Az alkotmányról

 

 
Most, 2011-ben, alkotmányozás előtt állunk. Sokan, köztük a remek jogász Sólyom László nagyjából megfelelőnek tartja a mostani alkotmányt. Egy másik kitűnő alkotmányjog-tudós, Samu Mihály szerint viszont „a magyar alkotmányosság csökött – hiányzik az erkölcsi alapja. Kétségtelenül megengedi az erkölcstelen törvénykezést. Ezért hallottuk az elmúlt két évtizedben annyiszor, hogy ez vagy az a döntés „erkölcstelen ugyan, de jogszerű.”
Igen sokan a régi, magyar történeti alkotmányra akarnak újat építeni. Utóbbiak kétkamarás országgyűlésben is gondolkodnak, ami egyrészt kiküszöbölné a pártokrácia parlamentáris diktatúrájának lehetőségét, másrészt megoldaná a nemzeti kisebbségek, a szakmai, társadalmi szervezetek képviseletét.
*
A magyar történeti alkotmány az európai kontinensen egyedülálló. Verbőczi István Hármaskönyvében olvashatjuk első és több, mint 300 évig használatos összefoglalását. A Hármaskönyvet II. Ulászló 1514-ben „Boldog özvegy Erzsébet napján” királyi kiváltságlevéllel megerősítette.
A Bevezetés szerint a nép az ősforrása a törvénynek: „amit az előkelőbbek a közrenddel együtt szentesítettek.” Lényege szerint erkölcs: „parancsolja a tisztes, tiltja a tisztességtelen dolgokat”, az igazságot kívánja megvalósítani, ennyiben „Isten ajándéka, s kiszabja, mit szabad. Ugyanakkor „az emberek találmánya,” mert megállapítja, „mi jogos.” A történelmi alkotmány valójában a Szent István törvényeivel kezdődő az alapvető joganyag.
A törvénynek, éppen erkölcsi természete miatt, összhangban kell állni a természeti joggal és az isteni törvénnyel. E kettő összefügg. A természeti jog „nem egyedül az embernek, hanem minden állatnak tulajdona.” Belőle ered „a férfinak és a nőnek a kapcsolata, a gyermekek nemzése, vagyis a család, mindenkinek a szerzési képessége, joga a védekezésre, anyanyelvére.” Mindez a teremtettségből következik, ezért isteni jog. Emberi törvény el nem vonhatja a madártól sem, „hogy a maga nyelvén tanítsa fiókáit.” A szocializmus bizony elvonta a szerzési képességet, a liberalizmus egyre erősödő pergőtűz alatt tartja az ember férfi-nő mivoltát, természetes kapcsolatot, a családot, a kereszténységet. A liberális és baloldali véleményszabályozók meg sem mukkantak, amikor Szlovákia korlátozta a kisebbségek, köztük a magyarok anyanyelvhasználatát.
*
A legáltalánosabb isteni jogok közé tartozik az üdvösséghez való jog, amit a törvény sem korlátozhat, valamint az az evangéliumi elv, írja a Hármaskönyv, miszerint „Mindenkinek tilos azt tennie, amit nem akar, hogy más tegyen vele.”
A jog további forrása „a szokás, a gyakorlat által megállapított jog”. Máig él számos, honfoglalás előtti időből származó, törvénnyé lett szokás. A legnevezetesebb az ági öröklés. Eszerint ha egy gyermektelen házaspár egyik tagja meghal, a közös szerzeményt örökli a túlélő, ám az elhunyt családjából származó vagyon, pl. a nagyapa gyűrűje, visszaszáll a néhai rokonságára, „ágára.”
A szokás „vallással megegyező, a jogrenddel összhangzó és a közjólétre üdvös” kell, legyen.
Ezeket az általános jogi elveket persze befolyásolja a különféle bölcseletek, a különböző elvek ütközése is.
*
A történeti alkotmányosság rendjében régóta különös szerepe van a Szent Koronának.
IV. Béla írja 1256-ban, az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben: „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket (…) nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszerítiSzent Korona-tanra épülő magyar alkotmányosság védett bennünket a Habsburgok túlkapásai ellen. Gyakorlatilag a nyilasok és a kommunisták helyezték hatályon kívül.". A nemzeti királyság bukása után a
Eszerint a Szent Korona, mint jogi személy, megtestesíti a Magyar Államot. A jobbágyfölszabadítás óta tagja az ország összes lakója. Némelyek a társországok polgáraira, az egész Kárpát-medencére vonatkoztatják. Ezt a szlovákoktól, horvátoktól, románoktól, szerbektől, ruszinoktól kellene megkérdezni. A Szent Korona különlegességének alapja az, hogy Szent István király fölajánlotta a Koronát Szűz Máriának, azóta ő az igazi viselője. A földi király, ha van, hatalmát a Koronától kapja.
*
A történeti alkotmány hívei szerint az új alkotmánynak ki kell mondania, hogy a föld és vele „valamennyi természeti erőforrás a Szent Korona tulajdona.” Másként: ezek a javak a közösség egészét illetik, sem törvénnyel, sem „a magántulajdon szentségének elvével” el nem vonhatók. A környezetszennyezés, a természet kizsákmányolása, átalakítása, stb. mind ütközik a Szent Korona főségével.
Mivel a Szent Korona a szuverenitás hordozója, nem pedig a király, vagy a választáson éppen győztes párt, eszményien testesíti meg a népfelség elvét: „a polgárok egyenlőségét, a főhatalom korlátozását.” A Szent Korona-tan hívei az Alkotmányba beírnák az Aranybullába 1222-ben beiktatott, majd az 1687-es országgyűlésen törölt „Ellenállási záradékot”, ami lehetővé tenné a polgárok föllépését bármely önkényuralommal szemben.
*
A Szent Korona-tan némely hívei gyakran emlegetik nézeteik szakrális mivoltát. A szakrális magyarul szent. A szent Isten minősége, meg azé az emberé, aki „Vele él és hal.” Ez a szó világot vet latin megfelelőjének, a szakrálisnak a varázsige voltára, babonás ürességére.
Európa, s benne a magyarság, sajnos, sosem élt szakrális társadalomban. A koronázástól még az érintettek, azaz a királyaink sem lettek szentek.
Örülnék neki, ha az új alkotmányba beiktatnák a Szent Korona eszméjét. A nemes eszmék sarkallják az erkölcsös életet: hogy kevesebbet hazudjunk, lopjunk, s próbáljuk nem tenni mással azt, amit magunknak nem kívánunk, s úgy szeretni felebarátainkat, mint önmagunkat.
346. Beavatás
 

2011-02-20 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.