Beavatás lehetne

Lukácsnál (Lk 13,1-5) szerepel egy pici történetpár, mai szóval két napi hír, melyhez Jézus ugyanazt a tanítást kapcsolja. Az egyik: „Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. Ő ezt a megjegyzést fűzte hozzá: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.” A másikat ő említi: „Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél?
Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan."
Megtérni annyi, mint Istent szeretve, azaz hitben élni. Nem föltétlenül bűntelenül, mert a bűn akár a szálló por, mindenütt előfordul, s az óvatlan embert megfertőzi. Ébernek kell lenni: a hitben élő ilyen: fölismeri a bűnt és elveti.
Tanulatlanságom folytán nem tudom, hogy a „bűnösebb” „vétkesebb” szócsere az eredetiből származik-e, vagy a magyar fordító „írói munkásságának része”: az ő ötlete. A XV. századi Müncheni kódexben ehelyt mindkétszer a bűnösb szó szerepel. Talán nem is lényeges. Az a fontos, hogy az Úr gyarlóságunkat ember voltunknak tudja be. Ádám ivadékai nem tudnak bűn nélkül élni. Azonban az Úr kegyelmes, jó és szerető Istenünk. E három vonás egybetartozik, hiszen kegyelmes a nála gyöngébbekhez, aki jó, az szeret, és aki a szeretet az jó és kegyelmes. Ezért fohászkodunk így a szentáldozási imában: „Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét, őrizd meg szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét.” Erre intett Mesterünk az idézett evangéliumi helyen. Tudta-tudja ő jól, hogy az embernek lenni roppant nehéz,mert úgyszólván lehetetlen bűn nélkül élnünk. Kipróbálta! A Getsemáni kertben, utolsó, emberként is átélt éjszakáján,bizony megingott, amikor „…térdre borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd." Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott.” (Luk 24, 42-44) Imádkozott, mert az ima segíti minden emberfiát hithez, az Atyához kötő szeretetkapcsolathoz. Az Evangélium számos helyen tudósít bennünket arról, hogy Jézus rengeteget imádkozott.
Éppen ezért született meg Názáretben, Szűz Máriától, ezért tanított bennünket életével, halálával, föltámadásával. Bizony nem jó, ha vétkezünk olykor, de kegyelemből megkaptuk s él bennünk, ami a bűnnél erősebb: a hitünk. Hitünk átsegít minden válságon.