A Hosszúalattságról

 

 
Nem férfiembernek való sem a betegség, sem a fájdalom, nekem még a kórház sem.
A sok nyomorúságot látva még rosszabbul lettem, de az ápolókat meg az orvosokat szentnek nézem. Semmi pénzért nem tudnám megtenni, amit ők éhbérért vállalnak napról napra. Van hivatás a világon, méghozzá sok.
Szégyellem magam.
A kórházban két éjjel elolvastam a Hosszúalattságot. Már korábban elkezdtem, de most elejétől újra végig.
Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, de azért meg nem állhatom, hogy eléd tárjam, bár nem vagyok dekonstrukcionista irodalomtörténész, ez a könyv 21. századi magyar (nem csak decsi) Divina comedia, a szürrealizmus után, Ulysses után, a filmek időeltolásaihoz szokásunk
utáni regény alakban.
Még mindig a hatása alatt állok.
Lehet, hogy az aktuális célzásokat 50 év múlva már nem értik majd az olvasók, de akkor is remekmű lesz, mert a szereplők megjelentek előttem olvasás közben, ott kísértettek, kavarogtak köröttem, nem deliriumom miatt, hiszen nem altattak, hanem mert éltek a leírásodtól-jellemzésedtől, magyar nyelvedtől.
Nem emlékszem ennél jobb műre az elmúlt hetven évből.
Gratulálok.
Üdv:
Bencze Lóránt
 

2011-08-28 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.