Még egy ember
 
filmnovella
 
Játékfilm az 1944-45 délvidéki jugoszláv vérengzésről.
*
Történelmi háttér. A vérengzésnek semmi köze nem volt az ún. újvidéki Hideg napok barbár eseményeihez, melyeket a korabeli magyar országgyűlés is elítélt, kezdeményezve a felelősök megbüntetését, és a sértettek kárpótlását. Ez a politikai döntés példátlan a II. V. H. történetében, viszont kapcsolódik a „rácjárások” történetéhez.
Tito 1944. május 24-én írta alá a kezdeményezésére elkészített: Rendelet a katonai bíróságokról, valamint a katonai bíróságok szervezeti felépítése és hatásköre elnevezésű okmányt. Ebben meghatározta, kiket kell háborús bűnösnek és kiket népellenségnek tekinteni. A idézet a 13. szakaszból: „Háborús bűnösöknek tekintendők (…) a megszállók és az őket kiszolgáló hazaiak terrorapparátusának és fegyveres terrorista alakulatainak funkcionáriusai (…)” A 14-ikből: „A nép ellenségeinek tekintendők: (…) az ellenséget szolgáló más fegyveres alakulatok tagjai, (…); mindazok, akik bármilyen módon (...) az ellenséget szolgálják; mindazok, akik rákényszerítették a népet, hogy adja át fegyvereit a megszállóknak; mindazok, akik elárulták a népi harcot és szövetkeztek a megszállókkal; (…), mindazok, akik támogatták és támogatják a megszállókat;” Tehát bárki. Feladat: „a délszláv többség megteremtése Bácskában és Bánátban.”
20-40.000 közé teszik a minden eljárás nélkül lemészárolt magyarok számát. Sok svábot és horvátot is meggyilkoltak. Elsősorban papokat, értelmiségieket, iparosokat, gazdákat, tisztviselőket. A Bački Jarak-i haláltáborban az anyakönyvek szerint 1944. december 3. – 1946. április 15. közt összesen 6429 személy pusztult el a legembertelenebb körülmények között. Több tucat ilyen működött Jugoszlávia-szerte, a „fölszabadulás” után.
*
A Cz. család egyik tagja földet bérel ’44 tavaszán Csurogon. Mihály Csurog tanyavilágába költözik családjával, ahol a dobrovoljác szerbek szívesen adják bérbe földjeiket.
A család összegyűlik a csurogi tanyán, s úgy dönt, hogy ott helyezi el a család értékeit, mert jönnek az oroszok. Ez meg is történik.
*
Arcok: Ilona 6 éves, Mihály 9 éves, Teréz 15 éves, édesapjuk, Márton 35 éves, édesanyjuk, Rozál 32 éves, Imre, Teréz szerelme-udvarlója 20 éves, Kocsis, Parancsnok, Jegyző és mások.
*
Az oroszok tovarohannak, a német-magyar hadak elmenekültek. Nyomukban vonulnak bolgár és jugoszláv seregek, majd következnek a szerb partizánok irreguláris erői, melyek a magyar, sváb és horvát férfiak egy részét lemészárolja vádemelés és eljárás nélkül, a nőket és gyermekeket „lógerekbe” terelik.
*
Imre belép a Petőfi Brigádba.
*
A tanyát partizánok kifosztják, Mártont többedmagával a szemétgödörhöz terelik. Ütik, szögelik, fűrészelik, nyúzzák őket, majd a gödörbe lökik. „Mért nem ordítsz? Könyörögj az életedért, kurvamagyar!” Közben pálinkáznak, harmonikáznak, tamburáznak, táncolnak. Két partizán szakszerűen gyűjti az értékeket.
*
Két lóger alakul a Temerin melletti Járeken. Az egyikbe a környékbeli svábokat, a másikba a magyarokat gyűjtik. A lóger a falu egy-egy körülzárt kicsi része, tíz-tizenkét, szögesdróttal körülvett ház, ahol több száz asszonyt, öreget és gyermeket zsúfolnak össze, akik semmi élelmet nem kapnak sótlan kukoricakásán kívül. Mindegyikben naponta több tucat ember hal meg.
*
Kocsis szedi össze a holtakat, s viszi a temetőbe, ahol a föltört kriptákba dobálja a halottakat. Ha kripta megtelik, a lógerből asszonyok jönnek, földet kaparnak a tetemekre. Az egyik az őr figyelmét kijátszva, döglött galambot rejt a köténye zsebébe. A másik csipkebogyót tép a bokorról, ujját a tövis fölsérti.
*
Jegyző írja az anyakönyvbe: 1944 dec. 5. Theresa Bonner, élt 38 évet. Halál oka: végelgyengülés.
*
A magyar lógerben van Rozál, Mihály, Teréz és Ilona. Ilon kérdi édesanyját: „Miért nem küldött tegnap Jézuska ajándékot Mikulással?” „Lehet, hogy még ma megkérdezheted tőle.”
A lógerekben se élelem, se só. Néhányan fakérget rágcsálnak, mások az üres műtrágyás zsákot nyalják.
*
Mihály kiszökik az otthonukul szolgáló istálló trágyalefolyóján keresztül. A temetőn át Temerinbe lopózik, és bemászik az egyik ház kamrájába élelmet lopni. Elkapják. Kap egy pár pofont. Aztán kiderül, honnan jön. A család asztalhoz ülteti: nyolc gyerek! A házigazda a Kocsis. Maradék kukoricagölödint adnak neki enni. Falna. Lefogják. Ne, lassan!
A nagyobb gyerekek átmennek a szomszédba: ki cukrot hoz, mézet, szalonnát, kenyeret, kolbászt.
Sót, sót! – kéri Mihály.
Még az éjjel visszaszökik.
*
A kocsmában partizánok katolikus papot (Petrányi Ferenc) vernek. „Most kérd az Istent, hogy szabadítson meg!” A pap összeesik. A partizánok – férfiak és nők, köztük Marica – kólót táncolnak, közben fölmennek az asztalra, s onnan a papra ugranak.
Imre érkezik szerb katonatársaival. Kártyázik, nyer és fizet a többieknek. Mi lett ezzel a pappal? Kitapostuk a belét. Amikor eláznak, az írnoktól pecsétes üres parancsokat lop.
*
Kocsis alkuszik egy öregasszonnyal: Azonnal agyonlőnek, ha a gyerek megnyikkan! Kap egy pár gyűrűt.
*
A lóger istállójában lakó negyven ember osztozik a Mihály által hozott kevéske élelmen. Imádkoznak: Miatyánk. Mintha áldoznának, úgy kapnak Rozáltól egy falat kenyeret, rajta darabka hússal, a gyerekek kanálka mézet-cukrot és kézfejükre hintett nyalat sót!
*
Reggel Kocsis szedi a hullákat a házak elől. Egy asszony hosszúkás batyut dug neki, amit Kocsis az ülés alá rejt. Az asszony rendezi a holtakat a szekéren és suttog az ülés mögött. Csöndesen Marikám, egy szót se, amíg Péró bácsi ki nem vesz!
Mennek a temetőbe.
Az asszony halkan énekel a szekér mellett.
*
Jegyző ír az anyakönyvbe, már a második kötet telik be. Eldugja a szekrény alá, s új könyvet vesz elő. Ír.
*
Imre egy piacon tiszti rendfokozattal. Partizánok üzletelnek, Imre is. Nagy köteg pénz van nála. Kísérete egy szolgaféleség, aki mindenkitől érdeklődik Teréz és családja iránt.
*
Parancsnok jön, Imre széles öleléssel fogadja. Ezt találtam neked! Bőrtakaróból aranykelyhet vesz elő. A Parancsnok kedvtelve nézegeti. Egy öreg lép hozzájuk, szája tátva, mondana valamit, a Parancsnok, belelő a szájába. Imrének: Hogy meg ne fázzon a mandulája!
*
Este Kocsis átadja a csomagot a tegnapi öregasszonynak. Kislány van benne. Ómami! Jó voltam, szót fogadtam, bepisiltem, nagyon fáztam, de csöndben maradtam!
*
Partizánok vonulnak át a temetőn. Egy frissen behányt kripta földjéből kéz remeg elő. Partizánok énekelve el.
*
Éjjel. Kocsis elkapja az osonó Mihályt.
Hozzánk többet nem jöhetsz! És sehova nem mehetsz kétszer!
És ha föladnak a partizánoknak?
Kocsis vállat von. Tünés.
*
Imre másik kocsmában mulat. Délceg partizán nőt táncoltat. Maricát. Kártyázik, nyer, fizet mindenkinek. Elmegy a partizán nővel. Parancsnok föltartóztatja. Te nagyon magyarul táncolsz! Táncol kozákul is, grúzul is, mondja a nő, és a Parancsnokhoz bújna, de az eltolja. Imre: próbáld ki, nagyon jó. Ha akarod, altat, ha akarod, alszik.
*
Hajnalban a lógerben gyermek születik. Anyja meghal.
*
Reggel. Temető, a földből előbújt kéz már merev.
*
Jegyző ír az anyakönyvbe. III. Kötet. Parancsnok belép. Jegyző föláll. Maradj csak, körmölj rendesen. Hol tartasz? Ahol a halál. Parancsnok nevet, belenéz a könyvbe. 4816? Nagy gyilkos vagy te! Kitépi a teleírt lapokat. Akkor ne írjam tovább? Dehogynem! Neked ez a dolgod. Nekem meg ez. A kitépett lapokat a kályhába dobja. Mindenki végezze a munkáját pontosan, rendesen.
„Ne légy szeles./ Bár a munkádon más keres –/ dolgozni csak pontosan, szépen,/ ahogy a csillag megy az égen,/ úgy érdemes.”– folytatja Jegyző.
*
Mihály egy istállóban lapul a jászol alatt. Majd a tehénhez megy, simogatja, becézgeti, letérdel, tejet spriccel a szájába.
*
A lógerben Rozál és a gyerekek Mihályt keresik, de csak suttogva, titokban.
Kocsis szedi össze a holtakat. Köztük van az alsószoknyába csavart újszülött, halott anyja karjában. Együtt teszi föl őket a szekérre.
*
A temetőben a csecsemőt Kocsis belöki az ülés alá. Hazaviszi. A gyerek bőg. Miért hoztad el? Kié? Már a mienk. Mienk? Dunába vizet? Nem mindegy? Itt senkinek se tűnik föl.
A gyerekek örülnek a babának.
*
Reggel a lógerben Imre és a Parancsnok. Foglyok sorban. Ilona, Teréz és Rozál.
Imre: Ezek kellenek Rukavina tábornoknak. Miért? Tudom én? Az én dolgom tenni, nem tudni.
Parancsnok: gyertek ide. Ők hárman óvatosan előre lépnek.
Imre papírját nézi: Egy fiú is tartozik hozzájuk.
Teréz hátranyúl, megfogja egy kisfiú kezét.
Kifelé, mondja Parancsnok.
A három nő és a kisfiú kimegy. A kisfiú hátranézne, Teréz megrántja.
Mennek. Imre kérdezi: Ki ez a gyerek? Teréz: Még egy ember.Még egy ember
filmnovella
 
Játékfilm az 1944-45 délvidéki jugoszláv vérengzésről.
*
Történelmi háttér. A vérengzésnek semmi köze nem volt az ún. újvidéki Hideg napok barbár eseményeihez, melyeket a korabeli magyar országgyűlés is elítélt, kezdeményezve a felelősök megbüntetését, és a sértettek kárpótlását. Ez a politikai döntés példátlan a II. V. H. történetében, viszont kapcsolódik a „rácjárások” történetéhez.
Tito 1944. május 24-én írta alá a kezdeményezésére elkészített: Rendelet a katonai bíróságokról, valamint a katonai bíróságok szervezeti felépítése és hatásköre elnevezésű okmányt. Ebben meghatározta, kiket kell háborús bűnösnek és kiket népellenségnek tekinteni. A idézet a 13. szakaszból: „Háborús bűnösöknek tekintendők (…) a megszállók és az őket kiszolgáló hazaiak terrorapparátusának és fegyveres terrorista alakulatainak funkcionáriusai (…)” A 14-ikből: „A nép ellenségeinek tekintendők: (…) az ellenséget szolgáló más fegyveres alakulatok tagjai, (…); mindazok, akik bármilyen módon (...) az ellenséget szolgálják; mindazok, akik rákényszerítették a népet, hogy adja át fegyvereit a megszállóknak; mindazok, akik elárulták a népi harcot és szövetkeztek a megszállókkal; (…), mindazok, akik támogatták és támogatják a megszállókat;” Tehát bárki. Feladat: „a délszláv többség megteremtése Bácskában és Bánátban.”
20-40.000 közé teszik a minden eljárás nélkül lemészárolt magyarok számát. Sok svábot és horvátot is meggyilkoltak. Elsősorban papokat, értelmiségieket, iparosokat, gazdákat, tisztviselőket. A Bački Jarak-i haláltáborban az anyakönyvek szerint 1944. december 3. – 1946. április 15. közt összesen 6429 személy pusztult el a legembertelenebb körülmények között. Több tucat ilyen működött Jugoszlávia-szerte, a „fölszabadulás” után.
*
A Cz. család egyik tagja földet bérel ’44 tavaszán Csurogon. Mihály Csurog tanyavilágába költözik családjával, ahol a dobrovoljác szerbek szívesen adják bérbe földjeiket.
A család összegyűlik a csurogi tanyán, s úgy dönt, hogy ott helyezi el a család értékeit, mert jönnek az oroszok. Ez meg is történik.
*
Arcok: Ilona 6 éves, Mihály 9 éves, Teréz 15 éves, édesapjuk, Márton 35 éves, édesanyjuk, Rozál 32 éves, Imre, Teréz szerelme-udvarlója 20 éves, Kocsis, Parancsnok, Jegyző és mások.
*
Az oroszok tovarohannak, a német-magyar hadak elmenekültek. Nyomukban vonulnak bolgár és jugoszláv seregek, majd következnek a szerb partizánok irreguláris erői, melyek a magyar, sváb és horvát férfiak egy részét lemészárolja vádemelés és eljárás nélkül, a nőket és gyermekeket „lógerekbe” terelik.
*
Imre belép a Petőfi Brigádba.
*
A tanyát partizánok kifosztják, Mártont többedmagával a szemétgödörhöz terelik. Ütik, szögelik, fűrészelik, nyúzzák őket, majd a gödörbe lökik. „Mért nem ordítsz? Könyörögj az életedért, kurvamagyar!” Közben pálinkáznak, harmonikáznak, tamburáznak, táncolnak. Két partizán szakszerűen gyűjti az értékeket.
*
Két lóger alakul a Temerin melletti Járeken. Az egyikbe a környékbeli svábokat, a másikba a magyarokat gyűjtik. A lóger a falu egy-egy körülzárt kicsi része, tíz-tizenkét, szögesdróttal körülvett ház, ahol több száz asszonyt, öreget és gyermeket zsúfolnak össze, akik semmi élelmet nem kapnak sótlan kukoricakásán kívül. Mindegyikben naponta több tucat ember hal meg.
*
Kocsis szedi össze a holtakat, s viszi a temetőbe, ahol a föltört kriptákba dobálja a halottakat. Ha kripta megtelik, a lógerből asszonyok jönnek, földet kaparnak a tetemekre. Az egyik az őr figyelmét kijátszva, döglött galambot rejt a köténye zsebébe. A másik csipkebogyót tép a bokorról, ujját a tövis fölsérti.
*
Jegyző írja az anyakönyvbe: 1944 dec. 5. Theresa Bonner, élt 38 évet. Halál oka: végelgyengülés.
*
A magyar lógerben van Rozál, Mihály, Teréz és Ilona. Ilon kérdi édesanyját: „Miért nem küldött tegnap Jézuska ajándékot Mikulással?” „Lehet, hogy még ma megkérdezheted tőle.”
A lógerekben se élelem, se só. Néhányan fakérget rágcsálnak, mások az üres műtrágyás zsákot nyalják.
*
Mihály kiszökik az otthonukul szolgáló istálló trágyalefolyóján keresztül. A temetőn át Temerinbe lopózik, és bemászik az egyik ház kamrájába élelmet lopni. Elkapják. Kap egy pár pofont. Aztán kiderül, honnan jön. A család asztalhoz ülteti: nyolc gyerek! A házigazda a Kocsis. Maradék kukoricagölödint adnak neki enni. Falna. Lefogják. Ne, lassan!
A nagyobb gyerekek átmennek a szomszédba: ki cukrot hoz, mézet, szalonnát, kenyeret, kolbászt.
Sót, sót! – kéri Mihály.
Még az éjjel visszaszökik.
*
A kocsmában partizánok katolikus papot (Petrányi Ferenc) vernek. „Most kérd az Istent, hogy szabadítson meg!” A pap összeesik. A partizánok – férfiak és nők, köztük Marica – kólót táncolnak, közben fölmennek az asztalra, s onnan a papra ugranak.
Imre érkezik szerb katonatársaival. Kártyázik, nyer és fizet a többieknek. Mi lett ezzel a pappal? Kitapostuk a belét. Amikor eláznak, az írnoktól pecsétes üres parancsokat lop.
*
Kocsis alkuszik egy öregasszonnyal: Azonnal agyonlőnek, ha a gyerek megnyikkan! Kap egy pár gyűrűt.
*
A lóger istállójában lakó negyven ember osztozik a Mihály által hozott kevéske élelmen. Imádkoznak: Miatyánk. Mintha áldoznának, úgy kapnak Rozáltól egy falat kenyeret, rajta darabka hússal, a gyerekek kanálka mézet-cukrot és kézfejükre hintett nyalat sót!
*
Reggel Kocsis szedi a hullákat a házak elől. Egy asszony hosszúkás batyut dug neki, amit Kocsis az ülés alá rejt. Az asszony rendezi a holtakat a szekéren és suttog az ülés mögött. Csöndesen Marikám, egy szót se, amíg Péró bácsi ki nem vesz!
Mennek a temetőbe.
Az asszony halkan énekel a szekér mellett.
*
Jegyző ír az anyakönyvbe, már a második kötet telik be. Eldugja a szekrény alá, s új könyvet vesz elő. Ír.
*
Imre egy piacon tiszti rendfokozattal. Partizánok üzletelnek, Imre is. Nagy köteg pénz van nála. Kísérete egy szolgaféleség, aki mindenkitől érdeklődik Teréz és családja iránt.
*
Parancsnok jön, Imre széles öleléssel fogadja. Ezt találtam neked! Bőrtakaróból aranykelyhet vesz elő. A Parancsnok kedvtelve nézegeti. Egy öreg lép hozzájuk, szája tátva, mondana valamit, a Parancsnok, belelő a szájába. Imrének: Hogy meg ne fázzon a mandulája!
*
Este Kocsis átadja a csomagot a tegnapi öregasszonynak. Kislány van benne. Ómami! Jó voltam, szót fogadtam, bepisiltem, nagyon fáztam, de csöndben maradtam!
*
Partizánok vonulnak át a temetőn. Egy frissen behányt kripta földjéből kéz remeg elő. Partizánok énekelve el.
*
Éjjel. Kocsis elkapja az osonó Mihályt.
Hozzánk többet nem jöhetsz! És sehova nem mehetsz kétszer!
És ha föladnak a partizánoknak?
Kocsis vállat von. Tünés.
*
Imre másik kocsmában mulat. Délceg partizán nőt táncoltat. Maricát. Kártyázik, nyer, fizet mindenkinek. Elmegy a partizán nővel. Parancsnok föltartóztatja. Te nagyon magyarul táncolsz! Táncol kozákul is, grúzul is, mondja a nő, és a Parancsnokhoz bújna, de az eltolja. Imre: próbáld ki, nagyon jó. Ha akarod, altat, ha akarod, alszik.
*
Hajnalban a lógerben gyermek születik. Anyja meghal.
*
Reggel. Temető, a földből előbújt kéz már merev.
*
Jegyző ír az anyakönyvbe. III. Kötet. Parancsnok belép. Jegyző föláll. Maradj csak, körmölj rendesen. Hol tartasz? Ahol a halál. Parancsnok nevet, belenéz a könyvbe. 4816? Nagy gyilkos vagy te! Kitépi a teleírt lapokat. Akkor ne írjam tovább? Dehogynem! Neked ez a dolgod. Nekem meg ez. A kitépett lapokat a kályhába dobja. Mindenki végezze a munkáját pontosan, rendesen.
„Ne légy szeles./ Bár a munkádon más keres –/ dolgozni csak pontosan, szépen,/ ahogy a csillag megy az égen,/ úgy érdemes.”– folytatja Jegyző.
*
Mihály egy istállóban lapul a jászol alatt. Majd a tehénhez megy, simogatja, becézgeti, letérdel, tejet spriccel a szájába.
*
A lógerben Rozál és a gyerekek Mihályt keresik, de csak suttogva, titokban.
Kocsis szedi össze a holtakat. Köztük van az alsószoknyába csavart újszülött, halott anyja karjában. Együtt teszi föl őket a szekérre.
*
A temetőben a csecsemőt Kocsis belöki az ülés alá. Hazaviszi. A gyerek bőg. Miért hoztad el? Kié? Már a mienk. Mienk? Dunába vizet? Nem mindegy? Itt senkinek se tűnik föl.
A gyerekek örülnek a babának.
*
Reggel a lógerben Imre és a Parancsnok. Foglyok sorban. Ilona, Teréz és Rozál.
Imre: Ezek kellenek Rukavina tábornoknak. Miért? Tudom én? Az én dolgom tenni, nem tudni.
Parancsnok: gyertek ide. Ők hárman óvatosan előre lépnek.
Imre papírját nézi: Egy fiú is tartozik hozzájuk.
Teréz hátranyúl, megfogja egy kisfiú kezét.
Kifelé, mondja Parancsnok.
A három nő és a kisfiú kimegy. A kisfiú hátranézne, Teréz megrántja.

Mennek. Imre kérdezi: Ki ez a gyerek? Teréz: Még egy ember. 


2014-11-10 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.