Kezdőlap

Történt, hogy a Megváltás művének beteljesítéséhez Istennek szüksége volt egy okos, harcos zsidó férfira. Saul Pállá változása nem varázslat következménye, nem is az Úr hatalmának fitogtatása, hanem gyöngédségének megnyilvánulása. A damaszkuszi úton történteket mindannyian ismerjük, de a tudásból sosem lehet elég. Lássuk az eseményeket! „Útközben, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott föl körülötte. Földre esett, hangot hallott: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ő pedig megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj föl, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.  A vele utazó férfiak hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig egyáltalán semmit sem látott. Kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és három napig nem látott, nem evett és nem ivott.” (Apcsel 9.) Döbbenetes, ugye? Jézus milyen higgadtan beszél bigott, vérszomjas üldözőjével! Ettől Saul is megnyugszik, tán megrendül s magába száll: kit is üldözök én? Ki vagyok én hozzá képest?

*

Nos, „élt akkoriban Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr látomásban így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.” 

Itt érdemes eltöprengeni néhány szívdobbanásnyi ideig: az Úr a farkashoz küldi egyik bárányát…

Ezt felelte neki az Úr: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr (…) Jézus, aki megjelent neked az úton, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.”

*

Megjegyezhetjük, hogy nem véletlenül gondolták így. Saját lelkünkbe tekintve mi is tudjuk, hisz sokszor tapasztaltuk, hogy milyen erős a hajlamunk a fölületes ítélkezésre.

*

„Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, (…) de a tanítványok éjszaka a városfalon lebocsátották egy kosárban. Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány – mi talán hittünk volna neki? Gondoljunk bele, hogy szinte valóságos harc dúlta a zsidóságot Messiás-ügyben! – Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.”

Áldj meg Urunk bennünket a megtért Saul, azaz Szent Pál meg Barnabás hitével és bátorságával!

                                                                                                                               (2020)