Érés

A holt Körösre futó kerítés meg a fürdőház könyöklőjének sarkában a festővirág bogyófüzérei még zöldek. Ám itt-ott némi piroslás már sejlik a füzérek alján, fölső részén. Azokon a részeken, amelyek több árnyékot kapnak, mint fényt. Általában reggeltől napestig süti a bokor környékét a nap, még sincs semmi változás. Szóval, az érés bonyolult és mély, ha úgy tetszik titokzatos folyamat. Éppen ezért leginkább éjszaka történik. Az Alkotó akkor sem pihen.
Nyelvünkben is különös, lappangó folyamatok zajlanak.
Ér gyökünk népes család forrása. A tagok ma már nem nyilvánvalóan ikrek, de mégis egy eszme származékai. A CzF. írja: „valahová elhatás, jutás, folyás, menés…” Ez áll a vérérre, a kis patakra, vízfolyásra, az érintésre, a csírából, gyermekből fölnőtté érésre. Az érkezésre – átvitt értelemben is: van, vagy nincs rá érkezésem. Az érből eredt szavak megtöltenének több lapot, ezért csak szemelgetünk belőlük. Fölhíva a figyelmet arra, hogy az ér ékvesztő: ér>ered. Mélyhangú párja az ár: árad, ameddig a víz elér, addig hat el az ár. Az árvíz. Jó esetben az értéket is követi az ár. Gazdaságkor persze fordított világ: minél értékesebb valami, például a család, a haza, annál csekélyebb a becse.
Az ár származékai közül néhány: árad, áradás, áramlat, áraszt, áradoz. Czuczorék óta jelent meg a villamosság! A magyar gyökök mintegy őssejtek állnak a szervezet, vagyis a nyelv rendelkezésére, ezért már készen várta az áramot a neve!
Nemcsak megvadult folyó, de az ellenség, a járvány is hajlamos ilyesmire, ezért „számos oly szó elvont gyöke, mely rontást, sértést, fosztást jelent: ármány, ár (eszköz), árt, ártány, árva. Rokonai az előtétes dárda, nyárs, bárd, továbbá: arat, irt, ort, orló (olló), orv, oroz, fordítva: ró, rom, ront.” Az ér igével való rokonsága világítja meg a szabott ár, áru, árul, árus szavaink értelmét. Egyúttal az ár és az ér mélységeit: mennyire értelmes egy célkereső rakéta és mennyire ártalmas…
Kóstolgassuk az ér hajtásait: erdő, ered, ereget, eres, eresz, ereszt, erez, ér valamit, beér valahová, érdekel, érdek, érdem, érdel, érdes, érez, érik, érint, érkezik, érlel, ért, érv.
Szóalkotás közben ráér arra is, hogy neveket képezzen: füzér, tündér, vezér, ledér, üzér stb. Ebben szövetségese testvére, a mélyhangú ar-ár: kolompár, futár, foglár, sóvár, szivar, kövér, sivár, csapodár stb.
Igét is képez: dicsér, ígér, fölér, ráér stb.
Az ér gyökből ered a növényi érés is. Az a rejtett folyamat, melynek során a kipattanni készülő rügyből hajtás lesz, virág, végül pedig érett gyümölcs.
Az érés az élet alapvető mozzanatai közé tartozik. Általa – legalábbis tekintetünk számára – a semmiből, a gyakran láthatatlan kezdeményből valami lesz. A kémiai anyagok titkos összejövetele előbb biológiaivá válik, tehát eggyel magasabb létszintre emelkedik, amit külső jelek is kísérnek.
A festővirág zsenge bogyófüzérének előbb az árnyékosabb helyen lévő, gyöngéd, szórt fénnyel ápolt-apolt alsóbb részei pirulnak el – ahogy Pál mondja: „Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el.” (1Kor, 3,2)
Erősödvén kezdenek majd sötétedni a mélyvörösön át a feketés-liláig. Ez a folyamat lassan, szinte titokban halad fölfelé, a magasabban nőtt részekig.
Teremtőnk kiapadhatatlan ragyogása és végtelenül tapintatos szeretet-melege lát el bennünket is erővel, hogy életünk – árkon-éren át – de értékessé érlelődjék…

 


2016-08-05 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.