Az ólálkodó

Különös, hogy az Ószövetség terjedelméhez képest a gonosz lélek csak ritkán szerepel, s akkor is Istennel valaminő patriarchális viszonyban. Jób könyvében a sátán bejáratos az Úrhoz, módja van arra is, hogy mintegy fogadást ajánljon a derék Jób megkísértésére. Sámuel könyvében (1Sám 16.14.) "Az Úr lelke elhagyta Sault - Saul királyt -, s egy gonosz lélek zaklatta, az Úr küldte." Mármint a gonosz lelket, aki tehát engedelmeskedik, és a maga természetével, a gonoszságával szolgál az Úrnak.
Az Újszövetségben rengeteget ólálkodik, ám küzd Jézus ellen. A Megváltó különös türelemmel viseltetik iránta. Szóba áll vele, pl. Kafarnaumban, Márk evangéliumának elején (1.23.) "A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje." - A sátán érzi, hogy eljött a korszakváltás, amelynek végén ő bukni fog. - "Jézus ráparancsolt, így szólva: "Hallgass és menj ki belőle!" Hasonló eset történt a gadarai megszállottba bújt légiónyi ördöggel, akiknek Jézus megengedte, hogy átköltözzenek a disznócsordába. Nem mellékes, hogy éppen disznókba. De most talán fontosabb arra figyelni, hogy a sátán és ezek az al-angyalai tudják, hogy engedelmességgel tartoznak a Fönnvalónak, hiszen nem egyenrangúak vele, miként azt a mostanában ismét divatozó manicheusok hiszik, és a sátánisták terjesztik.
A sötétség fiai támadják mindig, ahol a "háta mögött" vélik magukat, de szemtől szembe meghunyászkodnak.
*
A megtestesülésben Isten emberré lett, s ezáltal az ördög kiszolgáltatottja - legalábbis a sátán így vélte. Itt a kedvező alkalom! Olyant tehet, amire az Ószövetség korszakában még csak nem is gondolhatott. "Gyilkos ő kezdettől fogva." Bukásakor csak Isten tulajdonságait, a szeretetet, a szépséget, az igazságot, és a jóságot, tehát a Nagy Négyest és a belőle származó áldásokat  irtotta ki magából, de íme, eljött a pillanat, amikor őt magát is meggyilkolhatja. "A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják." (Bölcs 2.24.) Neki se keze, se lába, ezért Heródes irigységén keresztül tör az újszülött Úr életére:  "Heródes (.) Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően." A Máté által leírt esemény a történelemben játszódik, mégis természetfölötti keretben, mert már Jeremiás is megjövendölte:
"Rákhel siratja fiait
És vigasztalódni nem akar,
Mert nincsenek többé."
János Jelenéseiben a születés és az ördögi merénylet az időtlen időben zajlik, ha szabad nyelvédesanyánk roppant bölcs tömörségével élni. Az idő alapismérve, a szakadatlan mozgás, a folyás, a zajlás. Az időtlen időben mindez nincs, mégis valami titokzatos módon idő; az, amelyben "egy nap az Úr előtt olyan, mint ezer esztendő, s ezer esztendő is, akárcsak egyetlen nap." (2Pét 3.8.)
Leírása így hangzik: (Jel 12.3. skk.) "Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét.
A sárkány odaállt a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták, és Isten trónjához vitték."
A sátán jártas a mitikus időben, tudja, hogy mi vár rá, de a gonoszsága elvette szabadságát: aki rossz, az rosszaságának rabja.
*
Amikor Jézus elérte a tekintélyes férfikort, a harminc esztendőt, és megkezdte küldetését, a pusztában böjtölt és imádkozott. Az ima-böjt kettős egy-művelet: a böjtben uralmat szerzünk testünk fölött, legyőzzük vágyainkat s mindazt, ami ehhez a világhoz köt, vagyis a sátán fogódzóit, az ima pedig Istenhez kapcsol. Ide íratik a legrejtélyesebb evangéliumi mondatok egyike: "a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög." Maga Szentlélek szolgáltatja ki a Második Isteni Személyt a Gonosznak? Ezért imádkozzuk azt, hogy "ne vígy minket a kísértésbe", mert mi nem bírnánk ki? Nagy titok.
"Negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett. Ekkor odalépett hozzá a kísértő és így szólt: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré."
Erre azt felelte: "Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való."
Az ördög ezután a Szentvárosban, a templomépület párkányára állította. "Ha Isten fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled.
Tenyerükön fognak hordozni téged, Hogy kőbe ne üssed lábadat."
Jézus így felelt: "Írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"
Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. "Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem."
Jézus elutasította: "Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"
Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki." (Mt 4.1. skk.)
Ezt a történetet Dosztojevszkij a Karamazov testvérek Nagy Inkvizítor poémájában - melyen már eltöprengtünk a Beavatásban - a mai, antikrisztusi időnk alapképleteként mutatja be. Az Antikrisztus ideje más néven Gazdaságkor, melyben soha nem látott bőségben élnek némelyek, akik a köveket kenyérré - pénzzé - változtatják, az általuk teremtett látványosságok szinte kimeríthetetlenek, s globalizmusuk maga a zsarnokok álma, a világuralom. Nézzük ezt az időtlen időben: "Az egész föld csodálattal nézte a vadállatot, és imádta: (.) "Ki mérhető a vadállathoz? Ki tudja fölvenni a küzdelmet vele?" (Jel 13.4.)Egyetlen megoldás az önfeladás, a globalizmus, a pénz, a szórakozás imádata?
*
Nincs időnk végigvenni azt a tömérdek jelenetet, melyek Jézus és a gonosz összecsapásairól szólnak. Szinte izzanak az evangélium lapjai!
Térjünk az Utolsó Vacsorára. Jánosnál a lábmosással kezdődik. A későbbi nagy zen mesterek gyakorta különleges durvasággal: üvöltéssel, rúgásokkal, botozással próbálták fölébreszteni tanítványaik álmatag lelkét. Jézus más és ezerszer mélyebb: ő szelídséggel és alázattal riasztja őket. A verést könnyebben elfogadták volna tőle, minthogy elébük térdeljen és mossa a mocskos lábukat!
A jelenet ezzel a mondattal kezdődik: "A sátán már fölébresztette a gondolatot karióti Júdásnak, Simon fiának a szívében, hogy árulja el őt." Jézus mindezt tudja, mégis megmossa Júdás lábát, megadja neki a fölébredés lehetőségét! Tovább nem mehet, mert az ember akarata szabad. Az apostolok is érzik az ördög leheletét a nyakszirtjükön. Amikor az árulás szóba jön, "a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták melyikük az." Márk a legdrámaibb: "Elszomorodtak és sorra kérdezték: csak nem én?"
Igen, bizony, mindig ez a kérdés: csak nem én? Ugye, mennyire valószínű? Nem ők, nem az apostolok, nem Kádár, hanem én. Bennem van az árulás lehetősége? Bizony talán meg is tettem néhányszor.
*
Az ördög bizony alaposan ráordított Szent Péterre is, aki minden fogadkozása ellenére még azon az éjszakán háromszor árulta el mesterét, mert bizony a körülöttünk ólálkodó "oroszlánként jár körül, keresve, kit nyeljen el." - írja Szent János.
A gonosz azokban az órákban minden követ megmozgatott. Hamis tanúkat terelt a főtanács elé, pofozkodókat, becsmérlőket ajzott föl, s magát a népet is megzavarta, miként azt oly szépen írja Karinthy Frigyes Krisztus és Barrabás c. novellájában. Jézus egyenként beszél azokkal, akiket meggyógyított, mind megígéri, hogy Pilátus kérdésére, hogy kit bocsásson szabadon az ünnep alkalmából, az ő nevét fogja kiáltani. Talán meg is teszik, de a tömeg hangja, együtt mégis Barrabást dörög.
*
Most, Húsvét vasárnapján, a föltámadás örömében szemlélhetjük a Golgotát, a kínszenvedés hegyét. "Az arra járók káromolták őt, és fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lerontod, és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok."
A katonák is elébe állva gúnyolták, és ecettel kínálták.
"Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat." (Mt 27.38. skk.)
Milyen ördögien ravasz csapdamondat! Először is: megszabadít-e Isten? Bízhatsz-e benne? Ha nem, az ólálkodó nyert. Viszont, ha megmenekülne a keresztről Jézus, akkor nincs halál, nincs föltámadás, nincs megváltás, tehát megint övé a siker. Akkor Krisztus nem szállhat alá a poklokra, s akkor nem győzhet Szent Mihály az időtlen időben!
János jelenéseiben olvassuk: (7-11.) "Akkor (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt.  A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben.  Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is. (.) Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig."
*
Korunk gondjai mérhetetlenek, ugyanakkor az Evangéliumról a világ minden sarkában értesült az emberiség, mégis tanácstalanul kérdezi: mi a teendő? Szent Mihály válaszol. Az Antikrisztus csak a Bárány vérének erejével győzhető le. Meg fog történni.
244. Beavatás


0000-00-00 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.