Beavatás lehetne

Kora és egészségi állapota miatt is veszélyeztetett. Hogyan éli meg ezt a helyzetet a hívő emberként, és mivel telnek a napjai?

Helyzetem remek: a Megváltás megtörtént. A megváltott embert nagy baj nem érheti. Különösen, ha igyekszik föladatait megtalálni és elvégezni.

Hogyan segíti családja a nehézségekben?

Feleségem, gyermekeim, unokáim mindent megtesznek, amit kérek tőlük.
Nincsenek nehézségeim. Legföljebb a kerekesszék kezelése bizonyos helyzetekben. De majd belejövök.

Mire fordítja a figyelmét ez az időszak?

A halálra, meg ikertestvérére az életre, valamint elvégzetlen föladataimra.

Megállította a járvány életmenetünket, kimozdított egy mókuskerékből.
Megérti az ember, mire kapott lehetőséget?

Van, aki igen, van, aki nem. – én általában igyekszem, másokkal együtt. Persze nem könnyű, de az értelmes föladat sosem könnyű. Éppen az ún. nehézsége adja értelmét. Hamar munka sosem jó.

Ha mérleget készítünk – mi van a veszteség, s mi a nyereség oldalon?

Még élek, tehát honnan tudhatnám?

Ellentétes végletek között mozgunk, megélve ezt a történelmi időszakot.
Reménység és kétségbeesés, izoláció és együttműködés, kegyelem és megpróbáltatás. Bízik az emberben, hogy jó irányban indul el?

Kinek erre visz az útja, kinek arra. A Mindenható Atyán és Őrangyalunkon kívül ki tudhatja, hogy valamelyik embertársunk a neki való úton indult-e el vagy nem?

Évtizedek óta figyeli a világ történéseit, hogyan látja, mi most a gondolkodó, figyelő ember feladata?

Ez az egy nem változott kezdetektől fogva.

Még fokozottabb most az egymásra utaltság. Hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogy ez ne kiszolgáltatottság legyen?

Ahogy Jézus. Ő egyetlen fintorával eltörölhette volna Rómát és Jeruzsálemet a világtörténelemmel együtt. Nem tette, hanem kiszolgáltatta magát az általa válogatás nélkül szeretett  embereknek.