Beavatás lehetne

Jézus több alkalommal beszélt arról, hogy szüntelenül imádkoznunk kell. Mit is jelent ez?
A kérdésre nem tudományos, nem is teológuskodó válasz jut eszembe, hanem Édesanyám, aki naphosszat ült a retusáló asztalánál. Imádkozott folyamatosan édesapánkért, az ő Sándorjáért, hogy az oroszok engedjék haza a fogságból. Eközben 6 H-s ceruzával, meg finom borzecsettel próbálta eltüntetni a filmekről, papírmásolatokról az anyaghibákat, no meg a születési és a ki tudja honnan-hogyan szerzett bibircsókokat, hogy ügyfelei csinosabban nézzenek ki, már akik nehezen törődtek bele, hogy olyanok, amilyenek. Bizony, önmagunkat nem könnyű elfogadni, hiszen az ember nem csak lappangó jellemvonásokkal születik, hanem olyanokkal is, amelyek bizony szemtelenül kiülnek az arcára, és dölyfösen mutatkoznak, amennyire tőlük telik.
Jézus arról beszélt, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.”Az utóbbi két félmondatot olvassuk át még egyszer, hogy jobban megismerjük a retus-állványon hencegőket!
De lássuk közelebbről az igazságtalan bírót!
„Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.” (Lk 18,1-8) Mintha máris csattanna a pofon az igazságtalan bíró arcán! Igen, igen, csattant bizony a csibész lelki arcán.
A gazfickó bírónak tagadhatatlanul nagy képe volt, még tán a marháénál is nagyobb. Sok pofon ráfért. És miként a hozzá hasonló istenteleneknél történni szokott, gyáva volt, mert semmi jóféle erő nem vállalkozott arra, hogy szállást vegyen nála, csak a nagyképűség, a dölyf. Amúgy gyönge volt, és a teremőrök a porkolábok meg hasonlók védelmére bízta magát. Saját gyávasága csapta földhöz. Az ember ereje nem szolgától, edzésektől, súlyzóktól van, hanem a Teremtő Istentől.
Ha Isten velem, ki ellenem? Az istentelennek csak csontja van, bőre, húsa, de mindez lehet akármilyen vaskos és feszes, ökle lehet csonttörő buzogány, semmit sem ér.
Édesanyám haláláig dolgozott a jó decsiek fényképein, gyöngéden retusálgatta őket, hogy jobban el tudják fogadni önmagukat, és várta, várta szíve egyetlen szerelmét.