Beavatás lehetne

Gazdaságkor a világtörténelem eddigi legnagyobb és legaljasabb csapdája, mert ún. filozófiái, erkölcstanai, jogrendszerei, sőt esztétikái(!) és mindennapi életvitele egyre galádabb bűntetteket engedélyez, sőt javasol a szabadság örve alatt. Maga a sátán készítette a rendszert, hogy lépre csaljon bennünket. Megengedte nékünk a régi bűnöket, sőt erősen sulykolja az általa ihletett kultúriparon keresztül, hogy raboljunk, hazudozzunk, öljünk, paráználkodjunk, habzsoljunk, utánozzuk, sőt körözzük le, az ösztöneik függvényeiként élő állatokat. Létszintjük alá merüljünk, mert az állat lélek nélküli, ezért nem tudja, hogy létezik bűn, tehát el sem követheti.
Amikor a volt keresztény világ üzleti, kényelmi és élvezeti pillérekre építette – ó, nem a nem a szabadságát – hanem a szabadosságát, akkor erénnyé, emberi joggá suvickolta bűnök tömegét, kultúráját kultusz helyett rémfilmekre, gügye nyomogatós játékokra, kábítószerekre váltotta, akkor szembefordult léte lényegével. Vagyis alkotójával, a kereszténységgel, a világ egyetlen vallásával, amely nemcsak mélyen ismeri a szabadságot, hanem egyenesen reá épül! Egészen pontosan a tökéletesen, a kereszten is szabad Jézusra!
Ő ugyanis nem a legendák ködébe merülő harcias tanító volt, mint például Mohamed, nem is Buddha-szelíd bölcs mester, hanem hús-vér ember is, aki a jó, az üdvösséges élet oktatásán túl elénk élt egy teljes emberi sorsot egészen a kereszthalálig. Megmutatta, hogyan él a Mindenható a földön, amikor ember, amikor éhes és szenved, amikor nincs, hol lehajtsa fejét, amikor gondoskodnia kell nélkülözők, betegek seregéről, ráadásul elviselni, hogy lépten-nyomon félreértsék.
A mi sorsunkat, bűneink és ostobaságunk sűrítményét élte már megfeszítettsége előtt, mintegy keresztként.
Gazdaságkor minduntalan az ún. demokráciára hivatkozik, holott műve az igazságszerető bölcs démosz helyett az álértékek és testi vágyai után loholó tömeg. Zagy. A zagyot a választási és vásárlási kampányok fölkeverik, majd ülepítik a következő galibáig. A hányatott egyének ma megőrülnek az olimpiáért, holnap pedig követelik, hogy ne legyen.
Az igazság tenne szabaddá? Jézus kitart e mellett a keresztfán is, a szabadságmegvonással végrehajtott kínhalálában. Eközben a volt keresztény nép fülébe egyre duruzsolják: igazság nincs, hogyan tehetne szabaddá? Ha létezne, nem a tiéd volna, hanem az érdemeseké, a pénzeseké, a miénk…
A világtévében elénk vetített jövő lényegét régebben csak az éjszakai filmekben láthattuk, ma már délután és a mesefilmekben is mutatják – korhatár nélkül. Szép, jó és ikertársuk, az igazság nincs. Elhallgatják, hogy igazság-tagadó társadalomban se szabadság, se méltó élet, se verseny nem lehetséges, mert még a csalás is hamis.
Aki még tudni véli, hogy fiú-e vagy lány, az titkát tartsa magában, s tegyen úgy, mintha munkát kereső hímnős meztelencsiga volna a világnagy pornóiparban.
Vagy tekintsen föl a keresztre…