Beavatás lehetne

Nem tudom, hogy a kedves Olvasók észrevették-e már, hogy mostanában nincs kergemarhakór, madárinfluenza és hasonlók, pedig most is halnak meg török kislányok, akik kedves pipéikkel alszanak, s bizonyára a kergemarhakór is szedegeti áldozatait. Hál’istennek, nem túl sokat. Föltehetően éppen annyit, mint a járvány tombolása idején. Egy korabeli adat: Nagy-Britanniában 1995 és 2000 között 75 ember halt meg a Creutzfeld-Jakob-kór – népiesen a kergemarhakór – különböző változatai okozta betegségekben. Kevesebben, mint konyhai balesetben vagy náthában. Nosza, százezer szám irtották a teheneket, borjakat, millió szám a baromfit madárinfluenza idején, ha a nádasban valahol egy bütykös hattyú tetemet találtak. Fölmérhetetlenül sok gazdaság ment tönkre és még több gazdálkodó család élete munkája semmisült meg a szó mindenféle értelmében. Közben jókat lehetett játszani az élelmiszer-árfolyamokkal.

A televíziókban, rádiókban édes, és karcos hangok búgták meg recsegték: rettegjetek! Rettegtek is a népek rendesen. Művelt szülők nem adták kisbabájukat még a nagymama kezébe sem és szájkendőben puszilták meg gyermeküket.

Nyilvánvaló, hogy a Nagy Rettegtető maga a Gonosz, aki állandó ijesztgetéseivel elbizonytalanítja az embereket, akik folyton „kitérnek hitükből.” Idekapnak, majd oda, váltogatják családjukat, hazájukat, meggyőződésüket, s „nem találnak sehol biztos nyughelyet.” Nem is csoda, hiszen a 20. század őrületes válságok és háborúk kora volt, mégpedig leginkább az „ártatlanok ellen vívott” hadjáratoké, melyek faji, vallási, családi, társadalmi szempontok alapján kiválogatott „potenciális ellenségek” ellen folytak, akik nem is tudták, hogy miért éppen ők kerültek célkeresztbe. És miért éppen most? A politikai-társadalmi-erkölcsi értékítéletek mércéi kettőződtek, sokasodtak, és ezáltal eltűntek a fehér ember civilizációjából.

A múlt század végi hosszú béke ellen jöttek a kitalált járványok, nehogy már megnyugodjék a nép. A Járvány pedig igen alkalmas helyettesítője a kulák, zsidó, magyar vagy osztályüldözésnek, mert senki sincs védve egyik ellen sem.

Jézus egyik leggyakoribb szólása: Ne féljetek, tizenhatszor szerepel a négy Evangéliumban. Egyszer az üres sírjánál álló angyal mondja, tizenötször Ő, s ebből négyszer hozzáteszi: Én vagyok! E két szó az ő idejében Jahve-nek hangzott, tehát az Úr önmegnevezése volt: mint tudjuk, először az égő csipkebokorból hallotta Mózes. Jelenti a mindenek fölött álló, folyamatos, örök, kikezdhetetlen létezést, a vanást.

A két mondat így, együtt azt jelenti, hogy Jézus az Úr – aki velünk van mindörökké – tehát nincs miért félnünk.

Jézus persze tudja, hogy hajlamosak vagyunk a szorongásra, és van is okunk rá. Ismeri a világot összes múltbéli és eljövendő korszakaival, lakóival együtt. Ezért mondja: „…neféljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. – vagyis ne tartsatok a létező és kitalált vírusoktól, sőt a bombáktól sem! Ezek csak egy részed, az amúgy is mulandó tested vesztét okozhatják. „Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja.” (Mt 10, 28) Vagyis aki teljes pusztulással fenyeget, mert a halhatatlan lelket is uralma-gyötrelmei alá hajthatja.

Nem kétséges, hogy a lelkekért folyik a harc a mostani világválság esztendeiben. Is. Könnyen lehet ugyanis, hogy nem a szokványos civilizáció-váltás előtt állunk, mint annyiszor a történelem során, hanem nagyobb arányú bukás fenyeget, hiszen a Föld életfönntartó képessége is közel áll a megroppanáshoz. E sorok írásakor nyilatkozta Maria van der Hoeven, a Nemzetközi Energia Ügynökség vezére, hogy jelenleg nem tudjuk a bolygó fölmelegedését 2050-ig további két fok alatt tartani. Ennek pedig beláthatatlanok a következményei. A még vadabb éghajlat-ingadozások képesek lemosni a bankszámlánkról a tintát, s akkor hiába gürcöltünk.

Az Antikrisztus okos. A gazdasági válság kirobbanása óta nem talál ki új járványokat, anélkül is épp elég reszketés van most a világban. A világválság szorongató hírei mellett kapjuk az állandó fönntartó adagokat a rémfilmektől és műsoroktól, lélekrontó zenéktől, az újságok fokozódó kriminalizálódásától.

Ennyi neki elég: a riadt, az ijedt, a reményét vesztett tömeg számolatlanul potyog a vermébe.

Mit tehetünk? Jézus huszonhétszer figyelmeztet, hogy legyünk „éberek”, „virrasszunk”, azaz figyeljünk a gonosz cselvetéseire. Még harmincegyszer hozzáteszi, Pál apostollal együtt, hogy lelkünkben legyünk készen minden eshetőségre.

Mi lenne, ha megpróbálnánk?

                                                                                                                                     (2012)