Adorján és Seborján

1. jelenet

Otthon. A család: a gyerekek és a fölnőttek mesét szövögetnek

 

ADORJÁN: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sárkány.

SEBORJÁN: Brekének hívták.

ADORJÁN: Természetesen hétfejű volt.

SEBORJÁN: És a középső feje volt az elnök! Figyelsz, Adorján? Mindig így tette-vette magát.

ADORJÁN: Mindegyiknek fejnek volt neve, Seborján. Mindnek. De most nem fontos. A lényeg, hogy a balszélső fújta a kénköves, vörös lángot.

SEBORJÁN: És sárkánynak hosszú farkat viselt mindehhez, négy lábat, pikkelypáncélt és 777 fogat – meg szárnyat is.

ADORJÁN: A szárnyát rettenetesen szégyellte, mert átsütött rajta a Nap, a Hold, de még a csillagok is.

KÍGYÓK: (sziszegve) Szoha szebbet, szédületesz, szoha szebbet!

BÉKÁK: Brekeke breke! Brekeke breke!

IPÓ: Magyarul: éljen Breke! Az összes többi szót elfelejtették.

SIMONÉVI: Mielőtt a Sárkány lett volna, lett a Tó. Mielőtt lett a Tó, lett a Tányértalpú Gólya, aki a fölhúzott lába tányérjából szokta csipegetni a csigát meg a békát a Tó partján. Az Egyik Partján lakozott a Nagyeszű Kecskemadár, úgy repült, mint valami papírrepülőgép. Hajszálra, ahogy Seborján papírrepülőgépei szoktak.

DZSUNGÁR: Szóval, mielőtt lett volna a Sárkány, a Tó, Tányértalpú Gólya és Nagyeszű Kecskemadár, már a világon kellett legyen Seborján. Őt viszont még elképzelni is lehetetlen Adorján, Simonévi és Píty-pity lovag és Czirinke Tap-tap és a híres Csiganusi Kácsa, no meg Dzsongáriai Dzsungár királykisasszony nélkül. Aki ugye én vagyok!

ADORJÁN: És a történet?

CZIRINKE: A történet úgy keletkezett, ahogy a többi. Ahogy az egész. Szóból.

SEBORJÁN: Mi lenne, ha mondjuk, mondjuk, például, elrabolná a sárkány a mi kis Dzsongáriai Dzsungárunkat.

DZSUNGÁR: Juj, éppen engem, Seborján?

SEBORJÁN: Te vagy a királykisasszony. A sárkányok királykisasszonyokat szoktak elrabolni.

CZIRINKE: Rabolászni.

SEBORJÁN: És Adorján Sebestyén meg én kiszabadítanánk.

ADORJÁN: Úgy van!

EDIKATI: Nem lesz unalmas?

KATIEDI: Vagy nevetséges?

SEBORJÁN: Melyik nem az?

EDIKATI: No, igen.

IPÓ: Kezdjük, mondjuk ott, hogy hollywoodi rajzfilm-rabszolgaságából Adorjánhoz és Seborjánhoz szökött Szilveszter kandúr. Éhesen, összetörten, megalázottan. Node pszt!

SEBORJÁN: Egyél kiscicám!

ADORJÁN: Igyál tejecskét!

DZSUNGÁR: Ülj az ölembe!

SEBORJÁN: Azért ajnározod, mert híres, mert színész.

SZILVESZTER: Én? Soha többé! Esküszöm, hogy felvevőgép elé többé nem állok.

ADORJÁN: Ezután mi leszel?

SZILVESZTER: Talán költő.

DZSUNGÁR: És megvédsz a sárkánytól? Sebestyén Adorján és Adorján Sebestyén azt akarja, hogy raboljon el a sárkány.

SEBORJÁN: Csak a mese kedvéért.

SZILVESZTER: Sárkánytól? Hogy védjelek meg? Én? Oké! Még többre is képes és kész vagyok. Például verset írok rólad.

(A zene egyre erősebb, dübörgőbb, viharosabb. A sárkányfejek hangja vegyül bele: kerítsd, csípd el! Ott szalad! Utána!)

DZSUNGÁR: Jaj, a sárkány! Segítség! Elrabol!

(A dübörgő zene lassan visszahalkul, a sárkányhangok elnémulnak)

 

2. jelenet.

A sárkánynál.

 

ELNÖK: Mostantól igazi királyi sárkány vagyok.

1.: Vagyunk, Elnök.

2.: Vagyok, vagy vagyunk, a mi esetünkben mindegy. Hét fej, de egy sárkány.

3.: Az a lényeg, hogy fogtunk végre magunknak egy királykisasszonykát.

4.: Mit csináljunk vele, megegyük?

5.: Poszka, hitványka!

DZSUNGÁR: Te vagy a hitvány, te fölpumpált sárbéka!

ELNÖK: Ostobák! A királykisasszonykákat a magyar sárkányok feleségül veszik!

3.: Ezt a rondaságot, akinek ilyen meleg keze van?

6.: Ilyen randa, sima bőre? Semmi pikkely, semmi ótvar?

4.: És csak egy feje? Hiszen ez torzszülött!

2.: Farka sincsen.

3.: És szárnya se, és lába is csak kettő! Ez nyomorék!

1.: Torzszülött!

6.: És milyen büdös! Nincs semmi halszaga!

ELNÖK: Kuss! Elég legyen. A mi királykisasszonykánk ilyen, így vesszük feleségül. Punktum!

DZSUNGÁR: Én sárkányné soha nem leszek!

ELNÖK: Dehogynem, boldogan. Hunyd be a szemed!

      Abrakadabra

      mákot a babra

      lángot a habra

      sziklát homokra

      tetőt toronyra

      hidat, lobogót

      rúdra lobogót!

      Épüljön kastély

      tó szigetére

      arám örömére,

      Hopp!

FEJEK MIND: Hopp! Hopp! Nahát! Ez ám a csoda, ez a varázslat! Aranyos kastély, gyöngyházpalota!

ELNÖK: Na, mit szólsz hozzá, királykisasszonykám?

DZSUNGÁR: Semmit. Ilyen kastélyt mindenki tud varázsolni. A macskám még különbet is.

Fejek karban: Még hogy a macskája!

ELNÖK: Holnap megtartjuk az esküvőt, és meghívjuk a macskádat is

DZSUNGÁR: Kit veszel el?

ELNÖK: Téged.

DZSUNGÁR: Engem? Azt sem tudod, hogy ki vagyok.

ELNÖK: Dehogynem!

DZSUNGÁR: Na jó, akkor mondd meg a nevem!

ELNÖK: Dzsongáriai Dzsungár Borci.

DZSUNGÁR: Bűvölni, varázsolgatni talán tudsz egy kicsit, de a nevemről fogalmad sincs! Jó kis mágus vagy te, hétfejű giliszta! Vedd tudomásul, hogy addig szóba se állok veled, amíg a nevemet meg nem mondod!

(zene)

 

3. jelenet

Tányértalpú Gólya országában

 

SEBORJÁN: (sír) Ó szegény kis Dzsongáriai Borci!

ADORJÁN:   (SÍR) Odalett a drága Csalafinta Durbincs!

SZILVESZTER (sír)   Dockár Borci hajh,

                                    Hová lett a vaj?

                                    Fényes tőle sárkány bajsza,

                                    Most lett neked jaj!

PÍTY-PITY: Ne bőgjetek, mert kiég a biztosíték! Majd én kiszabadítom a húgocskánkat!

SEBORJÁN: Hogyan Píty-pity?

PÍTY-PITY: Nem mindegy? Lovagi becs' szavamra.

ADORJÁN: Ha három nap egy esztendő, már öt negyvenheted esztendeje sínylődik Breke sárkány rabságában.

SZILVESZTER: Ezt számítsd ki az okos Comondoroddal!

PÍTY-PITY: Én az egész sárkányt fogom nem ki, hanem szétszámítani! Elosztom héttel, kivonom belőle a lelkét, gyököt vonok a fogaiból! Meglássátok!

(Elvágtat. A zene viharossá fokozódik.)

 

4. jelenet

A sárkánynál.

 

FEJEK: (Egyszerre) Megvagy Píty-pity! Bejöttél a mi utcánkba! Most megcsíptünk, sógor! Karcerba vele a lakodalomig!

ELNÖK: Elfogtuk a bátyádat, a híres-nevezetes Píty-pity lovagot királykisasszonykám, a Comondor számítógépével együtt!

FEJEK: (kórusban kacagnak)

DZSUNGÁR: Azonnal engedd el, te hétből sodort vízihernyó!

ELNÖK: Itt tartjuk a sógort az esküvőig, hiszen a feleségem leszel, Dzsongáriai Dzsungár Borci Csalafinta Durbincs Pockár Dockár Borci! Hahaha!

FEJEK: (kórusban kacagnak)

ELNÖK: Most már tudom a neved!

DZSUNGÁR: A felét se, te emeletes varangy!

ELNÖK: No megállj csak, megállj! Ha ezer neved van, akkor is kinyomozom mindet!

(vad, majd halkuló zene, a sárkány elmegy)

DZSUNGÁR: (föntről, messziről, üres téren át) Píty-pity? Tényleg elfogott a sárkány? Píty-pity bátyám!

PÍTY-PITY: (messzi mélységből) Ugyan, csak a pincébe csukott! De te ne félj, legyőzöm!

DZSUNGÁR: Hogyan Píty-pity?

PÍTY-PITY: Számítógépem működik, a sárkányaprító programot lefuttatom.

DZSUNGÁR: És ha lefutott?

PÍTY-PITY: Akkor győzök.

DZSUNGÁR: Mi lesz, ha Breke valahogy nem vesz majd tudomást a te sárkányaprító programodról?

PÍTY-PITY: Te csak ne akadékoskodj, Dzsungi. Készülj a menekülésre, a többit bízd ide!

(zene, Tányértalpú Gólya érkezik, kopácsolás)

TÁNYÉRTALPÚ: Itt vagy kicsi Dzsungi lányom?

DZSUNGÁR: Te vagy az, Tányértalpú apó?

TÁNYÉRTALPÚ: Én vagyok, ne félj! Az ablak rácsát csőrömmel kivájom.

DZSUNGÁR: Jaj, a sárkány meglát, meghallja a kopogást!

TÁNYÉRTALPÚ: Sietek! Rögtön készen vagyok.

FEJEK: (kacagókórus)

ELNÖK: Nehogy ugorj királykisasszonykám!

1: Fújjad ezt a vén frakkos gólyát!

2: Pörkölj neki oda!

3: Tüzes orkánt eresztünk rá!

FEJEK: (kacagó kórus, szélvihar)

TÁNYÉRTALPÚ: Jaj, elsodor, elsodor!

ELNÖK: Leszel a feleségem, Dzsongáriai Dzsungár Borci Csalafinta Durbincs Pockár Dockár Félpárcsirke Borjantó?

DZSUNGÁR: Soha, te hét zsák iszap!

 

5. jelenet

Tányértalpú Gólya országa

 

TÁNYÉRTALPÚ: Itten egyedül csak a híres Sárkányölő Hápi segíthet.

SEBORJÁN: De hol találjuk a rettenthetetlen Kácsát?

ADORJÁN: Örökkétig a felhőkben gyalogol.

CZIRINKE: Bízzátok ide! Éppen végeztem a mai napra rendelt 4.777 mellsőfekvőtámaszommal. Szevasztok! (kifelé menet földönt széket, odébb löki a zongorát, nekimegy az ajtónak)

SZILVESZTER: Még hogy Czirinke? Azt se tudja, hogy hol keresse a kicsi Sárkányölő Kácsát!

TÁNYÉRTALPÚ: Valószínűleg azért fogja megtalálni.

CZIRINKE: Ha hülyének néztek, akkor el se indulok!

TÁNYÉRTALPÚ: Ugyan! Senki se néz téged hülyének.

ADORJÁN: Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy amit a fejedre tettél, az a nagymama szitája.

CZIRINKE: Ezer bocs. Tényleg milyen ööö, süsü vagyok.

SEBORJÁN: Most pedig a Bill bácsi pilótasitykáját vetted föl.

CZIRINKE: Mi nem tetszik neked Bill bácsi pilótasitykáján?

SEBORJÁN: Nekem úgy tetszik, ahogy van.

CZIRINKE: Kötözködtök, örökké kötözködtök velem!

SZILVESZTER: Hoppá!

CZIRINKE: Hé, te macska, vagy hogy hívnak! Szállsz le a fejemről!

SZILVESZTER: Nyugalom, barátocskám!

CZIRINKE: Legalább a körmödet húzd vissza. Még a bőrön keresztül is szúrsz. No, erre gondoltam én, amikor Bill bátyó pilótasitykáját választottam.

SZILVESZTER: Arra bezzeg nem gondoltál, hogy ekkora, egy ilyen korszakalkotó, egy ilyen világrengető vállalkozásba nem foghatsz egyedül.

CZIRINKE: Én semmiféle macskát nem akarok magammal vinni.

SZILVESZTER: Megáll az ész! Idesüss, Czirinke! Jobban jársz, ha most, rögtön megtudod, hogy az én részvételem úgyszólván fontosabb a tiednél. Mert ugye vagy megtalálod Rettenetes Hápogit, vagy nem. Ötven százalék esély ide, ötven oda.

CZIRINKE: Több, mint gyanús ez az örökös fifti-fifti. Hogy mindig épp ötven százalék itt, épp ötven százalék ott. Ebben sunnyog Szilveszter, az a megengedhetetlen engedékenység, amiről beszéltél. Hogy a dolgok hipp-hopp kettéesnek, két hajszálra egyforma darabra, önként és dalolva. Szerinted nincs itt valami svindli?

SZILVESZTER: Most ne vitatkozzunk, majd eljön az ideje. Nézd, ha nem találod meg Hápi Kácsát…

CZIRINKE: Épp a lényegnél tartottunk! Mert annak, hogy nem találom meg Hápit, annak legföljebb tíz százalék az esélye. Annak pedig, hogy megtalálom, száztíz. Így kerek, nem? Mit szóltok ehhez kicsik?

SEBORJÁN: Amerika, tiszta Amerika.

ADORJÁN: Tudod mit? Mi is veled tartunk.

CZIRINKE: Auuú! A fal adja a másikat. Mindig én vagyok az áldozat!

SZILVESZTER: Nemcsak Amerika. A régi görögök is vitték Trója alá Homéroszt. Nélküle az egész háború fabatkát sem ért volna.

(zene: induló)

 

6. jelenet

Útközben, menetelés.

 

ÁFONYA: Forduljatok vissza. Erre Sárkányölő Hápit úgysem találhatjátok meg. Őhozzá nem juthat el senki emberfia!

CZIRINKE: Miért ne?

SEBORJÁN: Minekünk testvérünk.

ADORJÁN: Édes nővérünk.

ÁFONYA: Mit számít? Látjátok azt az égigérő Jéghegyet? Az nem kérdezi, kinek az ija-fija vagytok, elétek áll. Azért ér az égig, azért van jégből, hogy ne lehessen átmászni rajta.

HÉFONYA: (teli szájjal) De ha mégis sikerülne, ami lehetetlen, akkor kerülnétek igazi pácba! Nyakig! És még kicsit mélyebben. A túlsó oldalon rátok fog lesni a Belső Sötétség! Brrr! Ki fogtok purrrcanni a rémülettől! Pukk!

RÁFONYA: De ha mégis, ha teljesen szabálytalanul két csoda történne veletek, ami ugye abszolajte kizárt, és valamiképpen mégis átvergődnétek a Belső Sötétségen, tudjátok mi vár rátok, cicákok? Haha! A Fölnőttek Országa! Hihihií!

CZIRINKE: Na és?

RÁFONYA: Majd lesz neked ott na és, te cicákpacák! Vésd az eszedbe eltompult macskahordozó, hogy a Fölnőttek Országán kizárólag fölnőttek utazhatnak keresztül. Ott már a csecsemőkből kiirtják a gyereket!

HÉFONYA: A babakocsikban bajuszos bácsik búslakodnak, hihi!

CZIRINKE: Na és? Hol itt a na és?

RÁFONYA: Ott lappang a na és, te macskajancsi, hogy meg van írva minden bogár futásában, minden levél erezetében, hogy Sárkányölő Hápi Kacsát kizárólag gyerek találhatja meg.

ÁFONYA: Ha gyerek maradsz, nem jutsz át, ha fölnőtt leszel, nem találod meg!

(Manók gúnykacaja)

SEBORJÁN: Kösz az útbaigazítást!

ADORJÁN: Isten veletek, manók!

 

7. jelenet

A jéghegy. (Műanyag szalagok és fóliák dzsungele?) Zene: hideg üveghangok

 

ADORJÁN: Hú huhuhú! Ez ám hideg!

SZILVESZTER: Fölfuthatnék rajta.

ADORJÁN: Ha tudnál.

SEBORJÁN: Csákány kellene.

ADORJÁN: Tányértalpú gólya apó! Ha ő itt volna! Lengene erre-arra, s átröpülné.

CZIRINKE: Egyet se féljetek, amíg engem láttok! Majd adok én ennek a Jéghegynek sötétséget!

SEBORJÁN: A Jéghegy nem annyira sötét, inkább síkos, Czirinke!

SZILVESZTER: Azaunyauút! Czirinke, meg ne szakadj! Ne menj a hegynek, elcsúszol!

SEBORJÁN: Utána!

SZILVESZTER: Előre! Na mit mondtam?

ADORJÁN: Olvad, gyönyörű kristály-alagút!

SEBORJÁN: Gyémántcsarnok patakkal!

SZILVESZTER: Fantasztikusan erősek vagyunk!

ADORJÁN: Mi vagyunk a legerősebbek!

SEBORJÁN: Legyőzzük a Jéghegyet!

SZILVESZTER: Mi értelme van annak a nagy kőnek a nyakadban, Czirinke?

ADORJÁN: Miért kéne, hogy értelme legyen?

SZILVESZTER: Hát hogy csak úgy cipeli.

ADORJÁN: Bennünket is csak úgy cipel, nem?

SZILVESZTER: Látod, hogy csalinkázik össze-vissza? Elfáradtál, Czirinke?

CZIRINKE: Én? Soha! Tízszer ekkora követ is elbírnék, és százszor ekkora jéghegyen is keresztül bírnék vágni. Ha fázik a lábad, Szilveszter, nyugodtan fölugorhatsz a fejemre. Egy kicsit majd magasabbra tartom a sziklát. (Czirinke elesik a sziklával, zenebona, csörömpölés, jajgatás.)

SZILVESZTER: Segítség!

ADORJÁN: Megvagytok?

SEBORJÁN: Én meg. Nektek se esett bajotok?

ADORJÁN: Nyomd a válladdal a sziklát Seborján, mert agyonprésel mindannyiónkat!

SEBORJÁN: Tartom, Adorján! Nézzétek! A jégcsapok! Mint a dárdák! Hogy nyomulnak a jégcsapok!

CZIRINKE: Segítség! Segítség! Idefagyok!

ADORJÁN: Alábújok és emelem.

SEBORJÁN: Tarts ki, Czirinke!

ADORJÁN: Nyomás! Megmozdult!

CZIRINKE: Kösz, kicsik.

ADORJÁN: Nyomjuk, ne örüljünk előre!

SEBORJÁN: Megtorpantak! Nem nyomulnak tovább a jégcsapok.

CZIRINKE: Kemények vagytok kicsik.

(Czirinke föláll, újra magasba emeli a követ a két kicsi segítségével. A jégcsapok zengve összetörnek, szétnyílik az út.)

ADORJÁN: Oda, Seborján!

SEBORJÁN: Szétporlik a jégcsaperdő.

ADORJÁN: Hatalmas vagy Czirinke!

CZIRINKE: Ti voltatok nagyok, kicsik. Nélkületek mind odafagytunk volna.

(zene csendülés, a Jéghegy széthasad)

SZILVESZTER: Nahát!

SEBORJÁN: Nézzétek!

SZILVESZTER: Micsoda táj! Micsoda napsütés! És micsoda meleg! Na mit megmondtam? Na hová hoztalak benneteket?

 

8.jelenet

Breke palotája. Sárkányzene, messzi balról az Elnök hangja

 

ELNÖK: Mit lépsz királykisasszonyka, ha én azt mondom neked, hogy Dzsongáriai Dzsungár Borci Csalafinta Durbincs Pockár Dockár Félpárcsirke Dorci Borjantó Jami Jamieson?

DZSUNGÁR: Nevetek. Haha! Ha te nekem azt mondod, hogy Dzsongáriai Dzsungár Borci Csalafinta Durbincs Pockár Dockár Félpárcsirke Dorci Borjantó Jami Jamieson, akkor visszakérdezek: hol marad a Majomka Borcogó? És még mindig nem tartasz a bérma-nevemnél sem, te elrontott ötujjas kesztyű.

(Sárkányzene elhalkul)

 

9.jelenet

A Belső Sötétség országa. Vidám zene, madárcsicsergés

 

SZILVESZTER: No, tátsátok el a szátokat! Finom helyre hoztalak benneteket, mi? Hazudtak a manók, nincs Belső Sötétség.

ADORJÁN: Éljen! Éljenek a fülemülék és a rigók!

SEBORJÁN: Nézzétek, micsoda körtefák!

ADORJÁN: És mennyi szamóca! Ezek egyszerre érnek!

CZIRINKE: Semmi ahhoz képest, hogy legyőztem a jéghegyet.

(a madárdal hirtelen elhalkul)

SZILVESZTER: És én?

ADORJÁN: Én vettem először észre a bajt.

SEBORJÁN: Én voltam a legerősebb.

ADORJÁN: Én voltam a legügyesebb.

SZILVESZTER: Én tán kutya vagyok?

SEBORJÁN: Én nyomtam a vállammal.

ADORJÁN: Én bújtam a szikla alá.

SZILVESZTER: Mert féltél. Egyedül én nem féltem közületek.

CZIRINKE: És vajon ki emelte föl újra a követ? Talán nem én?

ADORJÁN: Nélkülem odafagyott volna.

SEBORJÁN: Énnélkülem.

CZIRINKE: Azt kérdeztem, hogy ki emelte föl a követ végül?

SZILVESZTER: És vajon ki ejtette el?

CZIRINKE: Mert a fejemre ugrottál.

SZILVESZTER: Azt mondtad, hogy elbírsz.

CZIRINKE: El is bírlak.

SZILVESZTER: Elhiszem, tedd le a követ.

CZIRINKE: Egész elfelejtettem.

(Ledobja a követ)

ADORJÁN: Alkonyodik.

SEBORJÁN: Az előbb úgy látszott, mintha reggel volna.

(ágak recsegnek, baglyok huhognak)

ADORJÁN: Mi lesz itt?

SZILVESZTER: Akkor mi, Szilveszter, a művészek és költők fejedelme, lovaggá ütünk téged!

A-S: Éljen!

SZILVESZTER: Legyen a neved ezentúl Jázmin Dzseff jéglovag!

A-S: Éljen! De mi mik leszünk? Mi is szeretnénk lovagok lenni.

ADORJÁN: Legalábbis én.

SEBORJÁN: Nekem is jár, nekem jár igazán!

CZIRINKE: Jaj Istenem!

(Mind a négyen egyszerre kiabálnak: micsoda sötétség! Leesett a Nap? Napfogyatkozás? Mi történt? Ti láttok valamit? Megvakultam?)

CZIRINKE: Mi történt? Hová kerültünk? Hallgassatok!

(csönd)

SZILVESZTER: Fogalmam sincs.

CZIRINKE: Emlékeztek a manóra? Ez a Belső Sötétség országa.

SEBORJÁN: Gyújtsunk villanyt!

SZILVESZTER: A fejedben?

ADORJÁN: A szívünkben?

CZIRINKE: A villany csak a külső sötétség ellen használ

SZILVESZTER: Mégis honnan jöhet ez a sötétség?

CZIRINKE: Belőlünk, pajtás.

SZILVESZTER: Gondolod?

CZIRINKE: Megmondta a manó.

SZILVESZTER: És nincs ellene orvosság?

CZIRINKE: Jaj, Istenem, Istenem, miért is akartam én lovag lenni?

SZILVESZTER: Amiatt?

SEBORJÁN: Azt hazudtam, hogy én vagyok a legerősebb.

ADORJÁN: Én meg a legügyesebb.

SZILVESZTER: Az a kis nagyszájúság? Az a pici kis gőg? Végül is köztetek… én… azt hittem… mondhatom, mert hát ti nem vagytok se költők, se művészek, Amerikában sem jártatok, szóval azt hittem mondhatom, hogy én vagyok a király. Az ember ugye mondja, ami a szájára jön.

CZIRINKE: Ez az.

SZILVESZTER: Félek.

CZIRINKE: Én is.

ADORJÁN: Én nagyon félek.

SZILVESZTER: A költő bármennyire fél…

FEKETE HERCEG: (hangja jobbról balra, majd vissza átsüvít, hullámzik)

Megvagytok! Most megvagytok bitangok! Innét többé soha el nem menekültök! Hihihihiíí (zene)

 

l0. jelenet.

Sárkány átváltozik Holdas Lajos királyfivá

 

ELNÖK: (Udvarol a közönségnek)

Az én nevem Holdas Lajos, mint látjátok, és királyfi vagyok! Nem is voltam soha sárkány, és nincsen benne semmi ármány. Bőröm selymes, Meg lehet fogni, na! Nyugodtan. Simogassatok meg. Kívül-belül bárány vagyok, légynek se ártok. Sőt! Tartsátok ide a fejeteket! Érzitek? Áldást árasztok. Ugye nem ismertek senkit a világon, aki nálam, aranyosabb, jobb, tökéletesebb lenne?

 

(Holdas Lajos megérkezik Tányértalpú Gólya országába, diszkózene jön vele)

 

HOLDAS: Napnyugatról jöttem ide, Gólyaország közepibe, hej!

(Tánc. Diszkó, mulatság).

IPÓ: Kérdezhetek valamit, királyfi?

HOLDAS: Bátran, csak bátran, szép leányka!

IPÓ: Nem fogsz megsértődni?

HOLDAS: Én? Soha! Semmiért. Báránylelkű vagyok ugyanis.

IPÓ: Mondd, királyfi, miért van neked halszagod?

HOLDAS: Nekem? Még hogy nekem? Ó, halszagom? Vagy úgy! Nálunk nyugaton most ez a menő. Az ilyesmi. Akinek nincsen magától, az vehet a boltban izzadságszag-sprét, lábszag- sprét, halszag-sprét, záptojásszag-permetet.

TÁNYÉRTALPÚ: (dünnyög) A halpiacon.

EDIKATI: Csodálatos! És nem túl drága?

HOLDAS: Drága, de mit számít!?

KATIEDI: Edikati ne légy buta, attól jó, hogy drága!

EDIKATI: Tökre nagy! Én mindig megőrültem a halszagért. A legbaróbb szag a világon. Fantasztikus lehet nálatok királyfi! Napnyugaton minden olyan bámulatos, olyan tökéletes!

TÁNYÉRTALPÚ: Még a hiba is.

HOLDAS: Most tagadjam?

IPÓ: Egyél inkább egy kis túrós rétest. Épp vacsorázni készültünk – Czirinke kedvenc réteséből.

EDIKATI: Úgy van, tarts velünk, és maradj nálunk!

KATIEDI: Legyél a vidámságunk, úgyis olyan bánatosak vagyunk.

HOLDAS: Mi bajotok?

EDIKATI: Elrabolták a kishúgunkat, ugye, Katiedi?

KATIEDI: Bizony, a sárkány, a hétfejű.

IPÓ: Elfogta már Píty-pity lovag bátyánkat is.

HOLDAS: Veszélyes dolog egy sárkánnyal kukoricázni.

TÁNYÉRTALPÚ: Te se mernél kikezdeni vele?

HOLDAS: Attól függ. Haha. Ha összeszedném magam, hehe. Ha egy kicsit fölszívnám magam, hihi.

IPÓ: Itt csak Hápi Kacsa nővérünk segíthet.

HOLDAS: Kicsoda?

EDIKATI: Hápi Kácsa. Titkos nevén Csiganusi, a hétmérföldes sárkányölő.

HOLDAS: Sárkányölő? Sárkányölő Kacsa?

IPÓ: Már elindult érte Czirinke Tap-tap Adorjánnal és Seborjánnal.

TÁNYÉRTALPÚ: Meg Szilveszter kandúrral.

IPÓ: Hápi ugyanis olyan gyors, hogy szinte soha sincs sehol. Ezért rendkívül nehéz megtalálni.

HOLDAS: (nevet) Jaj, csak szét ne repedjek! Gondoljátok, hogy létezik olyan kacsa, amelyik elbír egy sárkánnyal?

TÁNYÉRTALPÚ: Ő nem közönséges kacsa.

HOLDAS: Talán huszonnégy fejű? Ha ezerfejű volna, akkor is csak kacsa maradna, s hogyan mérkőzhetne a világhírű, tengervakaró, hegydöngető Brekével?

TÁNYÉRTALPÚ: Ilyen jól ismered?

HOLDAS: Jobban, mint gondolod.

TÁNYÉRTALPÚ: Talán a barátod?

HOLDAS: A barátom? Haha! A csodálatos, a győzhetetlen, a gyönyörűséges vízikirály? Ugyan. Dehogy. Az ellenségem. Nekem minden sárkány halálos ellenségem. Tudjátok meg, azért utazom, hogy ráncba szedjem a világ sárkányait, kiirtsam őket, vagy legalább leszoktassam őket a leányrablásról.

KATIEDI: Tökre nagy.

EDIKATI: Nemcsak gyönyörű, hős is.

HOLDAS: Bizony kislányok, ha ez az én damaszkuszi acélból vert, körmöci arannyal futtatott kardom beszélni tudna, elmondaná nektek, hogy hány és hány hétfejű, meg tizenkettő és huszonnégy fejű sárkányt tanított móresre.

EDIKATI: Micsoda vitéz!

KATIEDI: Szabadítsd ki a húgocskánkat!

HOLDAS: Megpróbálhatom, esetleg a kedvetekért. Hogy hívják?

TÁNYÉRTALPÚ: Minek azt neked tudni?

HOLDAS: Anélkül azt se tudom, hogy kit keressek.

TÁNYÉRTALPÚ: Breke sárkányt keresd, a gyönyörűséges vízikirályt, ahogy nevezted.

HOLDAS: Node ha megtaláltam, ha legyőztem, mert le fogom győzni, esküszöm a kardomra, nos utána? Kiabáljak a hétszázhetvenhét szobás sárkánypalotában hetvenhét esztendeig bolyogva, hogy izéke, hol vagy? No, ezt nem kívánjátok, ugye, Edikati?

EDIKATI: Persze, hogy nem. Ne akadékoskodj, Tányértalpú apó.

KATIEDI: Mi megmondjuk neked a nevét, bár nem lesz könnyű. Először is Dzsongáriai Dzsungár…

EDIKATI: Aztán Borci…

KATIEDI: Csalafinta Pockár, Durbincs…

EDIKATI: és Dockár…

HOLDAS: Mintha már hallottam volna. Folytassátok!

KATIEDI: Félpárcsirke

EDIKATI: Valamint Dorci

KATIEDI: Borjantó

EDIKATI: Jami Jamieson

KATIEDI: Majomka

EDIKATI: Lóarcú Pihe.

HOLDAS: Tovább, tovább!

EDIKATI: Hámosi.

KATIEDI: Hám.

IPÓ: Brekekeke Breke.

HOLDAS: Köszönöm népem, köszönöm. (Integet ELNÖK:ként) Pardon! Hoppá! Hol is tartottunk?

TÁNYÉRTALPÚ: Mára elég lesz, kislányok. Vendégünk elfáradt. Mi is. Holnap is lesz nap, majd folytatjuk. Addig pedig irány a tollasbál! Jóéjszakát

EDIKATI: Jóéjszakát!

HOLDAS: Szép álmokat kislányok.

KATIEDI: Gyere királyfi, megmutatjuk a szobádat!

(Holdas Lajos, Edikati és Katiedi el)

IPÓ: Miféle szerzet lehet ez a Holdas Lajos királyfi, Tányértalpú gólya-apó?

TÁNYÉRTALPÚ: Sejtelmem sincs. Lehel, hogy Holdas, lehet, hogy Lajos, de hogy a királyfiságot először próbálja, arra mérget veszek.

IPÓ: Nem kellett volna kidobni?

TÁNYÉRTALPÚ: Egy vendéget?

 

11. jelenet

A Belső Sötétség országa, kísérteties éjszakai zene.

 

FEKETE HERCEG: Hihhihí! (nevetése többirányból hallatszik egyszerre s viszhangok kísérik) Hogy ityeg a fityeg, rabocskáim? Hihi Féltek már egy pirinyót? Úgy gyönyörű! Most szépen tönkre teszlek benneteket. Végzek veletek! Hihihi!

CZIRINKE: Akárki legyél is te visszhangzó kutya, nem ijedünk meg tőled!

FEKETE HERCEG: Kutya? Így szólítod tulajdon Fekete Hercegedet? A saját félelmedet? A fenséges félelmedet?

SZILVESZTER: Én nem merek nem félni, Czirinke.

FEKETE HERCEG: Na, végre egy okos hang.

SZILVESZTER: Nem kéne beszélni vele? Szót érteni? Megkérdezni, hogy mi a problémája? Csak megegyezhetnénk vele valahogy.

FEKETE HERCEG: Ez már döfi! Szeretem, ha szót értenek velem. Mert lehet. Én különben is jóságos vagyok. Foglyaimat nem szokásom éheztetni, korbácsolni, kalodába ültetni, deresre húzni. Megvan nekik a maguk baja! Engedjétek szabadon őket hű szolgáim, tövisek, bogáncsok, farkasfogak, százfogú ragadáncsok! Fussanak! Hihí! Hadd ugráljanak, iszkoljanak és szökjenek. Hadd higgyék, hogy szabad az út. Hihí!

ADORJÁN: Szaladjunk, Czirinke!

FEKETE HERCEG: Nosza! Ezer sipirc és iszkiri! Hihí!

SZILVESZTER: Még ilyen sötétet, hogy én se látok.

CZIRINKE: Kapaszkodjatok belém!

SEBORJÁN: Vegyél föl Czirinke. Amikor én olyan nagy voltam mint te, és te olyan kicsi voltál mint én, én is mindig fölkaptalak.

CZIRINKE: Gyere.

FEKETE HERCEG: Na? Most merre? Hová?

ADORJÁN: Kapjál föl engem is!

CZIRINKE: Ugorj a karomra!

FEKETE HERCEG: Nem volna jobb visszafordulni?

SZILVESZTER: Jó ötlet. Forduljunk Czirinke! Addig is engedj föl a pilótasitykádra.

FEKETE HERCEG: Okos cica, zseni cica. Térjetek észhez, menjetek szépen haza. Legyetek okosabbak, legalább olyan okosak, mint a macskátok. Otthon várnak benneteket túrós rétessel, kedvességgel. Minek itt bóklászni, a fekete semmiben? Odahaza süt a nap, a parton forró a homok, lubickolhatnátok Breke öcsém langyos tavában. No? Visszavezesselek benneteket?

SZILVESZTER: Otthon, ott a helyünk, otthon!

SEBORJÁN: Tovább kell mennünk, nem hagyhatjuk Dzsungit. Mi találtuk ki a sárkányt, mi okoztuk a bajt.

FEKETE HERCEG: Mit csacsiskodtok? Nincsen semmi baj, s ha volna is nem a tiétek. És van más választásotok? A visszafordulás a menekülés útja…

SEBORJÁN: (magában) Ezt a Fekete Herceget is mi találtuk ki. Vagy meg?

CZIRINKE: Mi nem számoljuk a választásokat. Pattanj a sitykámra Szilveszter!

FEKETE HERCEG: És ugyan merre?

CZIRINKE: Jobb lábamat a bal után, balt a jobb után.

ADORJÁN: Nem érdekelsz bennünket huhogó.

SEBORJÁN: Szemernyit se!

FEKETE HERCEG: Hihihí! Sose juttok el ahhoz az állítólagos Sárkányölő Kacsához. Az a kacsa nincs. Ostobák vagytok. Olyan kacsa nem is létezhet, aki le tudna győzni egy hétfejű sárkányt. A földkerekség összes kacsája se bír el Brekével. Hihihí! Ő mindnél erősebb.

CZIRINKE: Éppen ezért fogja majd elintézni. Bal, bal, bal jobb bal.

(szél süvít, ágak törnek, ég zeng)

FEKETE HERCEG: Magatokra vessetek! (elsüvít)

CZIRINKE: Bal, bal, bal jobb bal, bal, bal, bal jobb bal. (talpal, cipeli Szilvesztert és az öccseit)

SZILVESZTER: Meddig megyünk még?

CZIRINKE: Bal, bal, bal jobb bal.

ADORJÁN: Galamböltönyt kellett volna hozni magunkkal. Fölvennénk, és sutty, elröpülnénk.

SZILVESZTER: Hova?

ADORJÁN: Valami biztos helyre.

CZIRINKE: Innét sehová se lehet elröpülni. Bal, bal, bal jobb bal. Ítéletnapig csapkodhatsz a szárnyaddal, akkor is helyben maradsz. Ez ugyanis a Belső Sötétség.

SZILVESZTER: Idefigyelj, te gőzész! Elárulnád, hogyha a Belső Sötétségből kirepülni se lehet, akkor miként lehet kigyalogolni belőle?

CZIRINKE: Elárulhatom. Bal, bal, bal jobb bal.

SEBORJÁN: A megoldás egyszerű, nekünk kell kivilágosodnunk.

SZILVESZTER: Hallod Czirinke? Seborján legalább olyan okos, mint te. Csak el ne durranjon a fejetek. És hogyan képzeled azt a kivilágosodást Seborján? Szaporán pislogunk, míg csillogni nem kezd a szemünk? Vagy pattogtatjuk a fülünket, hátha szikrát vet.

(Csönd, Czirinke gyalogol)

CZIRINKE: Szilveszter!

SZILVESZTER: Velem ne járassa a bolondját egy olyan gyerek, akire a saját esze is ráunt. Igaz-e Seborján?

SEBORJÁN: Igaz, Szilveszter.

SZILVESZTER: Na, mit mondtam? Valld be, hogy te vagy négyünk közül a legsötétebb.

SEBORJÁN: Bevallom.

SZILVESZTER: Igaz, hogy annyi eszed sincs, mint egy bükkmakknak?

SEBORJÁN: Igaz.

SZILVESZTER: Buta vagy?

SEBORJÁN: Buta vagyok, hülye és tökkelütött.

ADORJÁN: Odanézzetek! Nahát!

CZIRINKE: Hová? Fantasztikus!

ADORJÁN: Hogy csinálod ezt Seborján?

SEBORJÁN: Sehogy.

CZIRINKE: Nahát. Fantasztikus, fantasztikus!

SZILVESZTER: Uram Atyám! (leesik Czirinke fejéről) Te világítasz Seborján?

ADORJÁN: A szíve.

SEBORJÁN: Ugyan!

SZILVESZTER: Ezt te csinálod?


0000-00-00 00:00:00 - Vissza


 
© 2009 CzSimon Bt.