A Czuczor-Fogarasi Szótár, a magyar nyelvészet remeke[1]
 
 
Anyanyelvünk vizsgálatának kezdeteiről nincsenek adataink, így csak föltételezhető, hogy a bibliafordítások megindulásának idejére tehető, hiszen a bibliafordítóknak a szomszédaink által beszélt hajlító nyelvekhez tartozó latin és görög mellett a toldalékoló hébert/arámit is tanulmányozniok kellett – fölismerve a magyarral való szerkezeti hasonlóságot. A korai fordítók, Boldog Báthory László – Jordánszky Kódex –, vagy az Apor-, a Bécsi- és Müncheni Kódex alkotóinak egyéb munkássága ismeretlen. A későbbi, zömmel református bibliafordítók és bibliai nyelveket ismerők számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar nyelv lényege a szerkezete. Mivel nincs hely az előzmények kimerítő taglalására, legyen elég gr. Teleki József A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és új szólásmódok által c. művére gondolni, melyben megkülönbözteti a gyökérszókat, melyek nem származnak más szavaktól, de más szavak eredhetnek tőlük, a törzsökszavaktól, melyek lehetnek gyökérszók és származékok, és további szavak származtatói is. Pl. a szél gyökérszó, a széles törzsök, de ugyanakkor származik belőle a szélesít, ami megint törzsök lesz, ha abból szélesítés-t készítünk.
Kresznerics Ferenc sági plébános műve: Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal 80.000 szót tartalmaz! A szerző[2] bevezető tanulmányában részletesen szól a magyar nyelv 
alaktanáról. Szótárában „gyökerek” szerint csoportosítja a szavakat. Megkülönbözteti az „élő,” önmagukban is jelentéssel bíró gyökereket a „néma” gyököktől, melyek „magukban nem használatosak, hanem csak a' származékaiban: pir, vir, vör” – piros, pirkad, vörheny örökítik az alapjelentést. A hangérteményekre is rájött:A' puszta hangokat is föl fogta a' nyelv' geniusa, 's fülre vette, és talán ez volt az első föl találása, (…) böf, bugy, csacs, csatt, csett, csisz…”
A „gyökéralják” alcímek, melyek alatt következnek a belőlük képzett szógyerekek családjai. Áttekintést próbál adni nyelvünk szócsaládokra épülő alapszerkezetéről, működéséről.  A kognitív nyelvészet számára aranybánya.
Gr. Teleki József elnöksége alatt kapott megbízást a bencés Czuczor Gergely költő és nyelvész valamint Fogarasi János kúriai bíró és nyelvész a Magyar nyelv szótára elkészítésére. A mű 1862-1874 közt jelent meg hat kötetben. Benne van az összes akkori magyar szó – 110.000 – a 2300 gyök, a toldalékok, a helynevek, a hangértemények és tömérdek népéleti leírás. A hangok jelentéshajlamait betűnként százakra menő(!) példatömeggel igazolja, s általuk vezeti le a gyökök és más szóelemek fejlődését. Például a le-li-lo gyökcsaládból származik a liheg, libeg, lobog, lebeg, lehel, lenge, levél, lélek stb. Általában könnyű mozgások, nem, vagy alig megfogható jelenségek fölidézői. A l>r, azaz lobog-robog váltásból kitetszik, hogy a Rö erősebb, romboló jelentéseket sugall – l. még: lobban-robban, lebben-rebben, vagy ró, ront, rúg stb. A Csö természeti hangutánzó:csöpp, csip/og, csi/csereg, stb. Mi lesz a cs beházasodásából? Lobban-csobban, lobban-loccsan. A lo/csog együtt őrzi a lo gyök ’kicsi mozgás’ alapjelentését és a Csö hozományát. Az i a piciség fölidézője: a szarka csörög, a kismadár csipog, az autók koccan/nak, a poharazók koccin/tanak.
A magyar szó elemzésének alapelvei:
1. tétela szóelső- és alapegysége gyök, azt toldalékoljuk;
leány-tétel – a gyök mérete: a gyök egy szótagból áll, szóképzője nincsen;
körültekintés: a szótaghatárok ugrándozása a gyököt nem módosítja: (kör)-be, (kö-r)ül, stb.
2. tétel a gyök korábbi a belőle képzett szónál: az egyszerű időben megelőzi fejleményeit;
3. tétel – a gyökértelem: a gyök meghatározza a belőle sarjadt összes szó jelentését;
4. tétel – a gyökhangsúly: a hangsúly a szó élére, a gyökre esik; (Fogarasi János)
körültekintés: újabban a jelentést és a szóhangsúlyt a gyök elé került toldalék elvonhatja.
5. A külhasonlítás tétele a tősgyökeresség: a gyök – és a belőle képzett szó – oda valósi, ahol családos, ott vendég, ahol rokontalan: lásd pl.: lat/olgat, pap/ol, stb.;
körültekintés: vizsgálandó, hogy a magányos gyök/szó nem valamely használatból kiszorult szócsalád maradéka-e.
A szó- vagy gyökcsaládok mérete általában néhány tucat, de a több százat is elérheti: ker-kör, tip-tap-top, stb. És – mint láttuk – a családok egymással is összefüggnek. A magyart ez a rend fogja egybe, ezért nem bomlott nyelvjárásokra – szemben pl. a némettel!
Szathmári István Tanár úr személyes közlése szerint,[3] amikor ifjú nyelvészként belépett a készülő Magyar Értelmező Szótár szerkesztői közé, akkor a főnök megmutatta az asztalán tornyosuló Czuczor-Fogarasi Szótár hat hasas kötetét.
– A te dolgod, fiam, az lesz, hogy először minden szót ebben ellenőrizz!
A CzF. minden magyar tudományos szótár alapvető, legtöbbet idézett forrása. Bár a nyelvrokonság ügyében semleges, a hivatalos nyelvészet tudománytalannak tartja, mindennemű szakmai vita nélkül!
Hell Miksa csillagász lappföldi útja után úgy vélte, hogy a magyar a lapp rokona, és őseink, a hunok onnan, talán Dániából származnak. Ezzel indult a magyarok finnugor származtatásának tana. Hell rend- és munkatársa, Sajnovics János, 1770-ben könyvet írt a kérdésről.
A Kőszirtek, mellyekben a nyelvizsgálás – értsd: a finnugor>magyar leszármazás igazolása – nálunk ütközik, leginkább a betük jelentése és a szógyökök.” Vallotta be Hunfalvy Pál a Magyar Academiai Ertesitőben. (1851) Hunfalvy kamaszként tanult magyarul, majd nejétől finnül, tán ezért sem érezhette e két nyelv gyökeit és szemléletességét, hangjainak jelentéshajlamát. Otto Donnert, a finn szógyökök kutatóját a MTA 1876-ban megválasztotta kültagjának…
Hunfalvy roppant okos emberként, és a nem működő Akadémiára kinevezettként – Bach-huszár? – hatalomtudományt fejlesztett ki. A kifejezés Hamvas Béláé: értelme a tudományt pozíciószerzésre használni. A hunfalfyzmus túlélte alapítóját, mert az ember már ilyen – is. A tanszékeket rendszerint a „legjobb tanítványok” öröklik az elődök tévedéseivel együtt.
Elvből nem elemezték a magyart, nem kutatták tulajdonságait, de nem tették meg ugyanezt az általuk kiválasztott célnyelvcsalád tagjaival sem. Ily módon nem derülhettek ki a valódi hasonlóságok és különbözőségek. Szándékuk inkább egy előítélet minden áron való igazolása volt: a magyar a finn-lapp származéka. A finnugor nyelvcsalád fölfedezése után ennek a csoportnak az ivadéka lettünk.
Ez az elképzelés az indoárja nyelvcsaládról vette mintáját. Ám míg ennek hatalmas, két és félezer éves indiai, iráni, majd görög és római nyelvemlékei vannak, sőt az őst, a szanszkritot a hindu papság néhány ezres rétege ma is anyanyelvként használja.[4]
A finnugor nyelveknek – a magyar kivételével – csak újkori tájnyelv-emlékei vannak. Ennek ellenére a magyar szavakat zömmel a mai finnugorokból vezették le. Jobbára ezeket tették meg *ősszónak, sőt a mai finn nyelvre jellemző kétszótagúsággal is fölruházták évezredek előtti szavainkat. A genetikai eredmények ismeretében már nem állítják, hogy népileg is tőlük származtunk, de az ezt hirdető „családfákat” nem törölték a tankönyvekből.
Térjünk vissza a Kőszirtekhez. Valóban azok.
Kezdjük a régi, de igaz közhellyel: a tudomány módszer. A hunfalvysta tudomány pl. logika helyett ideológiai célkövetés. Így a Magyar nyelv történeti etimológiai szótára – TESz.[5]
nem tartalmaz gyökökön – a belőlük eredő közös jelentésen – alapuló szócsaládokat. Miért? Mert Otto Donner előtt Hunfalvyék így akarták tudni, később meg már nem dobhatták ki téves életművüket. Oda se neki, hogy nyelvtanukat tanár és diák együtt utálja, mert nem találkozik a magyar nyelvérzékkel.  Pl. máig szétszerkesztődik a kör és ker. Utóbbinak nincs is szócikke. A kerül címszó végén olvasható, hogy „A szócsalád alapszavának – ker, Cz. G. – a körül, környék, kör szavak tövével való azonosítása hangtani okokból kevésbé valószínű.” Érdekes, hogy a fel és föl esetében a TESz. nem találta e szigorú „hangtani okokat”. E szótárban nem a gyök toldalékolása: mozdony, mozi, hanem pl. az „elvonás” a szóképzés módja.
A CzF. a maga idejében korszerű pozitivizmus jegyében teljes analízisre törekedett. Ez a nyelv beláthatatlanságának tudatában képtelenségként tűnik elénk, ám a nyelv építőköveinek: a gyököknek és a képzőknek az aránylag kis számát tekintve a föladat, ha nem is megoldhatónak, de legalább megközelíthetőnek látszik. Különösen akkor, ha becsüljük a tudományos módszerek alapját, a logikát. Ha először megvizsgáljuk a dolgot magát: a magyar nyelv alapszerkezetét és működését, és ehhez összegyűjtjük a lehető legtöbb adatot, majd belefogunk a „külhasonlításba.” Juhász Zoltán okos számítógépe egyenként mintegy 100.000 szavas finn, török, angol, lengyel, magyar szövegek összevetése során megállapította, hogy a magyar szavak elején értelmes, a szó jelentését meghatározó betűcsoportok – gyökök – vannak.[6] Ezzel nyelv- és zenekutatás az ideológiai zsákutcából áttolódott a matematika nyílt mezejére. Juhász elsősorban a világ népzenéit kutatja és hasonlítja össze, immár 36-nál jár. Értekezése vitáján akkora ribillió támadt, hogy Juhászt – mivel cáfolni nem tudták – megkérték, vonja vissza a népzene matematikai elemzéséről írott második nagydoktoriját. Nem tette…
Jól tette, mert az ő és Czuczor Gergely, Fogarasi János, Karácsony Sándor és sokan mások, a sor végén szerénytelenségem kutatásaiból az derül ki, hogy a magyar zene, tánc, beszéd szoros összefüggésben áll, mondhatni egységes rendszert képez.
*
Amióta Czuczor-Fogarasi Szótár a Magyar Elektronikus Könyvtárból letölthető, az olvasók csodálják: „tényleg így van!” És egymást követik a tudományos konferenciák.
 


[1] Megjelent a Bécsi Napló 2014. július-augusztusi számában
 
[3] Történt ez a Kruzsok egy hétfői estéjén, a Gellért Sörözőben.
[4]550 gyök közül, melyeket Eichhoff feljegyzett, több mint egy negyedrész rokonítható a magyarral.” CzF. I. VIII.
[5] A magyar nyelv történeti etimológiai szótára 1-3, főszerk.: Benkő Loránd, Akadémiai Kiadó, 1967-76

[6] Czakó-Juhász: Beljebb a magyar észjárásba, 2010, 64. old. 


2014-09-08 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.