Beavatás lehetne

Amióta világ a világ, azóta kerestetik a világ fejedelmei mágusokkal meg természetkutató tudósokkal a Mindenség alaptörvényét. Roppant nagy szükségük van rá, mert nélküle hatalmukat porlékonynak és ideiglenesnek érzik. Joggal szoronganak nélküle. Hogy vele is úgy lennének? Ezzel egyelőre nem gondolnak. Majd akkor!
A keresett dolgot régen, a jelképek virágnyelvén – többek közt – bölcsek kövének hívták. Manapság, amióta a tudomány nyelve a matematika, világegyenletnek és hasonlónak. A megrendelők megnyugtatása végett a tapasztalt varázslók és tudósok itt és ott gyakorta fölkiáltanak olykor: megvan! megvan!
Megvan? Sajnos, egyelőre nincs meg, de az eredmények újabban számottevőek. Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy minden külső gyarapszik, egyre több az ismeret a természetről, társadalomról, újabbnál újabb gépek szolgálnak az utakon, a háztartásokban. a csatatereken, miközben a természet és az ember válsága egyre égbekiáltóbb. A világ fejedelmei ezzel sem gondolnak. Fontosabb ügy forog az elméjükben: önmaguk.
*
Létezik-e életünk értelmét összefoglaló tudás? Ha igen, titkos-e? Megszerezhető-e valamilyen csalafintasággal??
*
Mózes törvényének 30. fejezetében mondja az Úr. „Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra. Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket? De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren?” Vagyis se űrhajóval, se matematikával, semmiféle tudományos eszközzel-módszerrel nem ismerhető meg a világfönntartó törvény. „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.” Tehát belül van a törvény, lényünkben. Velünk született. Okossal is, butával is. Ily módon a bölcsesség szívtudás, módszertana a törvény megélése. „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot.” Tehát a törvény összefügg a Léttel: nem pusztán erkölcsi vagy jogi szabály, amit Gazdaságkorban önkényesnek, változékonynak, tehát mellékesnek illik tekinteni, mint a jogállamot, vagy a szabadságot, ha a tőkepénzesek érdeke mást súg.
Isten ezt súgja a Bölcsesség könyvének első mondatában: „Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött!” Az igazságot tehát elsősorban szeretni kell, másképp nem nyílik meg. Minden szülő tapasztalja, hogy gyermekét csakis szeretettel értheti meg, házastársát is, anyanyelvét is. Sőt, csak az lesz jó matematikus, aki szereti a matekot. A dolog ilyen egyszerű. Ez a legelső bölcsesség, amit Jézus, Isten Fia így magyarázott: „Én vagyok az út, az élet és az igazság!” Vagyis a bölcsesség először is út: belátjuk, hogy nem tudunk mindent. Se ma, se, holnap, se holnapután nem járhatjuk be az összes utat. De menni kell előre, mígnem lassan, lassan, derengeni kezd, amint a napok életté telnek. Az utam és az életem elfogadása az első két lépés a tudás megélése folyamatában, aminek beérése a föllobbanó istenszeretet.
Hogyan is szólt a mondat? „Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött!” Tehát csak az kormányozhat, aki nem csak ismeri, érti, hanem szereti is az igazságot, vagyis Istent. Aki nem szereti, tehát nem vette lelkében az istenszeretet adását, az nem áll, hanem visszafelé csúszik, akár az ügyetlen síelő. Az Isten- és igazságismeret tehát nem észbeli, hanem szívtudás! És ez létkérdés. A világ baja az istentelenek és a szívtelen igazsággyűlölők kormányzása.
*
Kezdetben az Úr eszményi viszonyok közé helyezett bennünket az Édenben: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Ezt a két feladatot kaptuk, s egy tilalmat: Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz." (Ter 2,15-17).
Mondhatjuk, hogy eddig bizonyos értelemben állatok voltunk: ugyanúgy élveztük a teremtés javait, mint a kígyók, a zergék vagy a halak. A két feladat és a tilalom emelt ki közülük. A Gonosztól kellett volna megvédenünk a Lét addig édeni egységét, ám a Sátánnak sikerült becsusszannia vágyaink közé, és átvette az irányítást. Úgy lett, ahogy tanította: „szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat." (Ter 3,5) Bizony, megismertük a jó és a rossz, az igazság és a hazugság, a szeretet és a viszály közti különbséget és a rosszat választottuk. Azóta is gyakoroljuk. Botrányba fúlt a paradicsomi létünk midőn kapásból hazudtunk az Úrnak a fügefalevél köténnyel, a bújócskával, és egymásra, meg a kígyóra próbáltuk kenni a vétket. Nem tudtuk, hogy „az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.” (Bölcs 1.7)
*
És továbbra sem tudjuk. Azóta is ez a tárgya a történelemnek: el lehet-e ragadni a világ fölötti hatalmat Istentől? Régtől fogva, nagy hódítók harcoltak Isten és a világ ellen, Gazdaságkorban a pénz forgatja éles kardját, a kamatos kamatot. A szórakoztatóipar szennyet szór a lelkekbe, hogy ne értsük az Úr szavát: minél több silányságot fogadunk be, annál többet keres. Kisajátítja a helyes és a helytelen meghatározásának jogát, a különféle disznóságokat átkereszteli szabadságnak és így tovább.
Jól fizetett alakok azt a hazugságot terjesztik, hogy az ember lét-törvényei átalakíthatók, tehát a többi is leküzdhető: a gravitáció, a fénysebesség sem lehet akadály.
„Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, és az Úr, a te Istened megáld (…)” Ennyi a törvény: szeretni Istent, és az Ő útján járni. Az Ő áldása az áldottakat a bölcsesség adományában részesíti. Korunk fogyasztóembere, a barbi azonban visszautasítja az áldást: nem akar sokasodni. Bölcsességet se kér, elég neki a saját esze, amivel föl tud kapaszkodni az internetre. „Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, (…) Menthetetlenül elpusztultok…”
*
Isten nem üt agyon senkit. Szeretete a világunk épülésének-szépülésének záloga, elutasítása magától vezet a kultúra, a család, a civilizáció, a Föld életfönntartó rendszerének romlásához, pusztulásához. Másszóval ítéletünket tetteinkkel fogalmazzuk meg: önmagunk ellen.
Jézus az alaptörvényt több alkalommal megerősítette. Például, amikor a bölcs farizeussal a kettős főparancsról, az Isten és emberszeretetről beszélgetett, vagy amikor kijelentette: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem.” (Mt 5,17) Az Atyával való egységében hozzányúlhatott a törvényhez! „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.” (Jn 13,34) Tette ezt a tökéletessé lett isteni parancs teljes megélésével: életével, önáldozatával, föltámadásával. Ezzel a bölcsesség kulcsát is a kezünkbe adta. A szeretet parancsa örök: „Míg ég és föld fennáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész.” (Mt 5,18) Egyetlen haladás létezik: a Törvény beteljesülése. A beteljesül ige jelzi, hogy a törvény nem elméleti, hanem gyakorlati: vagy megéljük egészen, azaz teljesen, hiánytalanul, vagy semmit sem tudunk róla. Megélni pedig csak élő ember képes: az okostelefon, a bankszámla, a rakéta és társai nem. Ezek csak avulni képesek.
*
Miként a kedvesek egyesülése is bensőséges, csak reájuk tartozó dolog, az Istennel való misztikai egyesülés is csöndes és meghitt, hatása azonban világra szóló, mert a legkisebb gondolat, amit megélünk az Úrral, az Valósággá válik.