Érdemjegy

A 2006-os választás első fordulója utáni hűvös, esős napon, a Szépasszony ablakába szórt napraforgót megrohanták a verebek. Egész télen csak a meggyvágók, a cinkék, a zöldikék, a csízek és hasonlók jártak oda ebédelni, a verebek mintha eltűntek volna, s most, mintegy varázsütésre, megjelentek.

- Még a 2002-es választás előtt történt, kezdte a Tanár úr az emlékezését. - Helyettesítettem az egyik érettségiző osztályban. Természetesen az ember ilyenkor nem feleltet a rendes tanár helyett, csak igyekszik valami komoly dologra fölhasználni a vesztébe szaladó időt.

- Ajajaj! - sóhajtotta Édeszájú Lóorvos, és kuglófjáról megkésett hófelhőként szállt el a porcukor.

- Nos, megkérdeztem a gyerekeket, hogy mennek-e szavazni? Ó igen, felelték, nagyon érdekli őket a dolog. Izgulnak. És kire adjátok a voksotokat? Egymás szavába vágva sorolták, hogy a Fideszre, emdéefre, miépre, miegyébre. Egyik fiú bekiáltotta: Én az emeszpére! Tényleg? Kérdeztem tőle. Tényleg. Biztosan? Biztosan. No, akkor hozd ki fiam az ellenőrződet, kapsz egy nagy egyeset, mert te semmit sem tanultál a történelemből!


0000-00-00 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.