Beavatás lehetne

Ismét a helyzet…

Világválság van. Nem holmi jövő-menő, hanem még a nyolcvan évvel ezelőttinél is hatalmasabb. Erősebb és hosszabban tartó vihar dúl a világban. Több a pénzügyi-gazdasági válság, ha nem társadalmi, gondolkodási, ökológiai. A gazdaság a Föld életfönntartó képességének határait feszegeti és fenyegeti a fölmelegedéssel, a lények kihalásával, az egyensúlyok megbontásával, ugyanakkor a gazdaság motorja, a pénz további növekedést követel a gazdaságtól, hogy tovább gyarapodhassék.

A végtelenségig. Ami nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen a Föld teherbíró-képessége határos.

A növekedési kényszer mögött két tényező áll. Az egyik az értéktelenségi törvény, aminek alapja a kamatos kamat. A kamatos kamat megtöri a piacgazdaság elvi igazságosságát, a szabad verseny gondolatát, hiszen az áruk egyike egyenlőbb a többinél. Ez az áru ki van emelve az enyészet törvénye alól. A gabona, a számítógép mind romlik, kopik, eszi a moly, a rozsda és a divat, a pénz a kamatos kamat jóvoltából egyre gyarapszik. Aki dolgozik, és munkájával ennivalót, ruhát, gyógyszert és hasonlókat állít elő, az egyre kevesebbet keres azokhoz képest, akik a pénzzel üzletelnek. Ezek egyetlen spekulációs művelettel romba dönthetik nemzetek több éves szorgalmas igyekezetét.

A másik tényező Gazdaságkor értékvesztése: a munkával együtt leértékelődött az euroatlanti civilizációban a család, az együttműködés, a becsület, az emberi személy és annak kapcsolatai, a kultúra egésze. Más szóval: hihetetlenül gyors ütemben romlik civilizációnk kulturális teherbíróképessége.

Magyarország a bankadóval, a devizahitelesek, és más eladósodottak megsegítésével, stb. nem tett egyebet, mint érvényesíteni próbálta az európai politikai kultúra egyik, ha nem a legfontosabb alapértékét. Megkísérelte a gazdaság demokráciájának helyreállítását. Ezt nevezték eleink arányos közteherviselésnek, és ez volt az európai polgári forradalmak egyik alapkövetelése is. Ezzel az Orbán-kormány rátapintott a „liberális demokrácia” alaphazugságára, úgy is mondhatjuk gyönge pontjára, azaz titkára. Kiverte a biztosítékot.

A polgári és szocialista forradalmak eredménye tömérdek vér, óriási fölfordulás, pusztulás, guillotine, Gulág és Auschwitz, a technika elszabadulása, a bolygó rombolása. Demokrácia sehol. A vagyonok ugyanúgy öröklődnek, mint a nemesi címek és kiváltságok, ám a középkori nemesség életével és vérével adózott, a multik semmivel. Nem is tudjuk, hogy kik a pénz tulajdonosai, csak azt, hogy intézkedéseiket végre kell hajtani. Miután a gazdagság és a szegénység szabad versenyében csakis az előbbi győzhet, a nemzetállamok veszítenek a most folyó IV. Világháborúban. Magyarország eleinte észre sem vette, hogy megfosztották iparától, közlekedése értékes, az egészet fönntartó részeitől – MÁV Cargo, Malév Air Port –és adósságcsapdába hajszolták. Akit lehetett, a szórakoztatóiparral és a butító iskolával a józan eszétől is megfosztották. Ebben jelentősen közreműködött, marxi szóval a „komprádor burzsoázia” politikai képviselete, mely három választást is megnyert a nemzetközi pénzhatalom javára. Intő példa egész Európa számára a görög eset is: a helléneket most fosztják meg kikötőiktől.

Tanulságos az EU viselkedése: amíg velünk szemben sorozatban szegett meg szerződéseket, ígéreteket és alapelveket, most a belügyeinkbe avatkozik mondvacsinált ürügyekkel. Úgy tesznek bizonyos országok, kormányok, újságírók és általuk „művelt népek”, mintha ők elkerülhetnék sorsukat.

Nem fogják elkerülni, az Antikrisztusnak nincsenek barátai. A Nagy Parázna is világhatalomnak tudta magát: „A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna asszonyt, kifosztják és levetkőztetik, sőt húsán rágódnak és tűzön sütik.” (Jel 17,16)

Aki ismerni akarja a világhelyzetet, az a New York Times helyett a Jelenések könyvét olvassa.

                                                                                                                               (2012)