Hunfalvy Pál nyelvstratégiája

 

Lezajlott megint egy Czuczor-Fogarasi emlékkonferencia, talán már a tízedik. Ezúttal a Magyar Nyelvstratégiai Intézet szervezésében, ennélfogva nem is „hozott semmit a konyhára”, hogy Finály Henrik nyelvtudósunknak a Hunfalvy Pálhoz intézett keserű leveléből idézzek. Ebben a Kolozsvárott tanító professzor panaszolta, hogy még mindig „nincs rendes nyelvtanunk.”
„Rég az ideje, hogy tanári pályám kezdetén azt írtam volt Hunfalvy Pálnak: „szép, szép az urak nyelvészkedése, de az Istenért, fogjanak már egyszer olyan nyelvészkedéshez is, a mely hoz valamit a konyhára. Ide tova harminczkét év telt el azóta, és ma is csak ott állunk. Vaskos köteteket írunk – már mint én, nem – arról, hogy melyik nyelvekkel rokon a mi magyar nyelvünk; nyelvtanokban és szótárakban ismertetjük a finn, ugor, mandzsu, csuvasz, török, tatár s még nem tudom miféle más rokon vagy rokonnak állított nyelveket és sajátságaikat. (…) Egészben még is csak ott vagyunk ma is, hogy a ki magyarul ír, soha se bizonyos benne, hogy a nyelvtani idomokat helyesen alkotta, helyes értelemben alkalmazta, mondatait helyesen szerkesztette-e, vagy sem.
E sajnos állapotnak az az oka, hogy nyelvtanunk változtathatatlan alaptörvényei még nincsenek megállapítva, és ennek következtében nincs nyelvtanunk, mely kétségbevonhatatlan tekintélyével útba igazíthatna.
… Még szomorúbb az a kép, a melyet az iskoláinkban széltiben használt nyelvtanok és nyelvgyakorló könyvek nyújtanak. Mint ha éppenséggel arra törekednének, hogy a magyar nyelvérzék utolsó csíráját is rendszeresen kiöljék a magyar gyermekből…” (1886)
Ennél is csüggesztőbb, hogy Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótárában már sok évtizeddel Finály levele előtt földerítette nyelvünk természetét és ebből eredő jellegzetes működését. Az eredményt le is írták könyveikben! Gr. Teleki József: A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és szólásmódok által, (1816). Kresznerics Ferenc: Magyar szótár gyökerészettel és deákozattal (1830-31). Természetesen nyelvtankönyvek is születtek:Vörösmarty –az Akadémia kérésére – Német-magyar és Magyar-német nyelvtankönyvet készített németajkú polgáraink részére. (1832)
Fogarasi János: A magyar nyelv metaphysicája, vagy a betűknek eredeti jelentése. (1834) Ugyanő: Művelt magyar nyelvtan elemi része, 1843. Czuczor Gergely az Akadémia megbízásából szerkesztette A magyar nyelv rendszere c. alapvető nyelvtankönyvet (1846)
Tudósaink és tudós íróink tehát elemezték és megállapították „nyelvtanunk változtathatatlan alaptörvényeit” – más kérdés, hogy e tudás finoman szólva, jégre került.
Fogarasi János mutatta ki először magyar nyelvtanában, hogy a „hangsúly mindig a gyöktagra esik.” Ez nem formai, hanem szellemi elem: a lényeget hangsúlyozzuk, a gyökben lakó alapjelentést. Ezt a megállapítást igazolja, hogy a hangsúly időközben átcsúszott az igekötőre, mivel azt– a XIX. sz. első felének vége óta – egybeírjuk a szóval, és az mintegy magához ragadja annak értelmét. Pl. ül – átül.
Fogarasi II. törvénye rögzíti a mondathangsúlyt: mivel mondataink szórendje meglehetősen szabad, a lényeges szót az állítmány elé helyezzük. Ezért mondataink – a kérdő kivételével – szintén ereszkedő lejtésűek. Ez nem formális, szűken vett „nyelvtani” levezetés eredménye, hanem gondolati, ha úgy tetszik, észjárási, filozófiai elv.
Mit tegyünk, ha így van? Ha így beszél a vasi, a bácskai, a palóc meg a többi magyar? Ha mindnek bántja a fülét némely nyelvtársunk, köztük hivatásos beszélők: rádió és tévészereplők „éneklése”, midőn a szavakat össze-vissza csavargatva, olykor éppen a szóvégeket fölkunkorítva kínozzák anyanyelvünket?
A két Fogarasi-féle hangsúly-törvény általános érvényű: a lényeg, a legfontosabb közlendő uralkodik az eredeti magyar gondolkodásban és kultúrában, a néptáncban és népzenében, címzésben, névadásban, keltezésben. Száz éve még tananyag volt a két Fogarasi-törvény…
Miért maradt ki – nyelvünk működését meghatározó más fölfedezésekkel együtt? Miért készülnek olyan nyelvtankönyvek, amiknek tudománya zavaros és magyartalan?
A borotvaeszű Hunfalvy eleven hagyatéka szerint Magyarországon anyanyelvünk belső természetének vizsgálata tilos, mert érteni veszélyes. Csoda-e, ha nyelvtanunknak nincs köze nyelvünkhöz, ha azt kell tanítani róla, amit sem diák sem tanár nem ért, s ezért utál?
Finály professzor panasza 130 éve hervadatlan! Orvoslására jött létre a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, ámde küldetését megtagadta.

 


2016-10-28 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.