Beavatás lehetne

Múltkor egy pályatársam elküldte új könyvét, hogy támogassam valamilyen ösztöndíj-pályázatát, aminek sikeressége haláláig megoldaná anyagi gondjait. Az érett, középkorú embert csak látásból ismerem: párszor összefutottunk az elmúlt években holmi irodalmi rendezvényeken, de beszélgetésbe sose keveredtünk. Műveihez sem volt szerencsém. Most még kevésbé lesz, mivel elküldte a legfrissebbet. Ennek alapgondolata – látszólag – a Teremtés Könyvében gyökerezik. (Bölcs 1- sk k)
„Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! – Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! – Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.” Csodálatos tanácsok! Istenről csakis „jó lélekkel, szívünk egyszerűségével” gondolkodhatunk értelmesen. Tehát nem földiesen, nem ún. műveltséggel, meg mit ne mondjunk, ravaszsággal, keménységgel, erővel, pénzzel, csellel és hasonló, vagyis lényegükben anyagi, tehát külső, azaz nem isteni erőfeszítésekkel, amikkel általában élni szoktunk. Istenről a leghelyesebb jó lélekkel gondolkodni. Mit is jelent ez? Ha jó lélekkel és imádságos szívvel utána nézünk, rádöbbenünk, hogy a jó, és az iránta való vágyódásunk, valamint szívünk egyszerűsége nem lehet más, mint a természetfölötti megnyilvánulása. Teremtőnkhöz fűző eleven kapcsolatunk jele. Csöppet sem veszélytelen jel. Nem szabad szórakozni vele, mivel az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, sőt, a próbára tett Mindenható eltaszítja az eszteleneket. Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Mondhatjuk úgy is, hogy a gonosz szándékú lélek hamis. Hogyan is lehetne másmilyen? Igazságszerető? Őszinte? Tiszta? Holott ezek ellenkezőjére vágyik? A választ megkapjuk hamarosan a Bölcsesség Könyvéből. Bölcs 1.5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít. Tehát már akkor jelez, amikor a hamisság még nem ért el hozzánk. A fegyelem szent lelkének ébersége áldás mindnyájunkra, mert figyelmeztet a veszélyre. Ezt az előrelátást nehéz eléggé megbecsülni.
Bölcs 1.6 … emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja szavait. Azokat is, amelyek még nem hagyták el ajkát. Sokszor, sokan vagyunk hajlamosak alábecsülni az Urat, mivel magunkból indulunk ki. No de honnan máshonnan?
Bölcs 1.7 Mert az Úr mindenütt jelenlévő lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról. Az Úr a lelke látja és hallja az eseményeket, mert lelkével, mintegy a bölcsesség fészkével, körülveszi a világot, s nincs semmi, ami öleléséből kimaradna. Erről minden nap érdemes elmélkedni, különösen este. amikor napi gondjaink zömét már letudtuk… Bölcs 1.8 Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. Bölcs 1.9 Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! Tehát a világ ép és teljes egész, minden megvan benne, sőt hibátlanul működik, ahogy Isten teremtette. Az ember rontja el – ténykedése következményeire nem ügyelve.
Bölcs 1.13 Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában.
Óriási jelentőségű kinyilatkoztatás magyarázattal: Bölcs 1.14 Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. – Ez a lényeg! Mindazonáltal az alvilág szeretne hatalmat szerezni fölöttünk, de amíg újra és újra születnek Teréz anyák, Böjte Csabák, Bíró Lászlók és más istenküldöttek minden nemzetben és nemzedékben, addig biztonságban tudhatjuk magunkat. Bölcs 1.15 Mert az igazságosság halhatatlan. – Halhatatlan, másmilyen nem is lehetne, hisz maga az égadta igazság is az.
Bölcs 1.16 Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy osztályrészévé legyenek. Bölcs 2.1 Csalfa észjárásuk miatt azt mondogatják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.”
Az ember ősvágya a halhatatlanság. Akár az alvilágból való szabadulás reménye! Bölcs 2.2 Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. Ez az istentelen reménytelensége valamennyi kultúrában! Bölcs 2.3 Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő. Bölcs 2.4 Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. (…) Bölcs 2.5 Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. Ezzel a zsidóság és a kereszténység elvetette a lélekvándorlás ábrándját!
Bölcs 2.6.-11 Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se! Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának! Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk, és ez a mi sorsunk! Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza! Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.
Íme a teremtés megrontásának haditerve! Az egész világnak ezt szánja az istentelen ember. Az is, aki elküldte nekem kéziratát. Akinek választott világnézete látószögéből a jó jövő reménye véletlenül sem csillan föl, csak a vágómalacé. Mintha haláltáncot vezényeltek volna az események mozgatói a földgolyó hiszékeny lakóinak, akik nem is sejtik, hogy a gonosz nótájára ropják.