„Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen!”

A közéletben is gyakran tapasztaljuk, hogy a politikusok a gondok megvitatása helyett elbeszélnek egymás feje fölött. Süketek párbeszédének hívja a jelenséget a magyar, s így is van. A szájak járnak, a cikkek megjelennek, ám semmi válasz, legfőképp pedig semmi hatás. Ez a súlyosabb. Mert egy „közéleti tényező” nehezen hirdetheti országszerte, hogy ő nem birtokolja a bölcsek kövét, de ha így van, ne hencegjen vele, ne is tényezzen össze-vissza, hanem csak tegye a jót. Az se baj, hogyha a bal keze nem tudja, hogy mit tesz a jobb…
Erről a jelenségről Jézus is beszél, persze a maga módján.
A virágvasárnapi bevonulás után, midőn az Úr elkezdte a maga pörét a főpapokkal és a farizeusokkal „bement a templomba és tanított,” olvassuk Máté 21, 23-27 alatt. Vagyis szelíden és egyszerűen tette, amit szokott, nem kereste az összeütközést.„Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?"
Ó, a Hatalom! Hány ember van, aki csakis hatalomban tud gondolkodni! A hatalom erő, amivel le lehet nyomni a másikat. Esetünkben külső erő, amit valakitől lehet kapni, mintha volna holmi hatalombolt, ahol megfelelő fizetség ellenében ez-az beszerezhető. Példáula fegyver, vagy a varázspálca. Mindez egyetlen létsíkban fekszik, az anyagéban, messze a szellem világossága alatt, ahol egyébként a vallásnak, a hitnek tartózkodnia illene.
Aki hatalomban gondolkodik, az egyetlen hatalmat rekeszt ki, az anyag fölötti erőt: Isten szerető akaratát.
Amúgy ügyes-ravasz kérdés, kettő is egyszerre: két csapda.Isten embere vagy, netán az ördögé? Jellemző a kérdezők gondolkodására, hogy előre tudták a választ, és nem engedtek kibúvót. Legalábbis azt hitték. Másként: nem az igazságot akarták megtudni, hanem az ellenfelet akarták tőrbe csalni. Vagyis nem párbeszédet akartak folytatni Jézussal, hanem leverni őt.Aki így szól a másikhoz, az nem kíván társalogni, gondolatot cserélni vele. Ez a vonás, vagyis a párbeszéd-képtelenség embertársainkkal és az Úrral való érintkezésünkben lépten-nyomon előfordul.
A párbeszéd-képtelenség a benső sötétség. Ahogy János első fejezetében olvassuk: „5. A világosság a sötétségben világít, De a sötétség nem fogta föl.” Sejthető, hogy a sötétség nem csak fizikai állapot, hanem akaratlagos is: a sötétség nem is akarja fölfogni a világosságot!
Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit.Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így.Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?"Átvilágító kérdés! Miért? Mert Fölülről jön, a szellem köréből! A dolgot magát, azaz a Keresztelő tetteit és szavait és életét kéri a szívek mérlegére tenni.
Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?
Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja."Ezért ezt a választ adták Jézusnak: Nem tudjuk." Ha nem akarjátok tudni, akkor nem is fogjátok tudni. "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így"– felelte ő.
Ha megmondta volna, akkor sem hittek volna neki, ahogy nem hittek neki pár nap múlva, Nagypéntek hajnalán a főpapok és a nép vénei sem.
Nem hittek, mert nem fogadták meg a nagy tanácsot: „Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen!”(Luk 11,35)
 


2015-12-22 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.