Beavatás lehetne

A barátok gyakran ugratják egymást. Csipkelődésük olykor éles a kívülálló számára, ám mégsem határsértés, mert személyiségük határa rugalmas. A pajkosságból eregetett nyilacskák nem tudnak sebezni, mert csak behorpasztják a határt, mint valami puha, lágy és pohos labdát, majd visszapattannak, lehullanak, s jöhet a következő!

Az is lehet, hogy annyira szeretik egymást, hogy egyáltalán nem éreznek határt egymás közt. A nyilacskák így átsuhannak a barát kitárt személyiségén, ezért sebet sem ejtenek. Például a régi sakkbarátok együtt elemzik az iménti játszmát, s közösen keresik, hogy a vesztes hol szúrta el. Gyakran visszarakják a bábukat, és kibontják a helyzetet így is, úgy is. Néha éppen a győztes jön rá a megoldásra: hogyan lehet az ő iménti nyertes hadállásából kihozni a vesztést. A barátok ugyanis sosem nem győzik le egymást: játszanak. Akkor is, ha a tét a következő két sör ára.

A magyar meghittnek nevezi az ilyen barátságot. A barátok közti különbözőséget hajlandóságosnak mondjuk, mert a felek állandóan hajlanak arra, hogy keressék a másik igazát is. Tudják ugyanis, hogy az Igazság kisajátíthatatlan, tehát közös.

A Czuczor-Fogarasi Szótár szerint azzal állunk meghitt kapcsolatban, kinek őszinteségében, hűségében, becsületében teljesen bízunk, kinek kétkedés nélkül hiszünk, s akivel belső titkainkat is közöljük. Kétségtelen, hogy ezt a viszonyt nem a tudás, hanem a tudáson, az eszes megismerésen túli képességünk, a hitünk hozza létre. A hit a lélek működése. Természetfölötti, Istentől való, a teremtett világban egyedül az ember képes a lelkébe fogadni barátját.

Ezáltal leszünk Őhozzá hasonlatossá.

Mi a határ? Az én. Mi az én? A nem te, nem ti, nem ők, sőt, a nem mi! A lélektudós egónak mondja. A túl erős én nem képes barátkozni, mert nem tud belépni a te-be, s ami még szörnyűbb, a mi-be se. Minden tréfának, csipkelődésnek szánt nyilacska az ő számára merénylet.

A hit – magas i-vel – föltétlen bizalom, a magasrendű lélek képessége, voltaképpen szeretet.  A testvérgyökből, a mély i-s hit gyökből az ellenkezője származik, pl. hitvány.

A hívő, szerető lélek nem bizonyságot keres, és hite ellenkezőjére sem gondol – nem gyanakszik – mert el sem tudja képzelni, hogy az őt szerető megcsalja, legyen az barát, hitves, vagy maga Isten.

                                                                                                                                        (2015)