Beavatás lehetne

Kedves Kinga

 

Elgondolkodtál-e már azon, hogy Gazdaságkor főihletője a verseny, a másik letiprása, a gyűlölet, leginkább a Jézus-gyűlölet?

A Rákosiék hatalomátvétele után megindult keresztényüldözés főbb eseményei, pl. Magyar Közösség-, Mindszenty-, Grősz-per, iskola-államosítás, szerzetesrendek föloszlatása stb. közismertek. Mellettük eltörpülni látszik az élet apró átrendezése: az emberek megfélemlítése, a „népnevelés” lakásokba betörő agressziója, a templomba járás tiltása, a keresztény jelképek tiltása, mint most Angliában.

Ez történt itt, a mi falunkban is: eltűnt három kis kápolna, és ledöntötték a Kálvária-dombon a három keresztet. Fényes nappal. A munkásoknak parancsot adtak a rajtuk lévő szobrok összetörésére. Ennek külön érdekessége, hogy a Bal Latorral sem tettek kivételt, holott elvtársuk volt. Szerintük rossz társaságba keveredett… Az utasítás szerint a maradványokat szeméttel kellett betemetni.

A nyolcvanas évek végén Európában összeomlott a szocialista emberkísérlet politikai rendszere. A helyzet azonban nem változott. Mindössze annyi történt, hogy a szocilalista hatalomizmus helyébe a demokráciának álcázott pénzizmus lépett, és a keresztényüldözés folytatódott. Nem jogilag, hanem az Antikrisztus alattomos eszközeivel: kizsákmányolás, igazság-gazság csereberéje, multikulti, gender, kábítószer és egyéb gazságok terjesztése. Nem meglepő, hogy a Kálvária-dombra újra fölállított fakeresztet egy éjszaka bátor elvtársak kifűrészelték. Néhai Antal János plébános úr pótoltatta, de ismét jöttek a fűrészesek.

Láthatod, hogy itt, az Iskola utca sarkán is lerombolták a fogadalmi keresztet. Aztán pár év múlva ismét. Az áldozatkész Mihálka-család megcsináltatta, ám az Üdvözítő szenvedő bronzalakját egy általa megváltott bűnöző ellopta. Talán kapott pár forintot érte egy orgazdától.

Bizonyára világos előtted Kinga, hogy ez igazi júdási eset. A jót eladni a rosszért, az örökkévalót mulandóra cserélni. Nézzünk magunkba: mi, akik nem szoktunk az utcán kereszteket rombolni, Krisztus-szobrokat ócskavas-kereskedőkhöz cipelni, vajon nem teszünk-e ilyesmit az iskolában, vagy belül, a lelkünkben?

Pár hete valaki ismét megtámadta a Jézus Krisztusra emlékezető szobrot. Látta, hogy fém helyett műanyag, nosza, összetörte.

Tanuljunk tőle, kedves Kinga! Lám, nem csupán a pénz, vagy a hatalom, egyszóval az érdek fordít szembe a mi Urunkkal, hanem lelkünk ezernyi háborgása, dühe, irigysége, gőgje is. Ha magunkba nézünk, pontosabban látjuk, hogy mi.

Éppen ezért imádkozzunk kedves Kinga a tettesért!

Kérjük a Szeretet Királyát, hogy tekintsen rá azzal a végtelen türelemmel és gyöngédséggel, amivel bennünket szemlél. Hátha tanul az illető belőle, s megérti, hogy a világ, s benne az ő kis vacka, csakis a Mester szeretetében lehet élhető, sőt, másként fönn sem maradhat.

Talán mi – te meg én, kedves Kinga – talán mi is tanulunk a Jézus-rombolótól, és ha lelki restségből, önzésből vagy mások utálatából kitaszigálnánk szívünkből Megváltónkat, rájönnénk, hogy nem különbözünk a Krisztus-üldözőktől.