Az Antikrisztus és mi

2009. június 6. 13:36 Magyar Kurír
 



Az irodalmi kategóriában ebben az évben a Szent István Társulat Stephanus-díjával kitüntetett író legújabb könyvében arra keresi a választ, ki a felelős a jelenlegi globális-pénzügyi válságért. Czakó Gábor metafizikai síkon közelíti meg a kérdést, s válasza egyértelmű: a fő felelős a modern kor emberének istentagadása, értékvesztése.
A szerző néhai II. János Pál pápát idézi, aki már a kilencvenes években figyelmeztetett, hogy az élet kultúrájának építése helyett a halál civilizációját hoztuk létre. Az író állítja: Föld-szerte hatalmaskodik „egy kőkeményen és nyíltan istentelen, sőt Krisztus-gyűlölő civilizáció.” Ennek számtalan jele van, így például az, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetéből makacsul kihagyták a kereszténységre való utalást. Se szeri, se száma a keresztényellenes filmeknek, könyveknek, a sajtóban és a médiában rendszeresen támadják, nem ritkán gúnyolják a keresztény értékeket, szétbombázzák, nevetségessé teszik a családot, az erkölcsi-etikai hagyományokat, a nemzeti érzést.
Czakó Gábor már a kilencvenes évek közepén megalkotta „Gazdaságkor” fogalmát. Míg korábban minden társadalom vallási alapon állt, Gazdaságkor alapvetően különbözik más korszaktól, hiszen „bedeszkázta az eget”, tudatosan szakított Istennel, „és törölte az életcélok közül az üdvösséget, hogy a szellemiek rovására anyagi erőket nyerjen.” Gazdaságkor-ban „a totálissá vált gazdaság fedőneve alatti folyamat szétzúzta a lét szerkezetét, az Ég-Föld, Isten-ember viszonyt, az addigi társadalom vallási, metafizikai alapjait. Megszűnt a tulajdon szellemi, azaz isteni, szent, vagyis közösségi természete is. Ezért a személy, család, nemzet, hit, művészet, jog, kultúra, lélek, munka, politika, sőt a természet is mind a gazdaság, a magánhatalmak prédája lett. Elvileg nincs semmi, ami független lehetne tőle. A magántulajdon szentsége az Antikrisztus szentségtörése.” Az irdatlan és emberi mértékkel szinte felfoghatatlan vagyonokkal rendelkező pénzemberek valóságos magánállamokat hoztak létre az egyes nemzeteken belül, így döntően meghatározhatják a társadalmi-gazdasági folyamatokat. Gazdaságkor is egyetlen „istent” imád, de az nem a Teremtő, hanem a Mammon, ebben rejlik a magánállamok ereje, hiszen a pénz „az egyetlen áru, amely idővel nem veszít értékéből, hanem a kamatos kamat révén állandóan hízik.”
Az antikrisztusi Gazdaságkorban az abszurditás lesz a legelfogadottabb realitás, a dolgok, fogalmak önmaguk ellentétébe fordulnak, egészen mást jelentenek mint eredetileg, „az erények nevetségessé váltak, a bűnök érdemekké, és léttechnikákká az öléstől a hazugságon és a paráznaságon át a kapzsiságig.” Így lesz a hazugság szenvedélyes igazságbeszéd, a röpke idő alatt tisztességtelenül dáriuszi gazdagságra szert tevő bűnöző ügyes vállalkozó, a hite alaptéziseit kétségbe vonó vagy éppen tagadó, egyházát elhagyó keresztény mások gondolataira nyitott, liberális hívő.
A könyv szerzője emlékeztet rá, hogy Jézus Krisztus „a legtökéletesebb személyességben élt a földön, az emberélet legmélyebb bugyraiba is lemerült, mindenkivel azonosult.” Az Antikrisztus viszont mindenben a Megváltó ellenpólusa, „ezért a teljes személytelensége. Korunk legzajosabb istene, az Ész harsogja, hogy ez így logikus, tehát helyénvaló. Aki életre való, az elhagyja hitét, családját, népét, kultúráját; ellesi a pénzcsinálás trükkjeit, s hamarosan szórakozhat, lesz kocsija, bujábban dőzsölhet bármelyik ősénél, ez a fejlődés útja. A rablási módszerek lehetnek szocialisták vagy kapitalisták. Erről lehet társalogni, filozofálni, esetleg jót háborúzni is rajta, de hogy más létmód is létezhetne, sőt hogy éppen ez járható, arról tilos. Alaptabu, mert az Antikrisztus karmaiból való kiugrási kísérletnek számít.”
Czakó Gábor rámutat: Jézus Krisztus merőben új világrendet, új Ég-Föld, új Isten-ember viszonyt teremtett a két főparanccsal: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két főparancson függ az egész törvény” (Mt 22.37-40) Azt pedig, hogy ki mennyire szereti önmagát, illetve felebarátját, mindenkinek saját magának kell eldöntenie. A szerző kiemeli, hogy a megváltásban még több történt, „Az istenképmás-ember Isten barátjává lépett elő, sőt, Jézus szó szerint is fölszabadította, eltörölve a politikai, osztály-, sőt: létkorlátait.”
Czakó elismeri: nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy Isten „öngólt” lőtt-e azzal, hogy szabad akaratot adott legfőbb teremtményének, az embernek, vagy pedig ez a Teremtő általunk felfoghatatlan célja volt eleve, de tényként állapítja meg: „… a megkeresztelt európai ember élt szabadága és a benne rejlő szabadossága összes lehetőségeivel. Föltalálta a történelmet, és fejlődésnek nevezte el. Lassan szembefordult Alkotójával, létrehozta Gazdaságkort, az Égtől teljesen elválasztott, sőt Isten megsemmisítésére törő civilizációt.”
Az író emlékeztet Jézusnak az utolsó vacsorán tanítványaihoz intézett szavaira – „Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli” (Jn 15,23) – és megállapítja: „Az Isten-ember egységből következően felebarátját is gyűlöli. Az új kornak tehát a versenyre, a belőle következő viszályra és gyűlöletre kell épülnie.” Gazdaságkorban hiánycikk a szeretet, így a hűség, összetartás is, „még a gonoszok bandájában” is. Mindezt jól kifejezi az oly gyakran hangoztatott szlogen: „Az üzletben nincs barátság.”
Czakó Gábor rámutat arra a paradoxonra is, hogy bár Istentől elszakadtunk, „mégis benne maradtunk a metafizikai csávában: az Antikrisztus foglyaiként. Ő is odavalósi. Azért nincs megoldás materiális síkon, mert ilyesmi csak látszólag létezik! A választási lehetőség mindig ez: vagy az Úr, vagy a Sátán. Gazdaságkort e váltás sodorta a rákos növekedési kényszerbe, mert a Dolgok éhsége csillapíthatatlan. Fékezni nem akarnak, de nem is tudnak. Nincs fönntartható fejlődés, klímabarátság meg ilyesmi. Porhintés. Jobb kétszáz helyett százkilencvennel rohanni a szakadékba?”
Az író szerint Gazdaságkort nem az olyan külső hatások veszélyeztetik igazán, mint a terroristák; végzetét önmagában hordja, „mert a Teremtés eleven, önszabályozó rendszer, melynek létezői az igazság, a szépség, a jóság s mindezek alapja, a szeretet; nem pedig a félelem és sóvárgás, a verseny és viszály, a mohóság, a gőg, a hazugság, a gyűlölet. Nem a pokol.” Czakó az evangéliumi – „legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van” (Mt 5,37) – egyértelműen fogalmaz: „Vagy lényünkké válik, és Isten szolgái leszünk, vagy a Sátánhoz állunk, és elpusztulunk csúfosan. A Bárány ugyanis nem nézi tétlenül a Sárkány garázdálkodását. Azt sem, hogy a Föld fölötti uralmunkat átadtuk az őskígyónak. Éppen ezért nekünk magunknak kell fölvenni vele a küzdelmet, és visszavenni jussunkat!”
A szerző a tékozló fiú történetét (Lk 14,11-32) ajánlja az olvasó figyelmébe, hangsúlyozva, hogy ez a példabeszéd „különös erővel szól civilizációnkról, amely a keveseknek szolgáló mérhetetlen gazdagságának és szédületes fejlődésének erőit az ég elleni vétkeiből merítette, s most választás előtt áll. Összeomlás, vagy visszatérés az Atyához.”
Czakó Gábor sokoldalú, történeti, filozófiai és teológiai elemzését elolvasva eltűnődhetünk azon, hogy az emberiség „csupán” egyetlen bűnt követett el, de az alapvető volt: elfordult Istentől. Ez volt az az ősbűn, aminek következménye nem lehetett más, mint az az áttekinthetetlen káosz, amelyben élünk. Lehet, hogy ebben a káoszban mindenkinek megvan a maga részigazsága, de ezek nem kapcsolódnak össze, nem jön létre harmónia, csak a zűrzavar növekszik. Az egyetlen megoldás valóban az Istenhez való visszatérés. Lehet ezen gúnyolódni, nevetni, nagyképűen elutasítani, de az egyetlen igazság Krisztus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6) Az Atya ajtaja pedig – ahogy azt a tékozló fiú története példázza – mindig nyitva van, mindenki előtt… (Cz. Simon Bt., 2009.)
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
 

2010-04-27 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.