Karácsony és Geráza

Karácsonyi írásra készülődvén régebben a Születéssel kapcsolatos szentírási helyeket lapozgattam, és csodáltam, hogy századszorra is tudnak újat mondani. A mindennapi folyamatos Evangélium olvasásom során tegnap este a gerázai megszállottról szóló történet következett Márk könyvének 5. fejezetében. Szívembe hasított, hogy íme, ez is lehet egy karácsonyi elmélkedés kiindulópontja! De még mennyire! Manapság talán éppen ez a legkarácsonyibb! Hiszen a gerázai megszállott nem egy ember csupán, hanem az emberiség mai tragikus léthelyzetének képe!
„Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére.
Amint – Jézus – kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.” Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát.”
Általa a tisztátalan lélek, vagyis a Sátán uralkodott Geráza környékén. Lakóhelye mutatja, hogy az élet helyett a zord hegyeket és a halál világát választotta otthonául. Az emberek közt akadtak ugyan bátrak, akik próbálták megfékezni, ám hiába láncolták-bilincselték, az ő eszközeik és módszereik mit sem értek ellene. Széttépte az összes köteléket! Még gúnyolta is őket, amikor kövekkel verte magát: meg sem kottyantak neki a még oly hatalmas ütések sem! A vitézek és bátrak is tehetetlenek voltak ellene.
Igen, nagyjából ilyen a megváltatlan, az önmagát megváltatlannak tudó, a hitetlen, az istentelen emberiség helyzete, amely Gazdaságkorban megtagadta Teremtőjét, Megváltóját, és a Szentlélekkel sem áll szóba, sőt önmagát sem érzékeli! Észre sem vette, hogy leborult a Sötétség fejedelme előtt.
Látjuk és tapasztaljuk, hogy a pénzt imádja: kiszolgáltatta magát az antikrisztusi erőknek.
Ha futtában megemlítjük a korproblémákat: a reménytelen népek vándorlását, a kereszténység elpusztítását, a bolygó fölmelegedését meg a többit, mind a haszonért történik, és minden ember- vagy környezetvédelmi törvény a Sátánra tett papír-bilincs, és minden korszerű tett lejjebb nyomja Isten Képmását…
GerázábanJézus – világi erejét tekintve – nem volt sokkal erősebb a betlehemi jászolban fekvő Gyermeknél, mégis mérhetetlenül hatalmas, hiszen a kereszten „legyőzte a világot.”
A Sátán már messziről fölismerte Őt. „Odafutott, földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"
Ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből."
Megtörtént, amire a szerencsétlen ember önerejéből nem lett volna képes: megszabadult a gonosz lélektől és újjászületett. Akár a Háromkirályok, akik hazafelé elkerülték Heródest, vagy a pásztorok, akik megünnepelték a Megváltót. Pásztorjátékaink a maguk bumfordiságában is milyen tökéletes evangéliumi humorral adják ezt elő!
Erre aztán megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk", és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.”
Az Úr megengedte nekik, hogy megszállják a környéken legelésző, „mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt.”
Gazdaságkor a maga istentelenségében oly buta, hogy még saját otthonát sem képes fölismerni, s elpusztítja azt, miként Heródes tette saját kisgyermek-alattvalóival Betlehem környékén.
„A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra…”
Három hírünk van a Messiásról: megszületett, és ha Reá bízzuk magunkat, elpusztítja belőlünk a gonoszt, hogy megmeneküljön a Világ.
 


2015-12-22 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.