Beavatás lehetne

Kezdőlap

„Régebben az európai városokban szokás volt a vasfa. Temesváron is áll egy. Ifjúságom idején még úgy tartották, hogy mesterlegények kiinduló és visszaérkezési helye volt, egy szeget kellett verni belé.” Mondta Kányádi Sándor Illyés Gyula emlékbeszédében (2003.)

Megnéztem a Világhálót: nem találtam több említést. No, meglehet, rosszul kerestem.

Állítólag az etruszkok kalendáriumának szögei a napokat, s nyilván az ünnepeket jelezték, a mesterlegények vasfái is az időre emlékeztek: az indulásra és a visszatérésre.

Kezdőlap

Európában sosem létezett kasztrendszer a szó szellemi értelmében, de minden magasabbnak nevezett kultúrában ugyanaz munkamegosztás alakult ki az ismert évezredekben. A király uralkodott az Ég nevében, katonáival együtt védte és kormányozta a közösséget. A papság kutatta Isten szavát és az élet végső értelmét, akár a művész, aki a „szent látvány” képét írta, énekelte, táncolta, a bölcs, a tanító tovább adta az ifjúságnak.

Kezdőlap

Olvasom a hálón, hogy egy holland lelkész (?) istentagadó könyvet adott ki, melyben Jézust legendás alaknak minősíti, és azt állítja, hogy Isten nincs, tehát mindenki élvezze ki a rendelkezésére álló időt, amennyire tőle telik. Az élet ennyi. Egyik célját elérte, a könyv jó üzletnek bizonyult, dől a pénz az élvezetekre. Főnöke helyesli társa véleményét, és ő is arról handabandázik a „templomukban,” hogy nincs Isten. Miért tehetik? Ki szólhat bele? Alapítottak egy saját, külön bejáratú kereskedelmi szektát, mely az embereket felelőtlen, gátlástalanul önző életvitelre, magyarán bűnözésre bíztatja. Hogy Isten miként értékeli e „lelkészek” működését, az belátható időn belül ki fog derülni.

Kezdőlap

Létezik-e Gazdaságkorban templom? A latin ’templum’ olyan magaslati helyet jelentett eredetileg, ahonnan az augurok, a római madárjósok megfigyelték a madarak mozgását, s kiolvasták belőle az istenek üzenetét. Értelemszerűn nyugodt és csöndes volt e magaslat, hiszen a madarakat, az égi küldötteket, nem riogathatták. A templum - templom tehát szent hely, ahol ég és föld összeér, az ember lelke összekapcsolódik az istenségével.

Kezdőlap

A Nemzeti Alaptanterv elkészült, biztos jobb az eddigieknél, mert valószínűleg sok hibát javítottak a hozzáértők.

Szakmámnál, a „magyar nyelv és irodalomnál” maradva, jó jelnek látom, hogy a javasolt szerzőkön kívül fontos művek is szerepelnek a tananyagban. A fontos művek egy-egy kor lenyomatai, összefoglalják az akkor küzdő eszméket, és az irodalom láttató erejével közel is hozzák a tanulókhoz. Ilyen eszme volt a múlt században a máig élő kommunizmus, fasizmus és liberalizmus, meg hozzájuk képest az a hagyományos világszemlélet, melyet a kereszténység testesít meg legpontosabban, és amely magában foglalja az emberiség mindenkori hagyományát, vagyis azt az értékrendet, amely megtartó tudásként lepárlódott százezer évek tapasztalatából, újabb nemzedékek tudásvágyából. Természetesen megtermékenyítette a népművészetet is. Az irodalom, a szépirodalom azért is viseli ezt a nevet, mert szépen szól az igazságról, jóságról, szeretetről, barátságról – azokról az értékekről, melyek bennünket emberré tettek valaha. Sőt meg is tartanak emberségünkben.

Kezdőlap

A mái világkísérlet nyula az egyén, akinek hazája a tévéje, kedélyét kémiailag igazgatja. Ha szüksége támad valamire, akkor azt a bankkártyájáról levillantott jellel magához rendeli a szupermarkecből. Kispárnát, robotgépet, nőt.

„Önök elferdítik a valóságot, mert az igazság az, hogy a társadalom legkisebb
alapegysége, az autonóm, szuverén, felelős egyén. – Írja egy kedves levelezőnk. – Ha úgy lenne, ahogy ön mondja, akkor erkölcsileg és jogilag a családi kollektívákat lehetne felelősségre vonni. Ekkor igaz lenne az állítás, miszerint "a társadalom legkisebb alapegysége a család."

Kezdőlap

Szabad-e levegőt venni? 36 Celsius fokosnak lenni? Ha kérdik, megmondani, hogy magyar vagyok. Izgalommentesen, se félve, se támadva, mintha az mondanám: májas hurka.

Szabad-e emlékjelet állítani a nemzeti hagyomány egyik legfontosabb állatának, a sasmadárnak, ami fölhozta az alvilágból mondahősünket, Fehérlófiát, ami, vagy inkább, aki Emese ősanyánk álmában Turul néven ősapánk volt, vagy – ismét ami – keringett a sík mezőn legeltető őseink fölött ebédre való rágcsálókat keresve. A magyar pásztor figyelte útját, mert ott, ahol pocok van, ott magvas füveket nevel a táj, oda érdemes hajtani a nyájat.

Kezdőlap

732-ben, a poitiers-i csatában, Martell Károly legyőzte és kiszorította a mórokat, vagyis az arab, berber, fekete-afrikai katonákból álló iszlám hadat a későbbi Franciaország területéről, de most fordult a kocka: a „mórok” beáramlása a francia gyarmatbirodalom összeomlása óta folyamatos. Ugyanez figyelhető meg Olaszországtól Németországon át Angliáig egész Nyugat-Európában. Kisebb mértékben nálunk is, de hozzánk és Kelet-Európába leginkább mélyszegénységből menekülő afgánok és pakisztániaiak jönnek. Ők meg, ha tehetik, tovább mennek gazdagabb országokba. A heves népmozgalom egyik hajtóereje a szegénység, a szivattyúja a Nyugat gazdagsága, valamint az üressége. A Nyugat kiürülése.

Kezdőlap

Nyár van, viharok, sokfelé ítéletidő, szélvész és árvíz. Hánykódik a Föld: túl nehéz már neki a gazdaságkori civilizáció, ami leginkább csak fosztogatni tudja javait. Aki teheti, nyaralni húzódik valami biztonságos és békés helyre, de létezik-e ilyen? Még az iskola, vagy a norvég üdülősziget sem paradicsom, sőt a mozi sem, ahol – elvileg – csak a filmekben lőnek, bár azokban szakadatlan a mészárlás – nyilvánvalóan oktató-nevelő célzattal, máskülönben miért gyilkolásznának? Csoda-e, hogy immár tüzelnek ott élőben is: a minap Amerikában ölt és sebesített meg közel száz embert egy ifjú pszichiáter-jelölt egy filmbemutatón. Állítólag jó tanuló. Erről meggyőződhettünk: kihallgatásán igen meggyőzően alakította a hatóságok etetésére kidolgozott elmeroggyant-szerepet. Különös, nehezen megszokható, noha roppant gyakori lét-lyukadás szenvedője ő: az emberi valóságból egyszer csak átpottyant a Betmen-féle szörny-mese filmek világába. Ún. tanult ember létére egy idő múlva képtelen volt megkülönböztetni az életet a nyilvánvalóan kitalálttól, a semmitől. A szépet a förtelmestől, a jót a gonosztól. Megpróbált azonosulni a sátáni film fő-rémével.

Kezdőlap

Orrszarvú-bőre böhöm táblákban hullik róla, s mind nyilvánvalóbb lesz az évszázadok óta folyó Nagy Átalakítás lényege: Zeusz hajdani szerelmének lényébe Macbeth boszorkányai költöznek. Általuk maga Macbethné, Lady Macbeth, minden gazság szépséges kiagyalója, aki számára minden erény értéktelen, s minden bűn erény.

Európa zászlaján mintha még a Szűzanya csillagkoszorúja forogna az ég határtalan Mária-kékjében. Tehát egyelőre még nem a helyébe tervezett vonalkód szivárványsora hirdeti – mi tagadás, őszintén – az új idők, új értékeit, a konzumidiotizmust, a vadságot és a gendert.

Kezdőlap

Hajdan létezett egy hit- és erkölcstan nevű tantárgy, mivel a régi ember az erkölcsöt csak a hitén, gyakorlatiasabban: a vallásán keresztül tudta elképzelni. A régi emberen talán a mindenkori embert is érthetjük, mert vallástalan ember, sőt hitetlen ember az újkorig nem létezett. Olyannyira nem, hogy a régészek az emberszerű emlősök hagyta maradványok közül azt a leletet sorolják az emberiek közé, amelyik mellett kultusznyomokat találnak.

Kezdőlap

Amikor 1964-ben diákcsere keretében Franciaországban jártam, mélyen megdöbbentem azon, hogy a francia egyetemisták mennyire tátották a szájukat: nicsak, hajszálra olyanok vagyunk, mint ők! Semmi ferde szem, pampula száj, majomfarok és hasonlók. Még jobban csodálkoztak azon, hogy közülünk némelyek jobban ismerték az ő történelmüket, kultúrájukat náluk, míg ők a miénkről harangozni sem hallottak. Ezért a sajátjukban sem voltak jártasak. A mi ifjú értelmiségünk csak ötven év múlva jutott el ide.

Kezdőlap

Valamikor régen, saját használatra kitaláltam az „úti rózsafüzért”, ami egy tizedből áll, mivel általában ennyi idő alatt érek a buszmegállóig. Másik vonása, hogy a benne lévő titok mindig valami evangéliumi esemény: „aki Pétertől csak a szeretetét kérte”, vagy: „aki ellenállt a sátán kísértéseinek”, vagy: „aki önmagát adta nekünk eledelül”. Ha ismerőseink közül valaki kórházba kerül: „aki a betegeket meggyógyította”. A titkot tehát mindig az adott élethelyzethez, eseményekhez választom, továbbá kellő szünetet tartok a kimondása után, hogy elmélkedhessem róla: úgy, mintha magam is ott lennék, s magam is megkísértetnék, magam is ujjonganék Virágvasárnap az Ő kíséretében, a csacsija nyomában ugrándozva, és így tovább.

Kezdőlap

Láttam múltkor valami nagyon szépet a szentendrei HÉV-en, ami a Batthyányi tér felé tartott. Egy szerelmespárt, amely mosolyban járt: nyakig merült benne. A lány jobbján a fiú, a fiú balján a lány, éppen úgy, ahogy a HÉV-ről leszálltak. Nem fogták egymás kezét, szót sem szóltak, össze se néztek, csak ballagtak szépen, nyugodtan, előre tekintve, a jövőbe, ahová közös mosolyukat küldték. Nem volt szükségük arra sem, hogy tisztázzák, miről mosolyognak. Tényleg, van ennél világosabb?

Hogy meddig terjedt a mosolyuk?

No, ez az!

Mi a mosoly?

Kezdőlap

A régiek úgy tartották, hogy léteznek erények és bűnök. Bizonyos gondolatok, szavak, cselekedetek és mulasztások, nem holmi moralizmusból rosszak, hanem azért, mert szétvetik a közösséget, és megakadályozzák az egyes embert abban, hogy saját lényét megismerje, és birtokba vegye. Meg kell tisztulni tőlük ahhoz, hogy megtudjuk, kik lehetünk, s miért élünk a világon. Ezen a ponton találkozunk az istenséggel, akit tisztátalanul elgondolni sem vagyunk képesek. A világ összes vallása, vagy ami hajdan ugyanaz volt, kultúrája, ismert tisztító eljárásokat és szertartásokat.