A szabir titok

 

 
 
Czakó Gábor, Kossuth – díjas író, publicista idén újabb tudományos alapossággal, anekdótázóan szellemes stílusban megírt nyelvi-és történelmi esszékötettel jelentkezett.
„Ez a könyv próbálja keresni az igazat… számos dolgozatot írtam anyanyelvünkről s a magyarságtudományról általában. Miért ütöm az orromat mások dolgába? Mert ez a hazám…”- vallja a szerző, s tegyük rögtön hozzá remek, hogy ezt időről-időre megteszi, értekezései az anyanyelv – magyarság viszonylatról rendre tabutémákat döngetnek. A „szabir titok feltárása” közben nemcsak logikus cáfolatát adja a társtudományok bevonásával az amúgy már százszorosan bedőlt finnugor elméletnek, hanem arra is igyekszik választ adni, mikor lett a magyar közvetítő, átadó nyelv? Miként jött létre az a kulturális kapcsolat eleink és a hantik, manysik, permiek, marik, finnek, szamojédok közt, melynek lenyomatait a nyelvek máig őrzik? 
A260 oldalas tudatosan felépített kis kötet, 19 egybefűzött esszé láncolatán keresztül kalauzolja az olvasót, mind mélyebbre csalogatva a rejtekbe, oda, ahol a titok feltárul.
Tartozik még hozzá egy 40 oldalas függelék, mely a leggyakrabban használt rövidítéseket tartalmazza, valamint további gondolatfutamokat: a nyelvrokonságról, az úzok” szlávosításáról, a napjainkat érintő tudatos nyelvrombolási tendenciákról. Záróakkordként módszertani és nyelvstratégia szempontok is szóba kerülnek, de nem hiányzik a kötet végéről a tételes forráskritikai jegyzék, és a szerző korábbi irodalmi műveinek listája sem. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen népszerűségű és fajsúlyú auktor miért kényszerül arra, hogy sorozatosan magánkiadásban, civil támogatók segítségével adja ki vita- indító, közös gondolkodásra sarkalló műveit? Kossuth-díj-ide vagy oda, mégis csak az a helyzet  hazánkban, hogy az állami jótétemény java része nem a családra ( jelen esetben, hatgyermekes, katolikus szerzőről van szó)  hanem immár sokadszorra a tudomány és a megszerzett tudás továbbadásának nemes céljára áldoztatik....
 
 
 
A könyv első felében az esszék a magyar nyelv szerkezetét, működését, természetét vizsgálják.  Megtudhatjuk létezett-e valaha finnugor őshaza, volt-e finnugor ősnép, amely egy ősnyelvet beszélt, igaz- e, hogy a hun ugor volt-e vagy sem, és arra  is kimerítő választ kaphat az olvasó, hogy a Czuczor Gergely, Fogarasi János által 1862-1874 között készített szótár mi okból máig a legalaposabb, legalapvetőbb forrása a magyar nyelv értelmezésének, kutatásának....
Maga a „szabir titok” csak később tárul fel.
1914-ben Dél-Szibériában, a Jeniszej folyó völgyében, Andronovo falucska közelében jelentős bronzkori kultúrára leltek a kutatók.
A Kr.e. II. évezred elejétől itt a Dél-Urál és az Altáj-Dzsungária közti területen virult az ún. andronovói kultúra-család. Ennek lovas, fémműves, íjfeszítő népei terjedtek el délen Iránig, keleten a mai Kínáig. Nyugati csoportjuk szabar-tapar-szabir-szibir-szavir-szavard  neve számos ókori iratban fordul elő. A szerző többek közt Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárt említi, aki Bulcsú horkától és az Árpád-ivadék Tormás hercegtől egy 948. évi követjárás során értesült arról, hogy a magyarok – nála türkök – régi neve szavartü ászfalü (erős szabir?) volt…
A honfoglaló magyarok elődei a szabir-magyarok nagy valószínűség szerint az andronovóiak között éltek, de hogy honnan kerültek ide a Dél-Urál vidékére ez még további kutatás tárgya. A 20. század fordulóján már ismert volt, hogy nem éltünk közös őshazában az ugorokkal, népünk szabir- ága vagy annak egy része viszont közel lakott, hosszan tartó, élénk gazdasági és kulturális kapcsolatban állt az ugor népek elődeivel az Ural mindkét oldalán. Ennek a ténynek az emlékét őrzik a hanti, szamojéd mondák. Az ugorok tőlünk kapták a fémeszközöket, a sört, a meséket, a zenét, a szavakat.
A magyar nyelv-, mese- és zenekincs számos eleme megtalálható a finnugor népek kultúrájában, de szétszórva és töredékesen.
 
 
 
 
 
 
 
 
Czakó éles logikával vonja le – korábbi kutatók Lukácsy Kristóf, Thury József, Bendefy László, Götz László, Padányi Viktor, Z. Tóth Csaba munkái, valamint régészeti leletek, ókori források, néphagyomány emlékei, dalok, helynevek és magának a magyar nyelvnek alapos vizsgálata során következtetéseit.
„Az ugor népek a szabir-magyaroktól különféle javakkal együtt számtalan nyelvi, kulturális elemet átvettek. A magyar-finnugor nyelvrokonság nem néprokonság (ennek genetikai tényeit is bemutatja a kötet), hanem szomszédsági hatások következménye. Nem létezett sem magyar-finnugor, sem magyar-ugor ősnyelv és családfa sem, hanem a magyar szabir lingva francaként alakította ki a finnugor nyelvrokonságot. Hasonló a helyzet a népzenével is: a közös magyar-hanti dallamok zöme a hantiknál éppoly töredékes, mint szóbokraink. Az ugor magyar mondakincs közös vonásainak szerkezete és állapota, tehát útiránya is azonos a nyelvi és zenei elemekével, vagyis egyértelmű, hogy az ugorok-finnségiek vették át az említett kulturális javakat a szabir-magyaroktól…”
Gondosan, szeretettel egybefont, elgondolkodtató művet vehet kezébe az olvasó, mely küllemében, tipográfiai szempontból sem támadható.
 Csurka Dóra

2013-09-12 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.