Beavatás lehetne

Megváltónk útjának már az első állomásai is megragadóak.
Lukács evangéliumának 5. fejezetében olvassuk: „3. Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot.” A mester a sokaságot oktatta. Tehát mindenkit tanított – tekintet nélkül az illető vallására, szellemi állapotára, képességeire, hitben való elmaradottságára, vagy haladottságára. Butát és okosat, hívőt és hitetlent egyaránt. 4. „Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót." Igen kemény parancs: ne csak halászgassatok, hanem a mélyre evezzetek. Oda menjetek, ahol komoly föladat vár benneteket, amit rajtatok kívül más aligha végezhet el.
Tehát ott, a mély vízben vessétek ki a hálótokat, ahol a sokaság, ahol „mindenki”, benne „akárki”, tartózkodik. Meglehet, hogy ennek a halászatnak az eredményét nem látjuk előre, tehát nem is tudhatjuk, hogy kik akadnak – akadunk majd az Úr hálójába, de abban biztosak lehetünk, hogy az Úr mindannyiunkra számít, akik vágyunk a lelkünk mélyében lakozó igazságra. Igen, a mélyben, mert az igazság sosem a fölszínen lubickol…
Érdemes elgondolkodnunk mély szavunkkal kapcsolatos szellemi jelentésekre. Az igazi hit, barátság, szerelem, tudás, ismeret, gondolkodás, meggyőződés, vagyis a lélek álláspontjai a magyar gondolkodásban rendre a mély jelzőt kapják, ha fokozni igyekszünk értelmüket.
5. „Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk.” Eddig a tapasztalt halász beszélt, de most átvette a szót a Tanítvány, aki fölfogta, hogy minden zsákmánynál és okoskodásnál többet ér a Mesternek való engedelmesség, mert ha érti az ember az Ő szavait és parancsait, ha nem, Ő az Úr. „A te szavadra azonban kivetem a hálót. 6. Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. 7. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy kevés híján elmerültek.” A semmi gyökeresen átváltozott: majdhogynem minden lett belőle! ” 8.Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" 9. A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt, 10. köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak.” Péter lelki beavatottságában társai előtt járt valamivel, ha nem is látott Mestere lelkébe, de sejtette már, hogy nem akárki. Ezért borult eléje, s vallotta meg, hogy ő bűnös. Ez a kulcsszó! A gyönge elesik, aztán föláll, újra és újra, ha van erő a szívében. A bűnös azonban erre nem képes, mert a bűn lelki gyöngeségből ered. A bűn a lelki erő hiánya miatt képes elhatalmasodni az ember lelkében. Olyannyira, hogy végül otthonos lesz áldozata szívében.
A bűnös éppen ezért nem alkalmas a lélek sorsdöntő műveleteinek elvégzésére. Azért nem tud segíteni, mert leginkább ő szorul megmentőre.
„ De Jézus bátorította Simont: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." 11. Azok szárazra vonták a bárkákat és elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek”.
Indulunk?