Beavatás lehetne

Várkonyi Nándor, a múlt század legnagyobb magyar, katolikus polihisztor bölcse írja az Elveszett Paradicsomban: „Az egyetemes teremtés-mítosz alapeszméje ez: a Mindenség rendezetlen, nem él, elleneszegül a rend, az élet elvének, sötétség borítja a "víz" alaktalan tengerét, nincs más, csak az önmagába fulladó Káosz. De "fölötte", tehát rajta kívül, szintén önmagában, ott lebeg a rendezés akarata, az élet tevékeny elve, a világosság hatalma, a teremtő Szellem. Mindjárt kezdetben világosságot visz a sötétségbe, a határtalanságban elválasztja "a felsőt az alsótól", a tétlenségbe beleoltja az élet princípiumát, az alaktalanságba a rendét, a Káoszból Kozmoszt teremt.” Ez a gondolatmenete az eurázsiai és az amerikai népek teremtésmítoszainak – szépen el is sorolja őket. Hogy a Teremtőt az egyik nép a maga nyelvén így nevezi, a másik úgy, mellékes. Az a lényeg, hogy az Alkotó kozmoszt, magyarul rendet visz a világba. A rend egyik alap-megnyilvánulása számunkra az idő. Több az események egymásutániságánál. Lényegéhez tartozik, hogy ez ekkor esedékes, amaz akkor.

Isten számára minden pillanat mindenütt, mindig jelenvaló. „…egy nap az Úr előtt olyan, mint ezer esztendő, s ezer esztendő is, akárcsak egyetlen nap.” (2Pét 3,8) Számunkra, még testben élők számára, ez maga volna a káosz.

Az emberi rend világszerte általános megnyilvánulása a naptár. A naptár az isteni rend földi kivetülése. Akit érdekel ennek százféle megnyilvánulása, olvassa el Várkonyi könyvét. Itt, most csak a keresztény naptárral foglalkozunk. Azzal is csak nagy vonalakban.

Ennek alapnapja Krisztus Király vasárnapja. Utána kezdődik az Ádvent, a Születésre való benső várakozás és készület. A kerek esztendő jeles napjainak – sarkainak! – rendje az éginek a tükröződése: a Karácsony a téli napfordulót követi: a Fogantatás, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a tavaszit rögtön Gábor főangyal ünnepe után: március 24, 25. Az év őszi sarkát a közelmúltig egyedül Szent Mihály arkangyal őrizte: szeptember 29., míg a nyárit Keresztelő Szent János: június 24. és az egyházalapító apostolok, Péter és Pál: június 29.

Más szentek – Orbán és Vince – a szőlészeknek és borászoknak segítettek eligazodni a világban, Szent György a pásztoroknak, és így tovább.

A rendteremtés nagy eseménye volt, hogy az Üdvözítő Virágvasárnap diadalmasan bevonult Jeruzsálembe, és kiverte a kufárokat a templomból.

A reformáció eltörölte a szentek tiszteletével az ünnepeiket is, és velük az eligazító jeles napokat. A folyamat végén az unitáriusok elhagyták a Megváltót s vele a Karácsonyt és a Húsvétot is, végül a szombatisták úgy tértek vissza a zsidóságba, hogy ezért a mózesi ünnepeket sem kapták meg.

Ezzel a vallási-szellemi folyamattal párhuzamosan zajlott a gazdaságkori munkaszervezés kialakulása. Ennek hatékonyságát – jövedelmezőségét! – csökkentették az ünnepek, ráadásul Gazdaságkor alapjában istengyűlölő, tehát az ünnepek fölöslegesek – legföljebb fogyasztáslendítő szerepükről lehet tárgyalni. Pótlásuk folyamatos – gondoljunk a Valentájn-napi konzumidióta vásárra. Az igazsághoz tartozik, hogy a régi ember nem élhetett a természet rendje ellen, amihez az ünnepek is hozzátartoztak, mert benne élt. Az ún. őstermelői életmód mellett kereskedni, hadakozni sem nagyon lehetett bizonyos évszakokban, s a velük járó időjárási viszonyok közt. A mai termelés független az időtől, az üzemek három műszakban zakatolnak, a pénz- és kereskedelmi műveletek számára minden percben nyitva állnak a tőzsdék a bolygó valamelyik csücskében. A kultúripar jeles napjai, a vásárok, szemlék, díjosztások és hasonlók reklámesemények, semmilyen kozmikus vagy szellemi rendbe nem illeszkednek és ilyen nem is teremtenek, mert maguknak sincsen ilyenjük. A Frankfurti Könyvvásár, a Genfi Autószalon spirituális értelemben nem különböznek a nagy filmszemléktől vagy építőipari szakvásároktól.

A gazdaság, korunk alapvető létformája elvetette a szakralitást és vele a kozmoszt is, a rendet. A Templomot visszafoglalták a kufárok. Mostani korszakváltásban át kell élnünk a rendetlenséget, hogy újra rendet teremthessünk Isten segítségével.

                                                                                                                             (2012)