Az igazi királyság

 

 
Hajdanában, danában, gyerekkori pajtásaimban s bennem is nagy-nagy vágyak éltek a haza megmentéséről, szent és hősi életről. Igyekeztünk kemény legények lenni. Ha játék közben megsérültünk, nem volt szabad sírni, ha csiklandoztak, meg kellett állni nevetés nélkül. Versengtünk, hogy ki mer belemarkolni a csalánba, összegyúrni, s közben nevetgélni. Magunkra vonatkoztattuk a parasztkirály, Dózsa György keménységét, akit izzó vastrónra ültettek. Kilenc megmaradt bizalmi emberének a trón körül „Nádsíp és hegedű hangjaira kellett járniok a toborzót, és minden körülforgás után egyet harapniok és nyelniök Dózsa testéből. „Mely pedig nem akarta harapnia, az azon helyen levágatott”. Három vagy négy lakolt így halállal; a többi csakugyan megmenekült. Dózsa Györgynek egy izma sem mozdult. „Nem sírt, nem jajgatott, nem rettegett – ismeri el még az ellenséges krónikás is –, s őket csakis a meggyalázó kutyakölykök szóval illetve, hallgatott.”
*
Az önuralom, önmegtartóztatás, idegen szóval az aszkézis minden szellemi útnak az elengedhetetlen eszköze, hiszen nem tudok figyelni még a saját gondolataimra sem, ha állandóan közbeszól a testem, hogy itt fáj, ott viszket. A test azonban nem ellenség. Hamvas Béla az írja a Scientia Sacrában, hogy „a félelem és szenvedés a földi élet állapota, ugyanakkor az éberség első, halvány jele.” Vagyis a testem figyelmeztet arra, hogy érzékelem a világot, tehát meg is ismerhetem. A félelem és a szenvedés általában együtt jár, mert leginkább a szenvedéstől félünk. Hamvas így folytatja „a félelem legyőzője az éberség”, az az élmény, melyben lelkünk a testünk fölé kerekedik, mert az éberség „meghallani a kinyilatkoztatást.” Vagyis a hívást a megismerés magasabb körébe, ahol nem az anyagvilág keletkező-múló múló jelenségeit érzékeljük csak, hanem a Soha-el-nem-múlót, azt, Aki Van.
 
Kép
*
Ne rohanjunk előre, maradjunk az önuralomnál. Aki fogyókúrázott már, tudja, hogy sok megpróbáltatással jár. Azt is tudja, hogy öncélú, a fogyasztás egy neme: karcsúság zabálás. Célja a test, a külső, hogy az tessék egy másik testnek, egy másik külsőnek. Az önuralom viszont a test meghaladása! Helyére teszi a testet, hogy az ne nyomja el szellemi lényünket. Hamvas azt írja: „a fényt a mélység világa felé fordítja, s önmagába bevezeti.” Átvilágítja – eredménye a lélek fölszabadítása, atest átszellemítése. „nélküle nincsen komolyság.” Sőt test sincs, a test is csak az önuralomban szerzi meg igazi értékét és méltóságát.
Nyelvédesanyánk így tanít: „zabagép, részeg disznó,” „holt részeg”! És: „részegség, kurvaság együtt járnak.” Tehát aki fölött a teste uralkodik, az mintegy ember alatti szintre zuhan.
*
Tudjuk, hogy Gazdaságkor a test civilizációja, hiszen a világelfogyasztói rendszer csak úgy működhet, hogy az ember minden öv alatti vágyát szabadon ereszti, sőt folyamatosan gerjeszti őket, hogy többet és többet habzsoljon, hogy minél elpusztuljanak a bolygó és az egyes országok javai.
A fél világgal együtt válságba került Görögországban komoly nyilatkozatot tett januárban a Görög Püspöki Kar. „Az erkölcsi válság mind a hatalmat, mind pedig a népet elérte. A hatalom nem volt képes felelősen szólni, nem tudott vagy nem akart az igazság nyelvén beszélni, hamis ideálokat hirdetett, elősegítette a korrupciót, és egyetlen célja a hatalomnak a megtartása volt.” Ismerős, ugye? „Másrészről mi, a nép, szintén felelőtlenül cselekszünk. Istenítjük a gazdagságot, jóllakott és nyugodt életet keresünk, és nem vetjük meg a csalást meg a könnyű jövedelemszerzést.” A görögök, az amcsik, vagy mi? „A válság lényege az élet értelmének hiánya és az embernek az önző, önimádó ösztöneinek elszabadulása. "Fiam, miért fogyasztasz kábítószert?" "Miért ne?" Az ember az angyalnál is magasabb rendű lény. Azt a lealacsonyítást, miszerint az anyagi jólét a legfőbb életcélja, az ember csakis kábán képes elviselni. Ép ésszel és tiszta lélekkel lehetetlen volna számára, hogy „a romlottság az egyetlen lehetséges életmóddá váljék. Eljutottunk odáig, hogy nem csak a hatalom emberei romlottak meg, hanem a nép többsége is.
Nézzünk magunkba!
*
A görög püspökök bátran megnevezik a válság ellenszerét. Ez az aszkézis, az önfegyelem, az éber szellemi élet. „A fogyasztás – zsákutca. Az aszkézis – út, a felesleg rabságából a szabadságba vezető út. Nem holmi önsanyargatás, hanem az élet mélységgel és tartalommal –ahogy Hamvas mondta föntebb: világossággal – való megtöltése. Hasonlít a sportoló edzéséhez, amely elvezeti őt az érem megszerzéséhez. Az érem pedig semmi más, mint a halált legyőző élet, a szeretettel gazdagított élet.”
A tét azonban roppant nagy. „A "világ kormányzói" tudják, hogy ha legyőzik a pásztort, könnyen szétszórják, és rabságba hajtják a nyájat.” Ősrégi módszer, ezt tették a római keresztényüldözők, a jakobinusok, a kommunisták és a nácik. „Mindenhol, ahol Istennel harcoltak, a csapás végső célja az ember volt, és annak teljes leállatiasítása.” Miért? Mert Isten emberré válása az ember legnagyobb felmagasztalása.
*
A görög püspökök szerint az Egyház, vagyis mi, mindannyian nem hunyhatunk szemet semmilyen igazságtalanság felett, hanem késznek kell lenni a tanúságtételre és a vértanúságra.
350. Beavatás
 

2011-04-07 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.