok, akik a 15-20 százalékhoz akarnak tartozni, tudnak arról gondoskodni, hogy gyerekeik megfelelő iskolákba járjanak.

- A vallástalanság, hitnélküliség gyakorlatilag olyan morális fundamentum kikezdése, amely egyrészt az emberiséggel egyidős, s ami nélkül az ember önmagában nehezen, az emberi méltóság tudatos megélését illetően pedig egyáltalán nem létezhet.

- Az Istennel való viszonyunk olyan mély tud lenni, hogy abban erkölcs sincsen. Szent Ágoston azt mondja: "szeress és tégy, amit akarsz". Ennek legmélyén egy olyan meghitt belső viszony virágzik, hogy már szóba se jön az, hogy erkölcsi szabályokon rágódjunk. Aki szeret, az megértette Isten mélységes szeretetét. Ezért is kell az Istenhez fűződő viszonyt mindenképpen elszakítani.

Az Evangélium egyik leggyakoribb mondata az: ne féljetek. Mert az embert körülvevő világban igenis vannak félelmetes dolgok, de Jézus ezt a mondatot mindig akkor mondja, amikor valami megnyílik. Tudjuk, Isten - bizonyos értelemben - félelmetes. Amikor a tanítványok Jézussal találkoznak a feltámadás után, félelmet éreznek. Azt mondja Jézus: "ne féljetek". Ma jószerével minden, ami történik, a félelem irányába hat. Az embert szoktatják a sátánhoz, a rettegéshez.

Az istentelenítés, a szórakoztatóipar, az oktatás pusztítása után a gyökértelenítésben elszakítják a dolgokat szellemi értelmüktől. Ezt a jelenséget -Hegel és Marx nyomán- elidegenítésnek nevezik, aminek a lényege, hogy az ember nem tudja pontosan, mit cselekszik. Gombokat nyomogat, jogászkodik, telefonál, de hogy mindennek a világ egésze szempontjából mi az értelme, arról fogalma sincs, s gondoskodás történik, hogy ne is legyen! Az ember valójában vak termeszként teljesíti a központi parancsot. Aki gyökértelenné válik, úgy érzi, hogy mindenki az ellensége, hiszen mindenki a versenytársa.
Holott szellemi szinten semmiféle verseny nincs az emberek között. Nincs más megoldás, mint visszatérni az eredeti dimenziókhoz, amelyek a világot alkotják.

Hamvas Béla, az egyik legnagyobb magyar író óriási életutat járt be; a kereszténységből elindulva az antik görögségen át, szellemi és nyelvi értelemben bejárta Indiát, Kínát, Egyiptomot, az ókori héber világot, és visszatért a kereszténységhez. Utolsó műveiben ilyen gondolatok vannak: "atyám, bocsásd meg, hogy hosszú ideig személytelennek gondoltalak." És: "Jézus valóban a megváltó, valóban Isten fia volt, ennek én utánajártam."

 

Lehoczky Leopoldina

"Jel" 2004.


0000-00-00 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.