Kottyan-e?


A híres-neves szegény özvegyasszony sokat emlegetett két fillérje első fokon a kottyanásról szól. A kottyanásnak sok rokon kifejezése van a magyarban: megérzi, megrázza, fáj-e neki vagy nem fáj: „öt milliójába fájt neki a minapi rossz üzlet” a fájdalom, vagyis a kottyanás másodfokon a pénznemtől meg az illető vagyonától függ.
Legkivált pedig a lelkétől!
Az is lényeges, hogy hol kottyant, hol érezte, hol fájt?
Van olyan ember, akinek sehol, mert a bőre alatt is pénz van. Ugyan mennyi milliárdot kellene dobnia hetenként a perselybe egy Rothschildnak, akinek számláin ezermilliárdok gyülekeznek és unatkoznak, ahhoz, hogy a kottyanás elhallatsszék Isten trónusáig?
Márk evangéliumának 12. fejezetében Jézus alaposan megdorgálta a zsidóság vezetőit:
„…Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket,szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.
Fölélik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk."(38-40) A Mester tökéletesen ismerte a pénz természetét. Olyan, mint a holló a csatatéren: oda gyűlik, ahol sok van belőle, és a keveset mind magához szippantja. Mintha nem is tehetne arról, hogy általa a szegények még nyomorultabbak lesznek, a gazdagok még fösvényebbek.
Ezt a gondolatmenetet folytatja Jézus az utólag „A szegény asszony két fillérje” címmel ellátott evangéliumi jelenetben: „Később leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.” Mivel az Úr a szívek és vesék ismerője, tudta, hogy nem eleget, egyiknek sem kottyant meg: „nem hallatszott a kottyanás.”
„Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér.Odahívta tanítványait és így szólt: "Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek.Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését." (Mk 12, 42-44)
A kulcsszó nem a krajcár, a két fillér. Istennek nincsen szüksége sem a Rothschildok milliárdjaira, sem a szegények filléreire. Az Ő szemében ezek az összegek ugyanannyit érnek: semmit. Ő bennünket akar szeretni, ha hagyjuk, ha odaadjuk neki magunkat. Nem kéri a fölösleget, ami senkinek sem kell.
A kulcskifejezés az „egészmegélhetés”. A Lukács által följegyzett szövegben is ez szerepel. Mit jelent? Az életet, mindazt, amiből élünk. A gazdagok nem a pénzüket adták az Úrnak, hanem belőle valamennyit. Amennyit nem sajnáltak, aminek elvesztése meg sem kottyant nekik. Emberi mértékkel talán bőkezűek voltak, de az égi szerint zsugoriak. Akár a Gazdag Ifjú. Állítólag őis sokat adott, föl is sorolta, de a Megváltó szemében mindez por volt: ő az Ifjút akarta teljes egészében. A szegény özvegy, akinek semmi vagyona, de még férje, mindennapi támasza sem volt, nem a pénzét adta Istennek, mint a gazdagok, hanem mindenét. Megélhetését, azaz létezését, önmagát, ráadásul megfontolás nélkül, vagyis tiszta szívből, örömmel.
Ő maga kottyant az Úr perselyében.
 


2015-12-11 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.