Kerkai páter és a Népfőiskola

 

 
 
Ezúttal a huszadik század egyik legnagyobb magyar emberének művét és sorsát érinteném. E csodálatos férfi természetesen ismeretlen a kortárs országlakosok előtt. Jó, ha néhányan a nevét tudják.
„Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!” Ez fűtötte Páter Kerkai Jenőt (1904-1970). A fiatal jezsuita szerzetes nem ábrándos ködevő volt, hanem igen művelt és okos ember, aki tudta, hogy a négyes jelmondat nem teljesülhet a gyökeres földreform és az egészséges telepítés nélkül. Erről azonban eleinte mélyen hallgatnia kellett. Figyelemreméltó, hogy milyen stratégiai elgondolásba ágyazta be a csendes indulás és gyors növekedés tervét. A példa Dánia volt, ahol Nikolaj Frederik Severin Grundtvig lutheránus püspök, népművelő és reformer a XIX. században megvetette alapjait a módos és művelt parasztok országának. Megalapította a népfőiskolai mozgalmat, majd a nagybirtokosokat rávette, gondoljunk bele: rávette, hogy fokozatosan engedjék át földjeiket az egyre műveltebb parasztságnak, hosszúlejáratú törlesztésre.
Kerkai páter tudta, hogy ezt Magyarországon másként kell megközelíteni. Egyszerűen azért, mert a trianoni országrombolás után, majd a gazdasági világválság nyomán a jól működő nagybirtokrendszer fölszámolásában roppant kockázat rejlett, mivel a korabeli parasztság nem lett volna képes a földek hatékony megművelésére. Eszközök, pénz, fölkészültség és hozzáértés hiányában. Kerkai ezért nekilátott a parasztifjúságot felébreszteni, kiművelni, szervezett tömbbé alakítani, hogy ezzel a háttérrel felléphessen a katolikus püspöki kar színe előtt hasonló tervvel, mint amilyennel valamikor Grundtvig hatott a dán vezetőrétegre. „Az volt a számítása, hogy az "apostolutódok" a mi századunk derekán nem térnek majd ki: önként átengedik 20-30 éves törlesztéssel a KALOT tagok földbérlő szövetkezeteinek a nagybirtokot. Ez a tettük, mint krisztusi gesztus megnyitja egyrészt az általános földreform útját, másrészt szolgálja az egyház megújulását.” (Vida István)
Dániában ma is létezik a népfőiskolai rendszer. Aki középiskola után nem megy rögtön egyetemre, az népfőiskolás lesz. Ebben a szabad oktatási formában közismereti tárgyaktól a művészetekig és a munkáig, a gondolkodási gyakorlatokig minden előfordul fél éven keresztül. A népfőiskola – ahol jól csinálják – lélekébresztő tanfolyam. Aki fölébredt, és kiszabadult a gazdaségkori művilág káprázatából, az könnyebben találja meg magának a személyiségéhez illő mesterséget, iskolát.
Dánia ma a világ egyik leggazdagabb országa. Mégpedig úgy, hogy sosem igázta le, s nem rabolta ki az indiánokat, Indiát vagy Afrikát. Ha figyelembe vesszük, hogy aranybányái, kőolajkútjai meg tőkemenedék-bankjai sincsenek, akkor föltétlenül a leggazdagabb.
Mitől?
Amitől mi is lehetnénk, a kiművelt emberfőktől.
Kerkai Jenő 1935-ben, 31 éves korában indította meg a Katolikus Népfőiskolai Mozgalom Közhasznú Egyesületet  – KALOT – a szegedi tanyavilágban Farkas György és Ugrin József segítségével. Két év alatt közel tízezer legény csatlakozott és vett részt a különféle tanfolyamokon. Ekkor a jezsuita rend mellé adta rendtársát, Nagy Töhötömöt, hogy el tudja végezni a reá szakadt tömérdek munkát: 1938-ban kétezer egyesületben már százötvenezer tagja volt Mozgalomnak. Öt év múlva – 1943-ban – már 20 népfőiskola oktatta a 3500 helyi egyletben működő félmilliós tagságot! A kor legnagyobb magyar egyesülete minden településen létezett! Óriási társadalmi erőt képviselt, amennyiben az elmaradottnak tartott paraszti osztály emelte föl általa a fejét és a szívét. És nem csak a legények! A KALOT-tól függetlenül megalakult KALÁSZ, a lányok-asszonyok mozgalma, és hasonlóképpen izmosodott. Ha a számokat nézzük, akkor a 30-s években a magyar lakosságnak kb. 70 %-a részben, vagy egészen a földből élt falvakban és mezővárosokban! A ma Budapesthez tartozó peremkerületek akkor önálló települések, leginkább falvak voltak.
A Mozgalom nem titkolta, hogy földreformot is javasol, mégis támogatták értelmiségieken, különösen írókon kívül még arisztokraták is. A tanfolyamokon a fiatalok szakmai képzésük mellett népdalt és táncot tanultak, továbbá jogi és közigazgatási alapismereteket, logikát, érveléstant is! Jól látták Kerkaiék, hogy nem lehet az embert, mint gondolkodó, alkotó, üdvözülni akaró lényt a föld, a gép, a tulajdon kiegészítőjének tekinteni.
A főpapok nem akartak földreformot, de a Jezsuita Rend ügyesen elérte, hogy XII. Piusz megáldotta a szervezetet és tagságát, vezetőit 1939. november 8-án kiadott brévéjében! Ezzel a legmagasabb helyről kaptak menlevelet!
Kerkaiék ihlették az ONCSA nagycsaládosoknak szánt típusház építkezéseit, együttműködtek a Levente Mozgalommal, a reformátusok Soli Deo Gloria egyesületével, részt vettek 1943-ban a Szárszói Konferencián, majd az antifasiszta szervezkedésben. Természetesen 44-ben, a német megszállás után, bekapcsolódtak az üldözöttek mentésébe is. Kerkai kolostori szobájában zsidó bujdosók laktak, ő maga a pincében.
’44. októberében, a nyilaspuccs után, Szálasiék a Mozgalmat föloszlatták, teljes lelki összhangban Rajk László kommunista belügyminiszter 1946-os döntésével. Ebből is kitetszik József Attila mély meglátásának igazsága:
„Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
 Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
 de mind-mind pénzre vált reményt;
 ki szenet árul, ki szerelmet,
 ki pedig ilyen költeményt.
És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –„
Miként már régebben is érintettük a Beavatásban, Gazdaságkor három vezető eszméje: a fasizmus, a kommunizmus meg a liberalizmus végső fokon egy tőről fakad. Bárki utána nézhet az említett eszmék forrásvidékén. Ne tévesszen meg senkit, hogy közben veszettül gyalázkodnak és hadakoznak egymás ellen. Ugyanis egy értéket ismernek:
„Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
 de mind-mind pénzre vált reményt;”
Természetes tehát, hogy Kerkai pátert ’49-ben bíróság elé állították és 6 év fegyházra ítélték. 1951-ben további 4 évet kapott – naná, hogy antiszemitizmusért. Ő, az önzetlen zsidómentő. Ártatlanságát annyira fölháborítónak találták, hogy rendszeresen véresre verték a börtönben. Csak az mentette meg az életét, hogy szívrohamot kapott. Az őrangyalok néha így segítenek meg bennünket.
1956 októberében a forradalom kiszabadította. A szovjet ellentámadás után barátai menekülésre bíztatták, de ő nem hagyta el hazáját: bevonult a börtönbe, és letöltötte maradék idejét.
Győzött – a becstelenség ellen.
De mit is akart elérni?
„Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!”
Sokkal, nagyon sokkal tartozunk neki.

2014-10-10 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.