42 gondolat a Mondatok c. könyvből

 

A bölcsesség azé, aki megéli, s addig tart, amíg élet lesz a földön; a hatalomtudás azé, aki megkaparintja, addig, amíg el nem avul.
Egyetlen bölcseleti kérdés létezik: miként juthatunk el az örök életbe? Ha sehogy, mert pl. nincsen örök élet, akkor bölcseleti kérdés sincsen, legföljebb tudálékoskodás.
Az idő Istentől való távolságunk.
Az Istenhez való közeledés kiszorítja az időt?
A gyermeki idő öblös és sűrű, ragyogó és lassú.
Hogy elterjedt: Isten meghalt, az idő gazdátlan: azé, aki megkaparintja. Enyém-idő, tiéd-idő.  Az  Istennel közös idő megszűnésével együtt szakadozott szét a közös időabrosz magánidő cafatokra.
A magánidő a nemlét ideje.
Gazdaságkor titka: az idő a Dolgoké lett. Az ő rohanásukhoz igazodik, ahhoz, hogy milyen sebesen keletkeznek, s kopnak ki a divatból, mennyi életet kell áldoznia értük a nekik alávetetteknek. A Dolgok ideje a gyorsuló idő.
A szent idő úgy profanizálódott, hogy pénzzé tettük.
A pénzidő szentségtelen idő, Dolog-idő, szabadidő, rabidő, így is, úgy is gyorsuló-enyésző.
A szent idő az ünnep – lehet-e ünnep szentség nélkül?
Az ember minden körülmények közt szabad. Amit a bilincs el tud venni tőlünk, az nem a szabadság.
A legszabadabb ember a szent.
A szent mindenért felel, és minden a rendelkezésére áll, ám abból semmit sem tart meg, csak a szeretetet és a szolgálatot.
A szakralitás nem áru, nem a boltban található, hanem az életben. A tiédben és persze az enyémben. Szent-e a szerelmed, a játékod, az étkezésed, a munkálkodásod? Ha nem az, akkor az egyházban sem tudod beszerezni, legföljebb ájtatoskodsz vasárnaponként egy órácskát.
Nehéz azt szeretni, akit könnyű szeretni.
A sajtóban annál busásabb a haszon, minél felelőtlenebb és arcátlanabb a hazudozás.
A sajtó szabadsága a tőke szabadsága.
Az azután most van.
Kezdetben volt a szó. És a szó kép volt, sőt maga a valóság. Mihelyst kimondatott, nyomban lett. A kép héliummá testesült, vízzé, kővé, forrósággá, dezoxiribonukleinsavvá, emberré, verssé, jóindulattá…
A világ az Ige szántása-vetése. Isten szavában, az Igében, az igazság és a valóság egy.
Az Igének az emberi megértésre szánt dialektusa a szent könyvek nyelve: kép, kép és kép. Isten maga is kép: oly gyönyörű, hogy halandó, vagy kárhozott nem is viselheti el látványát.
A kép nem kötődik korhoz, nyelvhez, ismerethez, iskolázottsághoz.
Az első nyelv személyes beszéd: képáram lélektől-lélekig – megértése bölcs szívet kíván.
A kép mindig teljes, nem „fejlődik”, tere és ideje az istenivel érintkező. Bármely nép nyelvére átültethető, fordításai modernizálhatók, mégsem változik. Életet, sorsot kínál a megszólítottnak: a tékozló fiúét, a megbocsátó atyáét, az otthon maradott fivérét. Toldi Miklósét, Júliáét.
A képpel megszólított egész személyével vesz részt a társalgásban.
Aki nem tud, vagy nem akar belépni a képbe, az fújhatja bár könyv nélkül az egész világirodalmat, nem ért belőle vak hangot sem. A megértés csak odaadottságban történhet meg, amihez szemlélődés vezet a léleknyugalom belső tájain keresztül. Ott benn derül ki ugyanis, hogy a kívülről érkezett kép hasonlít a bensőre.
Az első nyelv igeideje az örökös jelen, melyben a kinyilatkoztatott képek megélednek.
A kép szegélysugárzása, pirkadata, örökké nyitott, oda bárki beléphet és továbbhaladhat a kép belső végtelenjében.
A polgár új nyelvet koholt: pontos, tűhegyes fogalmakat, melyekre a dolgokat fölbökni reméli.
A fogalmi nyelv bölcs szív helyett éles észt kíván, mely a fogalmakból gazdaságtant, elméleti- és alkalmazott tudományokat, technológiát, állam- és jogéletet, mi több, filozófiát szerkesztett.  
Gazdaságkor fogalmi-könyvelői nyelve és az első nyelv közt eltömődött az átjárás.
Az első nyelvtől való eloldódás egybeesik a civilizációnak a kultúrától való szétválasztódásával és végzetes szembefordulásával.
A fogalom definiál, az pedig megragad és elmetsz. Az államot kiemeli az országból s lenyesi a csakis képben leírható teljességéről. Szétműti a szexust a szerelemtől, a jogot az erkölcstől, a tudást a bölcsességtől.
A fogalom azt mondja, amiről beszélünk, a kép azt mutatja, ami van.
A kép az igazság, a fogalom igaz próbál lenni – az én igazam a tiéddel szemben.
A fogalom lehet hasznos és ártalmas, a kép viszont egyszerűen van és kész.
A fogalom ellenfogalommal feszül össze, a kép önmagában nyugszik. A definíció javítható, tehát fejlődik; megdönthető, tehát megdöntendő; a kép az, ami. Nincs nála se jobb, se rosszabb, se szebb: a Szeptember végén nem szebb, sőt nem is értékesebb annál a képnél, amely Kiss Máriában él a nagyanyja bableveséről.
A harmadik nyelv se nem szó, se nem kép. Információ: a Dolgok zöreje.
Információ az, ami pénzt hoz a konyhára – semmi köze az Igazsághoz, vagy bárki igazához.
Az infó a csandalanyelv alapegysége.
A fölrobbant társadalom = információrobbanás.
 

2011-07-31 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.