Beavatás lehetne

A mennyek országáról Jézus mindig képekben beszélt. Nyilván azért, mert fogalmakkal aligha írható le. Hasonlóan az „emberi jelenséghez”, aki nem fér be semmilyen elméleti kalickába. Ráadásul a mennyek országa Isten otthona, tehát ismét nem vélhető holmi H2O-nak, ugyanakkor a Mindenható nem önmagának alkotta, hanem mindnyájunknak. Tehát az Ő világa vegyül a miénkkel, hiszen befogad bennünket.
Mt 13. fejezetében (24-30) így beszél a Mester: „hasonlít az Isten országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.
Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly?
Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk?
Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe."
Később mondatról-mondatra megvilágította a példabeszéd lényegét, ezért azt nem is másolom ide. Egyikünknek sem árt, ha elővesszük – el se tesszük! – Bibliánkat, s minden nap olvassuk. Különösen értékesek a jézusi magyarázatok, hiszen Megváltónk észjárását is fölragyogtatják. Még pedig olyan részleteket emelnek ki, amelyek az ő szájából esetleg visszásan hatnának. Jelesül azokra gondoljunk amelyek az Ő valamely kiválóságát idézik, például figyelmét és tapintatát.
Itt éppen erről van szó!
Tapasztaltuk sokszor, hogy az ilyesmi mennyire ritka!
Jézus arra tanít paraszti példázatával, hogy lelkesült vallásosságunkban se feledkezzünk meg soha azokról az embertársainkról, akiket a sors konkolyos helyre sodort, az ördög mérges veteményei közé: őket különös figyelem illeti! Helyzetük létrejöttében jobbára ártatlanok, emberi kézzel-ésszel alig választhatók el a minden porcikájában mérgező konkolytól, ami magával ragadta, befonta őket. Bölcsen járunk el, ha nem heveskedünk, nehogy elhamarkodásunkban végleges és visszavonhatatlan döntésekre ragadtassuk magunkat. Az ítélet joga Őt illeti, mert Ő tisztán látja a jó és a gonosz közti legrejtettebb határokat is, hiszen Ő az Úr.