Beavatás lehetne

Isten hangja a csönd. (Thomas Merton)
A csönd adja minden hang értelmét.
A csöndet szívünkkel halljuk.
Ha a szív kinyílik az igazságra, akkor előbb-utóbb befogadja Krisztust.
Az istentagadás igazságkerülésből ered.
Eredetileg a tulajdon szent volt, mert föld, víz levegő a Teremtőé volt, s az ő képviselője, a király rendelkezett a javakkal az egész közösség érdekében.
A magántulajdon szentsége az Antikrisztus szentségtörése.
A pénz az Antikrisztus madzagja, amellyel jelének viselőit mozgatja.
Az antikrisztusi kor alapőrülete az üdvhelyzet nemtudása.
A nemzeti- és a bolsevik-szocializmus meg a liberalizmus közös vonása Krisztus gyűlölete.
„Ha valakinek nincs keresztje, az nem keresztény.” (Bálint Zsolt)
A gondolatok ülepedésekor kiderül, hogy közülük melyiknek szülője a fej, a szív, vagy az ülep.
Isten léte és holléte nem tudományos kérdés, nem is vallási, nem is teológiai, nem is filozófiai, hanem személyes: szeretem-e Őt?
Miért hiszek? Pontosabb és fontosabb, hogy szeretem-e Istent?
A kultúra az Éghez, a civilizáció a Földhöz való viszonyunk.
Az ember fejlődése kultikus, mert útjának értelme az Istenhez való közeledés.
A szent ellentéte a giccsember.
Mindenkinek önmaga a keresztje.
„Istent úgy találod meg a leggyorsabban, ha visszamész oda, ahol elhagytad.” (Eckhart Mester)
„Isten nevét senki sem tudja helyesen kiejteni.” (Eckhart Mester)
A számunkra is fölfogható Névre Jézus tanított meg bennünket: Mi Atyánk… Az képes kimondani, aki, amikor mi-t mond, mi-t él, amikor Atyánkat mond, Atyánkat él, amikor miképpent mond, akkor aképpen cselekszik.

Az ember szó csak Istenre is gondolva ejthető ki helyesen.

A Mi átélése maga a metanoia, a megfordulás, önző testi énünk levetése és újjászületés valamennyiünk közös isteni énjében. Beavatás. Ezt magyarázza Jézus Nikodémusnak.
Az én helyes kiejtése: mi.
Ki merészeli őszintén kívánni, hogy „jöjjön el a Te országod?”
Ne higgye, hogy Isten olyan ostoba, mint millió tudós, bankár, tábornok meg piár-ügynökség.
Ő a mi, a közös, isteni énünk.
Isten csak élettel közelíthető meg – ezért találhat rá tudós és tudatlan, okos és bolond, jó és bűnös.
Minél közelebb kerülsz Istenhez, annál kisebb leszel és annál erősebb.

Szent Mihály a legkisebb, azaz a leghatalmasabb.

Makogás az Úrról II.

A szentkönyvből annyit értünk, amennyit megélünk belőle.

Aki nem éli, nem érti.
A szentkönyv elhelyezi az embert a Valóságban – él-ményünkkel elfészkelünk benne.
Az ember szó kiejtése Istent idézi: nincs is értelme máskülönben, hisz az ember az ő képmása.
A köszöntés legalább hármas találkozás jele, ezért szól így: adjon Isten jó napot!
Az életet a bensőnkből sugárzó világosság világítja meg, de saját fényünk leginkább kápráztat, akár az orrunk elé tartott gyertya. A jó világítótorony a szeretet-ragyogás, ami társunkon át sugároz.
Istent keresem a tükrömben – önmagamat látom; magamat keresem – a félelmetes Istent találom.
A közös Atyát elutasítók létmódja a testvérharc, a kizsákmányolás, a hazugság.
Ahogy Isten gyönge pontja az ember, úgy az emberé az Isten, azaz a nagyravágyás. A kísértő csábmondata ez: „Olyanok lesztek, mint az istenek”. Az ördög tudja, hogy ennél kevesebbre nem érdemes törekednie az embernek.
Amennyire nem találjuk helyünket az égben, úgy a földön sem.
Az életminimum a mindennapi kenyér, a létminimum az, ami az emberséghez elengedhetetlen.
Az ember létminimuma Isten – nélküle a lélek a létezés minimuma alatt tengődik
A hit a mennyei Édesapánkkal való érintkezés.
Ha a hit megvakul, akkor bigottsággá lesz, és a szívet és az értelmet maga alá gyűri.
Nincsen máshová.
Azokért imádkozott, akiket nem tud szeretni – hátha Istennek sikerül, helyette.
Az Evangélium arról szól, hogy a testet öltött Isten miként él, jár-kel, beszél, eszik-iszik, vitázik, vígasztal, gyógyít és szenved a földön – köztünk, testvérei között.
A Teremtés – felőlünk látható – alapszabálya, hogy az ősrobbanásból keletkezett anyag rögtön valami lett, foton, elektron, proton, egyszersmind az Egésznek a része. Egyik sem lett akármi, hogy aztán pár milliárd év alatt összeevolucionalizálja önmagát meg a világegyetemet. Minden a Törvénnyel együtt született, tehát saját tulajdonságaival, a kölcsönhatásokkal, a természeti állandókkal, stb. – vagyis a Renddel.
Ha az atomokra ekkora gond viseltetett, akkor miért kapott volna kevesebb figyelmet az ember?
Az evolúció hiányzik a Teremtésből, csak a Törvény létezik, az Isteni Rend pulija, aki emberré terelte össze a „véletleneket”.
Az evolúció során csak egyetlen lény, az ember fejlődött (Buji Ferenc).